Riport

A kapuban szabályszerűen köszöntenek és ellenőriznek. Amúgy jókedvűek a katonák, számomra összefüggéstelen félmondatokból jól megértik egymást, vidor ábrázatuk csak akkor komorul el kissé, amikor azt tudakolom: sorállományúak-e?
- Igen, minket még beszipkáztak - feleli egyikük, majd sóhajt. - Apámnak egy évvel később is eszébe juthattam volna...
{p}Eldurran még néhány frivol tréfa, de közben jelzik, tragédia azért nem történt, ki fogják bírni ezt a néhány hónapot.
Közben visszaérkezik a jóváhagyott belépőcédulám, bebocsátást nyerek Zsirmon Endre mérnök őrnagyhoz a Magyar Honvédség Veszprém vezetési és radarezred, 12. radar század parancsnokához, akinek szintén kevés mosolyra van oka, amikor a sorkatonaság kerül szóba.
- Megkezdtük a felkészülést rá, hogy megszűnik a sorállomány, de nem vagyok biztos benne, hogy nem okoz gondokat az átállás - magyarázza. - Az egyszerűbb feladaton túl vagyunk: a gépjármű-vezetői helyekre szerződéses katonákat vettünk föl. Jelenleg már az itt szolgálóknak körülbelül csak a fele sorkatona. Belőlük kerül ki az őrszemélyzet, és ők gondoskodnak az élelmezésről. E két területen is változtatnunk kell.
- Jól értem-e? - próbálom "átkódolni" a lekerekített mondatokat a kötetlenebb civil nyelvezetre. - Arra az inkább kabaréba való állapotra készülnek, hogy a katonai létesítményt valamilyen őrző-védő cég vigyázza majd?
{p}- Maga mondta, hogy kabaré, nem én - szögezi le az őrnagy, de továbbra sincs kedve kacagni. - Amúgy lényegében jól következtet. Nem szívesen beszélek arról a kérdésről, hogy a fegyveres szervezetet miképpen fogja védelmezni, mondjuk, egy polgári kft.? De erről megszületett a központi döntés, bízzunk benne, hogy kedvezően alakul a gyakorlat. A mi esetünkben viszont nincs még magasabb helyről származó ukáz az élelmezésről. De tudok alakulatokról, amelyeknél ez is polgári bedolgozókhoz került. Nem állítom, hogy különösebb örömmel töltene el, ha mi is hasonló módszerre kényszerülnénk.
Érthető az őrnagy aggodalma, hiszen kevés pénzből gazdálkodik, és ha netán a mostani, a század büdzséjét csak az önköltséggel terhelő "főzőcske" helyett meg kell bíznia egy vendéglátós vállalkozást, hogy működtesse a konyhát, akkor drágulással kell számolnia, hiszen nyereség reménye nélkül senki sem vállalja el a katonák étkeztetését. Nem beszélve arról, hogy - teszem azt - mi történik, ha esetleg váratlanul ki kell települni egy távolabbi gyakorlatra, és a civil szakács közli: ő bizony nem hajlandó mínusz tíz fokban valahol a prérin főzni...
{p}Zsirmon Endre feje fő a szerződésesek esetében is. Ha egyikük úgy dönt - s erre volt már példa -, hogy elege van a mundérból, akkor helyettesítése nehezen oldható meg, mert hamar kimerül a munkaidő és a túlórakeret, új katona felvétele pedig nagyon bonyolult lett az utóbbi időkben. A toborzástól a munkába állásig, illetve addig, amíg az újonc zsoldos már önállóan képes dolgozni, csaknem háromnegyed év telik el. A feladatok pedig adottak, mégsem lehet a szerződésesnek azt mondani, ha letöltötte az egy évre előírt munkaidőt, hogy jöjjön be dolgozni.
- Rejtő Jenő regényeibe illő jelenet: csata közben otthagyja a harcálláspontot a közlegény, mondván "Bocs', de lejárt a munkaidőm!"...
- Ezt sem én mondtam - dörmögi az őrnagy, miközben a katonásan rendes és tiszta, de láthatóan elaggott építmények között egyik beosztottjához, Katócs Zsolt mérnök századoshoz kalauzol.
{p}Az irodában a számítógépek mellett olajkályha turbózik. Nem kérdezem meg, hogy NATO-rendszerbarát-e a hetvenes években készült hazai csúcsmodell, de ahogyan rápillantok, a százados kényszeredetten mosolyog: "Így állunk!"
Katócs mérnökről tudom, hogy a - fegyveres testületnél némiképp korlátozottan érvényesülő - szakszervezeti érdekvédelemnek egyik oszlopa (ezért is szorgalmaztam a vele való találkozást), s rögvest az illetményekről faggatom, de mielőtt a válaszra rátérne, figyelmeztet:
- Azért nemcsak a pénzről szól a mi történetünk, hanem a munka- és ügyszeretetről, ha úgy tetszik, a hazafiságról is. Aki az ország érdekében vállalja, hogy a manapság a civil életben oly sokszor emlegetett személyi szabadságjogait csorbítsák, márpedig a világon mindenütt, minden hadseregben valamelyest korlátozottak ezek a jogok, az nem fordít hátat a honvédségnek egykönnyen. Tehát a hivatásos állományt nem elsősorban anyagi okok kötik ide. A szerződésesek nagy részét szintén nem, ám az ő esetük most éppen kissé bonyolultabb. A jogszabályok változásai miatt körükben nagy a bizonytalanság, sokan elmennek.
{p}Eztán derült csak ki: csaknem két éve egy fillérrel sem növekedett a katonák bére, s hogy ne más zsebében turkáljon, Katócs százados a saját illetményéről adott számot. Mérnöki diplomájával, nyelvvizsgájával, jó tizenöt év szolgálattal a háta mögött százhúszezer forintot vihet haza, miközben (sokak között) rajta is múlik, hogy rossz szándékú égi járművek ne tudjanak rárontani Magyarországra. De Jutában még azért is lenne okuk morgolódni a katonáknak, hogy három éve többektől megvonta az addig minden itt szolgálónak járó veszélyességi pótlékot egy hivatali tollvonás, mintha a lokátorok nagyfrekvenciás sugárzása bizonyos emberekre és beosztásokra nem hatna... A fizikát fölülírta a jogtudomány.
Ezzel együtt parancsnoktól és beosztottól, hivatásostól, szerződésestől és sorkatonától is azt hallottam: itt jó szolgálni, Juta kellemes helyőrség. A civilek is szeretik. Zászlót nem véletlenül kaptak a falutól az egyenruhások. Ugyanakkor a Zengőn és közelében kézzel-lábbal tiltakoznak az emberek a radar ellen, ráadásul éppen a jutai század költözött volna oda, Zengővárra.
{p}A katonai objektumok elhelyezésének vezérelve persze nem elsősorban a környékbeliek által rájuk vetülő ellenszenv vagy szeretet, mégis megkockáztatom a kérdést: most akkor mi lesz? Esetleg megszűnik a 12. radar század?
Zsirmon őrnagy elhárítja a választ azzal, hogy ez nem rá tartozik. És különben sem "agyal" rajta, hiszen fölösleges általa befolyásolhatatlan eshetőségeken rágódnia. Örül a szép zászlónak, jólesik neki, ha kedvesen köszöntik a helybeliek, akikkel találkozik...
Nem kérdezem meg Zsirmon Endrétől, hogy vajon akkor, amikor a terrorizmustól és a nemzetközi bűnözéstől sokkal inkább kell tartanunk, mint attól, hogy egy másik ország hadseregével keveredünk ellenségeskedésbe, jó-e, ha civilek őrzik majd a katonákat? De azt sem firtatom, hogy jó-e, ha - miközben egy akármilyen hegyen épül egy bármilyen szuperlokátor (mert abban biztosak lehetünk, hogy megépül, ha nem a Zengőn, akkor másutt) - a meglévő megfigyelőállomásokat bezárják, és attól kezdve a kis magasságokban belopakodó (csempész, terrorista?) gépeket a kutya sem fogja látni.
{p}Nem kérdezek ilyeneket, mert nem azért érkeztem, hogy bosszantsam Zsirmon parancsnokot, akinek derekasan tisztelegnek az őrök, amikor kikísér a laktanyából, de a kilépőcédulám leadása nélkül még az ő jelenlétében sem engednek ki. Kotorászom tehát tucatnyi zsebemben, s meg is lelem. Akkor aztán nekem is szalutálnak.
Szalutáltak. Ha majd civilek állnak a kapuban, azok kedvesen integetni fognak. Katonás dolog lesz, mondhatom.