A józsefházi kanyarból a másvilágra

{p}A Tiszavasvárihoz tartozó Józsefháza aprócska település, talán százan, ha lakják, mégis jóval többször szerepel a sajtóban, mint maga a város. És az ott lakók ennek cseppet se örülnek. Mert ha a településük nevét hallják vagy olvassák, akkor majdnem mindig baj van. Még egy karambol következett be a halálkanyarban.
- El kellene venni attól a diplomáját, aki annak idején ezt az utat megtervezte - bosszankodik Sulyok József, Tiszavasvári polgármestere. - Nem múlik el hét, hogy ne történne rajta súlyos baleset. Pedig az egész út alig ötven kilométer hosszú. És nem csak a külterületen, hanem bent a városban is egyre aggasztóbb a helyzet, iszonyatosan megnőtt a forgalom. {p}A főút a város főutcáján halad, vannak időszakok, amikor tíz-tizenöt percet kell várni, hogy az ember átmehessen az utca másik oldalára. Korábban sem volt egyszerű ez, de másfél éve, mióta átadták az M3-as autópálya Polgárig tartó szakaszát is, megduplázódott a forgalom. S ma már nemcsak a Pest felé tartó szabolcsi, szatmári, beregi autók választják ezt az utat, hanem a hajdúságiak egy része is. Különösen a nehézgépjárművek, amelyek iszonyatosan rongálják az úttestet, s a város levegőjét is folyamatosan mérgezik.
A Vasvári és Józsefháza közötti öt kilométeres útszakasz semmiben se különbözik az Alföld más útjaitól. Jól belátható egyenesek, elsuhanó nyárfák, s amikor feltűnik Józsefháza, jön egy közepes erősségű kanyar. Még meg is mosolyogja az ember a fehéren világító záróvonalat meg az óránkénti hetven kilométeres sebességre figyelmeztető táblát.
De a kanyarnak nem akar vége lenni!
{p}S amikor már azt hinnénk, hogy na végre, itt az egyenes, gyorsíthatunk, újabb, a korábbinál is szűkebb kanyar következik.
Itt szoktak elszállni a kanyarba eleve gyorsan érkező és már a derekán gyorsító autósok. S aki itt kirepül, ritkán ússza meg nyolc napon belül gyógyuló sérülésekkel.
- Vakmerők, uraim, a mai emberek, vakmerők! - csóválja a fejét józsefházi udvarán István Pál, aki már ki sem igen megy, ha csattanást hall az országút felől. - Mennek, mint a bolondok. Én, kérem, harminchárom évet dolgoztam Pesten, ács voltam az Április 4. Gépgyárban, de, higgyék el, ott sem volt ilyen élénk forgalom.
Józsefházától nyugatra van egy másik kicsi település is, Dankótanya. S ha már ott van, jöhet egy újabb kanyar. A józsefházi ív Tiszavasvári, ez pedig Polgár felől jövet igazán veszedelmes. Kettejük közt nincs nyolcszáz méter, s úgy száguldanak át rajta az autósok, hogy az út mentén állónak az égnek áll a haja.
{p}- Az út is rossz, de sajnos az autósok is megérik a pénzüket - állítja Papp Ernő, a tiszavasvári rendőrkapitányság közlekedési alosztályának vezetője. - Egy részük fittyet hány a legelemibb közlekedési szabályokra is. Messze túllépik a megengedett sebességeket. Polgárnál véget ér az autópálya, de a vezetők nagy hányada ezt nem hajlandó tudomásul venni, továbbra is százzal, százhússzal száguld. Azt ugyan érzi, hogy az út minősége csapnivaló, a nyomvályúkban ide-oda imbolyog az autó, de az út egyenes, nyomjuk hát a gázt.
{p}Gyászos a kapitányság közlekedési statisztikája. A fennhatósága alá tartozó utakon 2002-ben 102, tavaly már 149 baleset történt. Sajnos a halállal végződő karambolokból is több lett. Tavalyelőtt négyen, tavaly hatan nem élték túl a borulást vagy az ütközést. S a balesetek zöme, a halálos karambolok pedig jóformán kivétel nélkül mind a 36-oson történnek. A helyzet pedig nemhogy javulna, de rohamosan rosszabbodik. Az idén már eddig négyen maradtak halva az úton! És ma már nem is a kanyarok a legveszélyesebbek. A súlyos balesetek többsége az egyenes szakaszokon következik be.
{p}Nemrég forgalomszámlálást tartottak: arra voltak kíváncsiak, mikor és hol a legnagyobb a forgalom. A szakemberek nem akartak hinni a szemüknek: néhány éjszakai órát leszámítva gyakorlatilag mindegy volt, hogy hol telepedtek le a számlálók. Az autók csak jöttek és jöttek, reggel, délben, este.
- Három év alatt megkétszereződött az út forgalma - folytatja Papp Ernő. - Kétezerben naponta 7200 jármű haladt el az úton, egy mostani felmérés szerint meg már tizennégyezer! S rengeteg az öreg, lassú autó, amelyek folyton torlódásokat okoznak. Van, hogy egy-másfél kilométeres oszlopok araszolnak az utakon, s ezt nem mindenki bírja idegekkel, előzésbe kezd. De szemből is araszol egy sor, és abban is vannak izgága, felelőtlen sofőrök. Elképzelhetjük, mi történik, ha találkoznak.
{p}Gyorshajtás, felelőtlen előzés, az út- és látásviszonyok figyelmen kívül hagyása - ezek a leggyakoribb okai a baleseteknek. Pedig az elmúlt két évben komoly műszaki beavatkozásoknak lehettek tanúi az erre kocsikázók. A legalattomosabb kanyarokban figyelmeztető táblákat, optikai jeleket, világító prizmákat helyeztek ki, melyek hatására e szakaszokon valóban jelentősen csökkent a balesetek száma. A nyílegyenes, épp ezért száguldásra ösztönző részeken viszont jobb, ha az óvatos sofőr kétszeresen is nyitva tartja a szemét. De sokszor még így sem tudja elkerülni az ütközést.
{p}Néhány napja például egy sietős kamionos fordult keresztbe az úton, s a szerelvényt egy szemből jövő, munkásokat szállító busz már nem tudta kikerülni. Az autóbuszban tizennégyen sérültek meg, hál' istennek csak hárman súlyosan. Pár nappal korábban is egy kamion okozott tragédiát. Műszaki okok miatt megállt a Nyíregyháza felé araszoló kocsisor, s a hátul lévők összecsúsztak. A sérülteket ápolták éppen, amikor hátulról egy ukrán kamion beléjük rohant. Egy közmegbecsülésnek örvendő mentős a helyszínen életét vesztette.
{p}- A kamionokkal valóban sok a gond - mondja a Szabolcs megyei önkormányzat közlekedési szakértője, Szabó József. - Errefelé még vagy az út elején, vagy már a vége felé tartanak, s a szokásosnál is jobban sietnek. Különösen veszedelmes a hazafelé tartó ukrán kamionok oszlopa. Fáradtak, kialvatlanok, de innen már csak egy óra a határ! Ezt már kibírjuk valahogy, gondolják. Ráadásul az út minősége sem az autópályákon megszokott, ezért aztán állandó a veszély. Lenne persze megoldás. A veszedelmes íveket le kellene vágni, az utat rendbe kellene tenni, a vályúkat meg kellene szüntetni, máshol meg kellene építeni az elkerülő szakaszokat. De mindez töméntelen pénzbe kerülne. {p}Marad hát a remény, hogy minél hamarabb elkészül az autópálya előbb Görbeházáig, majd Debrecenig és Nyíregyházáig. Akkor a számítások szerint mintegy negyven százalékkal csökkenhet a forgalom, ami jótékonyan hat majd az autóslelkekre.
De addig jobb lesz jobban odafigyelni.