Aki jó, kikaparja a gesztenyét

Az ötvenhárom éves, pirospozsgás, köpcös testalkatú férfi egyik legnagyobb gondja most, hogy leadjon pár kilót.
- Minden akaraterő kérdése - mondja, és derűsen mosolyog. - Ha az ember elhatároz valamit, akkor sikerülni fog.
- Gondolom, ez afféle életelv magánál, ami mindenre érvényes az életében, főleg a munkájára...
- Résen kell lenni! Belépni valamibe, majd időben kilépni onnan, váltani, ha már lefelé megy az ázsiója. Egész életemben ehhez tartottam magam. Szüleim parasztok voltak, az édesapámat a hatvanas években néhány évre mégis elcsábította az ipar. Aztán végleg hazajött, és a téeszben dolgozott nyugdíjas koráig.

{p} Én is ezt tettem volna, ha nem látom már a nyolcvanas években, hogy itt valami nem stimmel: a téeszek nagy része szét fog esni. Megéreztem a váltást, és huszonnégy évi téeszbeli munka után elsőként lettem maszek, 1988-ban. Még nevettek is rajtam nagyokat: "Gábor, hogy te mekkora bolondot csinálsz magadból!" Merthogy libázni kezdtem.
- Béreltünk az ismerősömmel közösen egy tanyát, és a mostanra "elhíresült" Hajdú-Bét-nek neveltünk libát. Egészen addig, amíg be nem láttam, hogy ennek nincs jövője, mert kezdtek lefelé menni a felvásárlási árak. Ha tovább folytatom, bele is bukhatok. Libáztam 1996-ig, utána végleg felhagytam vele. Vettem egy száz férőhelyes istállót, és tehenészkedni kezdtem.
{p} Közben gyarapítottam a földet, mert amikor a gazdálkodásba vágtam, saját földem nem volt, a jószágot meg etetni kell, és ha veszem a takarmányt, ott vagyok, ahol a part szakad. Vásároltam és béreltem is földet, most már közel százötven hektáron dolgozom. Húsmarhát tartottam, mert a tejelő tehenészetben nem láttam üzletet. Nem is volt vele gondom, mindig volt rájuk vevő. Négy év után hagytam fel vele, a növénytermesztés miatt.
{p} - Ekkor is rossz előérzete volt?
- Nem, a húsmarha most sem rossz üzlet. De a növénytermesztésben mindig több fantáziát láttam. Az istállót olyan jó áron sikerült eladnom, hogy gépeket vettem, ráálltam a búzára, árpára, kukoricára, napraforgóra és repcére. Ma is ezekkel foglalkozom, és nem okoztak csalódást. Szerintem, ha a tisztességesen végzett növénytermesztésből nem lehet megélni, akkor semmiből sem. Mert ha lelkiismeretesen csinálja az ember, jó agrotechnikával, és megad mindent a növénynek, amire szüksége van, rossz időjárás ide vagy oda, valamelyik mindig bejön. Különösen egy rendes integrátorral a háta mögött.
{p} - Miért fontos az integrátor?
- Sok szempontból biztonságot ad. Főleg a piac körül, mert a termény nagy részét ő veszi át, vagy közvetít a terményforgalmi vállalatok között. Vetőmagot ad, gépeket, alkatrészeket, növényvédő szereket, ha kell. Hat éve termesztek növényt, de lekopogom, olyan kudarc sosem ért, hogy a falba verjem a fejem. Jobban is értek hozzá, mint az állattartáshoz.
{p} - Csak a szakértelmen múlik? Az időjárás szeszélyének a növény van a legjobban kitéve.
- Szakértelmen sok mindent lehet érteni, nemcsak az agrotechnikát. Azt, hogy mindig legyen az embernek egy kis tartaléka. Ha pedig nincs, ne féljen integrátori segítséggel hitelt felvenni, és főleg mindig, mindenre pályázni! Azt, hogy amit lehet, ne bízzon másra. Van ugyan alkalmazottam, és a nagyobbik fiam is besegít, de én, amíg bírom erővel, az első kapavágástól a betakarításig mindenütt ott vagyok.
{p} - Mi a véleménye a kormányzati támogatásokról?
- Nekem eddig minden kormány alatt sikerült megélnem. Nem sok különbséget látok a kormányok mezőgazdasági politikája között. Oda kell figyelni a lehetőségekre, nagyon fontos, hogy naprakészen tájékozott legyen az ember a pályázati lehetőségekről. Eddig minden kormányról azt mondhatom, hogy állhatott volna jobban is a mezőgazdaság mellé; de ha élelmes az ember, nem fentről várja a segítséget, hanem kikaparja magának a gesztenyét. Tüskék ilyen-olyan körülmények miatt persze bennem is vannak.
{p} Most például az bosszant, hogy miért nem lehet hozzájutni a kis tételű SAPARD-támogatásokhoz. Le akarnak beszélni minket róla a szakemberek, mert azt mondják, másfél millióért nem érdemes pályázni, veszkődni, öt-hatért már igen. Pedig sok kicsi sokra megy. Ha a másfél milliónak a negyven százalékát megkapnám állami támogatásként, nekem a hatszázezer forint is nagy pénz lenne. Bosszant az is, hogy a parasztember hasznát általában a felvásárló meg a közvetítő rakja zsebre.
{p} - Nem fél az uniós csatlakozástól?
- Állok elébe, nagyon optimista vagyok! Már az, hogy a földalapú támogatás állítólag hétezerről harmincötezerre nő majd, igen biztatóan hangzik. Szerintem a felvásárlási árak és a termelési költségek is megállapodnak. Én ebben ugyanolyan optimista vagyok, mint eddig mindenben. Ha új helyzet áll elő, ahhoz kell alkalmazkodni. Ki kell használni az előnyeit, és nem lesz semmi baj.