Drogútvonal Lengyeltótiba

- Az ügy szereplői vagy nem ismerték az alapigazságot, miszerint egy kisvárosban semmi sem marad titokban, vagy elfeledkeztek róla - mondta Tóth Róbert százados, aki a fonyódi rendőrségen a nyomozást vezette, miután Lengyeltótiból bejelentés érkezett az onnan néhány kilométernyire lévő tóparti kapitányságra egy fiatalemberről, aki az utóbbi időben meglehetősen furcsán viselkedett.
{p} Nem kellett az észak-somogyi drogos ügyben a filmekből vagy a televíziós híradókból ismert kemény eszközökhöz nyúlniuk a fonyódi zsaruknak, nem álarcos kommandó vonult ki Lengyeltótiba, hanem odaballagtak civilben a nyomozók, megkérték a gyanúba került ifjút, tartson velük, majd a kapitányságon kapott egy kis edénykét, azután a vizeletébe merített svájci teszteszköz rögvest el is árulta: valamikor, nemrég, biztosan elpöfékelt egy marihuánás cigarettát.
Nem is tagadta. Sokat faggatni sem kellett a megszeppent fiatalembert, így aztán hamarosan házkutatások zajlottak le néhány lengyeltóti háznál, csöndben, minden különösebb hajcihőt mellőzve, ám ez is elég volt ahhoz, hogy az inkább falunak, mintsem városnak látszó településen széjjelszaladjon a hír: kábítószeres bandát lepleztek le, micsoda skandalum...
{p} - Bandáról szó sincsen - terelte helyes mederbe a gondolatokat Tóth százados. - Baráti vagy inkább haveri körnek mondanám a társulatot. Többnyire diákok, csak egyikük önálló kenyérkereső, s a vidéki élet egyhangúságát igyekeztek megszínesíteni egy kis fűvel. Egygrammos, három cigaretta sodrásához elegendő, itteni áron darabonként ezerötszáz forintért kapható csomagokat foglaltunk le a fiúk otthonában. De nem kellett ennél több, hogy nagyon komolyan vegyük az ügyet, mivel eddig errefelé a Balaton közelségének ellenére sem volt jellemző a kábítószerezés, és senkinek sem hiányzik, hogy az legyen. Éppen elég nekünk az idegenforgalmi szezonban a Balaton-parton kétségtelenül megnövekvő drogforgalom meg a négy nagyobb környékbeli diszkó, amelyek bizony rendre fölöttébb gyanúsak.
{p} A nyomozó elmondta azt is: a megtévedt fiúk - egy lány sem volt a csapatban - egyike sem bizonyult kábítószerfüggőnek, azaz még időben történt a hatósági beavatkozás. Így mindannyian készségesen segítették a nyomozást, egyikük-másikuk ennek során döbbent rá, mekkora veszélybe került, s ha netán "magasabbra" jut a láncban, akkor akár szépen kezdődő egyetemi évei szakadnak meg, esetleg örökre. (Miképpen az egyik szereplő esetében ez majd valószínűleg meg is történik, de erről bővebben lentebb.)
A füvezgetők által elmondottakból azután kikerekedett: egy hozzájuk korban közelálló, de már kereskedőként dolgozó helybeli ifiúrnál keresendő a marihuána lelőhelye.
{p} - Nem volt nehéz megtalálnunk - folytatta a történetet Tóth százados. - Mondtam is a fiatalembernek, akinél a drogteszt szintén pozitív lett: okosabban tette volna, ha megmarad a napi cikkek eladásánál, és nem kezd sutyiban ilyen speciális áruval csencselni, mert így őt az illetékesek kénytelenek lesznek bűncselekménnyel gyanúsítani, s nem egyszerű fogyasztói mivoltában kissé megdorgálni. De még ezt a kis dílert sem mondanám elvetemült bűnözőnek, inkább csak adta a nagyot a helybéli társaságban, hogy nála jó kis fű van, ami Hollandiában, ahonnan a többeknél lefoglalt anyag származik, legális...
{p} Innen Székesfehérvárra, egy kollégiumba, egy Lengyeltótiból származó diákhoz vezették Tóth Róbertet és kis nyomozó csapatát a szálak, onnan Tahitótfaluba, egy másik diákhoz, amonnan pedig (hogy, hogy nem?) Budapestre, a hetedik kerületbe, megint egy diákhoz, tőle meg, egyelőre, sehová sem. De ez nem véletlen, mert amíg Tahitótfaluig utazva mindenütt közlékeny, a dolog súlyát nemigen érző, az egészet addig inkább csak jó balhénak felfogó, tapasztalatlan srácokkal társalogtak a zsaruk, ha nem is egészen barátilag, de halkan, társasági modorban, addig a fővárosi egyetemi hallgató személyében nagyobb (de még mindig nem egészen nagy) hal akadt a horgukra.
{p} - A budapesti lakásba sem kellett nagyobb erőkkel kivonulnunk - mondta a százados. - Elemeztük a helyzetet, majd az addigiak ismeretében úgy döntöttünk, hogy elegendő lesz, ha két egyenruhás pesti kolléga kíséretében kopogunk a megfelelő ajtón. Hajnalban zörgettünk be, s a nagyon meglepett gyanúsított íróasztalán ott találtuk a mérleget, az ömlesztett anyagot és jó néhány már kiporciózott, eladásra kész, egygrammos csomagocskát, valamint a kábítószer-fogyasztáshoz használatos kellékeket. Némi nézelődés után nemcsak a fű került elő, hanem találtunk újfajta, magas LSD-tartalmú szert is.
{p} A gyanúsított csodálkozik - és hallgat a felsőbb kapcsolatairól. Ő már nehezen nevezhető megtévedt báránykának, tehát dörzsöltebb is az ügy többi szereplőjénél. Korábban keményebb drogokat fogyasztott. Egy kábítószerrel való visszaélés miatti, elmarasztaló bírósági ítélettel a háta mögött gondolta úgy, hogy szabályszerű elvonókúra résztvevőjeként elterelődik róla a gyanú. De rosszul gondolta. Lebukott mint egy kiterjedt vevőkört tartó, középszintű drogdíler. Az ítélkezés persze a bíróság dolga lesz, de nem alaptalan a sejtelem, hogy az illető gyanútlan kereskedő egy darabig majd kénytelen lesz távol maradni az egyetemi előadásoktól.
{p} Utóbb talán az is kiderül, hogy a budapesti, hetedik kerületi elosztóba hogyan került a fű. De a vidékiek inkább arra volnának kíváncsiak, hogy az útvonal végpontjára vajon miként jutott el, házkutatásokkal fölbolydítván az ilyesmivel addig rémálmaikban sem találkozó emberek életét.
- Körmönfont módon - felelte ezt firtató kérdésemre Tóth Róbert rendőrszázados. - A helybéli boltos srácnak tartoztak valakik százezer forinttal, és sokáig nem tudták a pénzt megadni. Sejthető, hogy szándékosan húzták az időt. Majd egyszer csak azzal álltak elő: "Te, figyelj, nincs pénzünk, de jól eladható áruval ki tudjuk egyenlíteni az adósságot, te is jól jársz, meg mi is..."
Meg senki sem.
Erre döbbenhetett rá nemrég egy pár ezer lelket számláló somogyi kisváros.