Narancssárga csodaszer

Mostanában bontja aranysárga virágait a vérehulló fecskefű, amelyet sokan egyszerűen csak bosszantó gyomnak tartanak. Pedig ez a szerény megjelenésű növény évszázadok óta fontos szereplője a népi gyógyászatnak. Nem véletlen, hogy annyi neve maradt fenn: hívták vérhullatófűnek, vérefolyó­fűnek, kecsketejnek vagy éppen kutyatejnek. 

A növény legkülönlegesebb része a szárából kifolyó narancssárga tejnedv, amelyről a legtöbben a szemölcs elleni házi praktikát ismerik. A hagyomány szerint a frissen letört szárból kicsorduló nedvet közvetlenül a szemölcsre kell cseppenteni. Hatóanyagai – köztük különféle alkaloidok és enzimek – fokozatosan roncsolhatják a szemölcs szövetét, miközben gátolhatják a vírusok szaporodását. A kezeléshez türelem kell: napi több alkalommal, akár heteken át alkalmazták, míg a szemölcs leszáradt és eltűnt. 

Fontos azonban az óvatosság. A tejnedv maró hatású, ezért az ép bőrt irritálhatja, fel is hólyago­síthatja. Érdemes a környező bőrt zsíros krémmel védeni, és ügyelni arra, hogy a növényi nedv ne kerüljön szembe vagy szájba, mert komoly irritációt okozhat. Nyílt sebre sem szabad használni. Ha a szemölcs fájdalmassá válik, vérezni kezd, gyorsan nő, vagy a házi kezelés hetek alatt sem hoz javulást, bőrgyógyászhoz kell fordulni. 

A vérehulló fecskefű nemcsak külsőleg ismert. A népi gyógyászatban emésztési panaszokra, epeproblémákra, görcsoldásra és gyulladáscsökkentésre is alkalmazták. Kutatások szerint flavonoidjai és fenolsavai antibakteriális hatással is bírhatnak, ezért egyes fogkrémekben és szájvizekben is megjelenhet kivonata. 

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy veszélytelen növény lenne. Belsőleges használata kockázatos, túlzott fogyasztása mérgező lehet, és májkárosodással is összefüggésbe hozták. Terhesség alatt nem ajánlott, gyermekeknek pedig nem adható.