A koronavírus elleni vakcinára vár a világ, sokan találgatják, mikorra készül el a hatásos szer. Vajon a mára visszaszorított betegségek ellen hogyan született meg az oltás?

Csak egy apró szúrás

A fertőzések elleni védekezés történetébe egy angol lady, Mary Worthley Montagu azzal írta be a nevét, hogy miután megbetegedett fekete himlőben – melynek hegei szép arcát elcsúfították –, a gyermekeit igyekezett megóvni a kórtól. A XVIII. század elején a konstantinápolyi görögök módszere szerint beoltatta hát a kicsiket a himlőhólyagokból nyert anyaggal.

Mary Worthley Montagu (1689–1762)

Később halálraítélteken és árvaházi gyermekeken kísérleteztek, majd az angol királyi család tagjait is megnyerték az ügynek. Végül sikerült meggyőzni a közvéleményt is – tudjuk meg Kiss László orvostörténész kutatásaiból. Megemlíti, hogy a himlő védőoltásának úttörője Eperjes város főorvosa, Raymann János volt, ő végezte az első ilyen próbát az európai kontinensen.

A doktor 1721-ben a beteg fia hólyagos sebéből származó nyirkot juttatta a lánya karjába, s ezzel megóvta őt a gyilkos ragálytól.

A bécsi udvarban akkor kapott zöld utat a megelőzés ügye, amikor a későbbi kalapos király, II. József mindkét feleségét ez a betegség ragadta el – sőt Mária Terézia arcát is hegek borították, ezért nem tudott többé a tükörbe nézni.

Ennek ellenére magyar földön nem próbálkoztak a doktorok, mivel egyikük ezt írta: „Óva intem a himlőoltókat, ne jöjjenek Magyarországra, mert itt ennek az operációnak az említése is gyűlölt.” Az 1700-as évek utolsó évtizedében aztán nálunk is elkezdődtek a „mesterséges himlőzésnek” nevezett oltások.

Az igazi megoldást mégis a tehénhimlőből nyert vakcina jelentette, ezt hazánkban 1801-ben adta be először egy soproni orvos. Bármily meglepő, az oltásellenesség már akkor erőre kapott. Sokan ellenszegültek, holott a lelkipásztorok is igyekeztek meggyőzni a népet, hogy mennyire fontos a kór megelőzése.

A himlő elleni védőoltást 1876-tól kötelezővé tették, s később büntették is azokat a szülőket, akik nem adatták be gyermeküknek a vakcinát.

A veszettség elleni védelem kidolgozásában a kitartására büszke tudós, Louis Pasteur szerzett érdemeket: 1885 nyarán kapta meg az első ilyen oltást egy 9 éves kisfiú, akit megmart egy veszett kutya.

A XX. században aztán a tudósok sorra „fegyverezték le” a fertőző kórokat. Az egyik legfontosabb mérföldkő 1921-ben a BCG-oltás kifejlesztése volt, ugyanis a tüdővész – amit a kor „magyar betegségként” ismert – a szegényebb néprétegekből számolatlanul szedte az áldozatait.

A BCG-vakcinát két francia tudós, Albert Calmette és Camille Guerin fejlesztette ki. Fotó: Twitter

A baktérium elleni vakcina a francia Albert Calmette és Camille Guerin nevéhez kötődik. Némi ribillió ebből is támadt: a korabeli híradások szerint egy árvaházban csecsemők hunytak el állítólag e szérum miatt, s az orvosokat majdnem meglincselték.

Utóbb kiderült, a készítményt elcserélték, és a gyermekek nem a hatásos szert kapták. Ugyan az oltóanyag már létezett, ám mégis csak a II. világháború után kezdték beadni tömegesen – hazánkban még 1946-ban is tízezer életet követelt a tüdőbaj.

Egyes elméletek szerint a nálunk az ötvenes évek közepe óta kötelező BCG aktivizálja az immunrendszert, így a koronavírus-fertőzés lefolyása kevésbé súlyos a beoltottaknál. Ezt viszont tudományosan nem igazolták.

A rendkívül ragályos, lázzal, kiütésekkel és hurutos tünetekkel, gyakorta szövődményekkel járó kanyaró ma sem veszélytelen. Vírusa szinte mindenkit megfertőz, akivel a páciens egy légtérben tartózkodik. Hazánkban a hatvanas évtizedben több tízezer megbetegedést okozott évente, 1969 óta kötelező a megelőzése oltással.

Azt gondolnánk, hogy ezzel visszaszorítottuk a betegséget, csakhogy az oltásellenesség erősödésével a kanyaró is újra járványos méreteket ölthet. A védelemre kifejlesztett szert egy amerikai mikrobiológusnak, Maurice Hille­man­nak köszönhetjük.

Egy kislányt járványos gyermekbénulás ellen oltanak 1955-ben New Yorkban, miközben televíziós képernyőn figyeli dr. Jonas E. Salkot, az oltás feltalálóját. Fotó: AFP

Ám nem csak ezt, de még számos kór – így például a mumpsz, a rubeola és több hepatitiszvírus – elleni vakcinát is. Amikor a lánya mumpszos lett, a torkából tenyésztette ki a kórokozót az oltóanyaghoz.

Méltatói szerint Hilleman a munkásságával milliók életét mentette meg világszerte, többet, mint bármely más orvos a XX. században. A személyisége azonban túl tüskés és egyben akaratos volt ahhoz, hogy a nevét világhírűvé és népszerűvé tegyék.

Ennek dacára több tucat oltóanyag kidolgozásában vett részt, méltán tartják őt szakmája zsenijének.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.