Krumpli mellé zöldbabot

A Biokultúra Egyesület adatai szerint Magyarországon jelenleg körülbelül 130 ezer hektáron (a mezőgazdasági célra használt terület mintegy két és fél százalékán) folyik ellenőrzött, jogszabályok szerinti, vegyszermentes növénytermesztés, illetve állattenyésztés. A biotermelésbe bevont területek nagy részén gabonát, olaj- és fehérjenövényeket termesztenek, és csupán négy százalék jut a zöldségültetvényeknek, ezen belül a krumplinak.
{p}Az ellenőrző szervezet tanúsítása szerint 2002-ben biogazdálkodással hozzávetőleg 120 hektáron 230 tonna termett a magyar konyha egyik elmaradhatatlan alapanyagából, holott a kereskedők szerint többszörösét is el lehetne adni. Igaz, tavalyelőtt, a csapadékszegény, aszályos időszakban, amikor az időjárás is "kedvezett" a növényt veszélyeztető kórokozóknak, nagyon alacsony, hektáronként átlagosan két tonna volt csupán a bioburgonya termésátlaga.
A biogazdálkodás ugyanis nem azt jelenti, hogy egyszerűen elhagyjuk a veszélyes kemikáliák használatát, és ölbe tett kézzel várjuk a termést. Ügyelni kell az egészséges vetőanyagra, és azt is jól meg kell nézni, hova rakjuk el.
{p}Orbán Péter, a Biokultúra Egyesület ügyvezető igazgatója szerint elsősorban mély rétegű, szerves anyagokban gazdag talajon érdemes bioburgonya termesztésével foglalkozni, mivel ott bővebben terem. Feltétlenül gondoskodni kell az öntözéséről. Rendszeres odafigyelést, ellenőrzést kíván a növény védelme, hiszen a burgonyabogár vagy más kártevő megjelenése azonnali beavatkozást követel. A burgonyabogár ellen már lárva állapotában célszerű védekezni, így csökkenthető a károsítás mértéke. Kiválóan alkalmas szer erre a biogazdálkodásban engedélyezett Novodor: víz hozzáadásával életre kelnek az anyagban levő baktériumok, amelyek elpusztítják a kártevőt.
{p}Majdnem mindegyik burgonyafajta bevonható a biotermesztésbe. Érdemes azonban korai, rövid tenyészidejű fajtákkal foglalkozni. Ha ugyanis időben el tudjuk rakni a vetőgumót, kisebb annak a veszélye, hogy megtámadják a kártevők, vagy ha mégis bekövetkezik, a megerősödött növényben nem képesek nagy kárt okozni. A bio minősítésnek szigorú feltétele, hogy olyan területen termeszszék, amelyet már legalább két éve ellenőrzés alá vontak, vagyis csak a harmadik évtől beszélhetünk biotermékről. A krumpli esetében ekkor lehet vetni az első, tanúsítvánnyal ellátott biovetőgumót, amelyből a következő évben lesz bioburgonya. Tehát az első két évben nem jár hozzá tanúsítvány, nem tüntethető fel bioterméknek.
{p}A kisebb gazdaságokban előnyös lehet a növénytársítás. A krumplinak jó előveteménye például a cékla, a hüvelyesek, a sárgarépa, jó utóveteménye a tarlórépa, a pillangós takarmánynövények. Jól társul a borsóval, a fejes salátával, a kései káposztafélékkel, a kukoricával, a körömvirággal, a büdöskével, a kamillával és a lóbabbal. Ez utóbbi a krumpli környezetében riasztó hatású a levéltetvekre, a zöldbab közelsége pedig csökkenti a burgonyabogár károsítását. A szakember- szem előtt tartva a több lábon állás biztonságát is - azt tartja, nem szabad a gazdaság ötödénél nagyobb területen bioburgonya termesztésébe fogni, ha be akarjuk tartani a vetésforgót.
{p}Hogy a piacon miért drágább a biotermék, mint a hagyományosan előállított? A biozöldség természetes vitamintartalma folytán garantáltan egészséges, és kísérletekkel bizonyítottan jobb minőségű, ízesebb, mint a hagyományosan előállított - a különleges tulajdonságoknak érződniük kell az árban is. Emellett a biotermék előállítása során nagyságrendekkel megnő a drága élőmunka aránya. Igaz, hogy az itt felhasznált szerek olcsóbbak, mint a hagyományos gazdálkodás anyagai, de némelyiket többször is kell alkalmazni, emellett a kieső termésmennyiség szintén növeli a fajlagos költségeket. Érthető ugyanakkor, ha a biogazdálkodó megközelítően annyi jövedelemhez szeretne jutni, mint a hagyományos körülmények között termelő társai. Ezért drágább a biokrumpli is a piacokon.