Tabu helyett tudatosság
A hererák a 35 év alatti férfiak körében a leggyakoribb daganatos megbetegedés, ami akár tizenéves korban is kialakulhat. Éppen ezért a szakorvosok nem győzik hangsúlyozni: már 15 éves kortól fontos lenne havonta néhány percet szánni az önvizsgálatra, mert ez életet is menthet.
Kép: A hererák gyógyulási esélyei kedvezőek, különösen akkor, ha korán sikerül diagnosztizálni a betegséget

Tipikusan a fiatal felnőttek betegsége a hererák. Leggyakrabban a 25–35 év közötti korosztályban fordul elő, ritkábban a 40 év felettieket is érintheti. Magyarországon évente 400–600 új hererákos esetet diagnosztizálnak, ami az összes daganatos betegség 1-2 százalékát teszi ki. A nemzetközi adatok ugyanakkor azt mutatják, hogy az elmúlt évtizedekben emelkedett a heredaganatos betegek száma.
A betegség egyik legnagyobb veszélye éppen az, hogy sokáig nem okoz panaszokat. Az érintettek többsége semmilyen tünetet nem tapasztal, legfeljebb enyhe, időszakos heretáji fájdalom jelentkezik náluk, amit sokan nem vesznek komolyan. Ezért kiemelten fontos a rendszeres önvizsgálat. A szakemberek azt javasolják, hogy havonta egyszer, lehetőleg mindig azonos időpontban tapintsuk át a heréket. Egészséges állapotban nagyjából azonos nagyságúak és keménységűek. Ha az egyikben valamilyen tömött csomót, göböt érzünk, akkor mindenképpen forduljunk urológushoz – hívja fel a figyelmet dr. Orosz Dániel, a Budapesti Uzsoki Utcai Kórház urológusa az Egészségkalauz portálon. Előfordul, hogy önvizsgálat közben a páciensek néha a mellékherét tapintják ki és hiszik kóros elváltozásnak, ám az a férfiak egyik egészséges szerve. Ha bizonytalanok vagyunk, inkább keressük fel az orvost, hiszen a hererák egy egyszerű, rutin urológiai vizsgálattal általában jól felismerhető. Bizonyos kockázati tényezők mellett különösen fontos az odafigyelés. A családi halmozódás, azaz ha a családban már előfordult hererák, az egyik here korábbi daganat miatti eltávolítása, a hereleszállási zavar, a húgycső fejlődési rendellenességei vagy a csökkent nemzőképesség mind növelhetik a betegség kialakulásának az esélyét.
A jó hír az, hogy a hererák napjainkban szinte 100 százalékban gyógyítható. Még akkor is kiválóak az esélyek, ha a daganat már áttéteket adott. A modern kemoterápiás kezelések rendkívül hatékonyak, ezt jól példázza Lance Armstrong esete is, akinél az 1990-es években előrehaladott hererákot diagnosztizáltak, mégis teljesen felépült.
A kezelés alapja a daganatos here eltávolítása. A műtét előtt a betegeknek két fontos kérdést érdemes átgondolniuk: szeretnének-e még gyermeket, illetve igényelnek-e hereprotézist. Azok számára, akik a jövőben családot terveznek, javasolt a sperma mélyfagyasztása, mivel a here eltávolítása után csökkenhet a hímivarsejtek száma. Akiket pedig esztétikailag zavar a here hiánya, választhatják a protézis beültetését.
Sokan attól tartanak, hogy a műtét után véget ér a szexuális életük, ám ez egyáltalán nem igaz. Egyetlen here eltávolítása nem befolyásolja sem a libidót, sem az erekciót, sem az ondó mennyiségét. Bár a herék termelik a tesztoszteront, egy here elegendő ahhoz, hogy a hormon szintje normális maradjon. Tesztoszteronpótlásra csak akkor van szükség, ha mindkét herét eltávolítják, ebben az esetben rendszeres ellenőrzés és időszakos hormonpótlás segít megelőzni a kellemetlen tüneteket.
A hererák tehát komoly, de jól kezelhető betegség. Havi néhány perc önvizsgálat, időben elvégzett orvosi ellenőrzés és a korszerű kezelések együttese ma már azt jelenti, hogy a diagnózis nem egyenlő az életminőség romlásával. A legfontosabb az odafigyelés – már egészen fiatal kortól.
Mit vizsgál az orvos?
Fontos, hogy daganatgyanú esetén mielőbb forduljon urológus szakorvoshoz. Minden panaszt, tünetet és kórelőzményt mondjon el: mióta tapintja a csomót, van-e mellduzzanat, köhögés, hát- vagy deréktáji fájdalom, illetve, hogy érte-e ütés, rúgás a heréket az elmúlt időszakban.
A fizikális vizsgálat során nemcsak a heréket, hanem a hasat, a mellet, a kulcscsontok fölötti területet is áttapintja az orvos, a herét ultrahanggal is megvizsgálja. A vérvétel elengedhetetlen, továbbá az áttétek meglétének vagy hiányának bizonyításához szükség van további képalkotó diagnosztikai vizsgálatokra, ami a hasi ultrahangon kívül lehet hasi, mellkasi és kismedencei CT-vizsgálat is.