Riport

Hangulatos cukrászda Debrecen belvárosában. Vasárnap délután négy óra. Beszélgetőtársam hétvégi láthatásra várja gyermekeit.
{p}- A szokásos desszerteket hozzam? - kérdezi kedvesen a felszolgálólány törzsvendégétől, Csizmadia Zoltántól.
- Igen, egy madártejet, két somlóit és három gyümölcslevet kérek. A kislányok itala most se legyen hideg - jegyzi meg szelíden a férfi, majd az órájára pillant. Tekintetét a bejárat felé szegezi. - A volt feleségem még sohasem hozta pontosan a lányokat - mondja.
{p}Hirtelen megcsörren a mobiltelefonja. Megváltozik az arca, a hangja izgatottabb lesz. Jól sejtette. Ma is késnek.
- Ha később érkeznek, tovább is maradhatnak? - kérdezem.
- Attól függ, hogy az édesanyjuknak van-e programja. Ha igen, akkor nagyvonalú, és akár este kilencig-tízig is velem lehetnek a gyerekek. Lilike két és fél éves, Zsuzsika öt múlt. Lassan annak is eljön az ideje, hogy nálam töltsenek egy-egy éjszakát. Szépen berendezett szoba várja őket.
{p}- Menthetetlen volt a házasságuk? - tudakolom óvatosan.
- Menthetetlen! - vágja rá sokatmondóan a 37 éves, szakfordító férfi, miközben gondosan elrendezett dossziét tesz elém. Az elmúlt évek gyötrelmei paragrafusokkal, hivatalos levelekkel alátámasztva. - Hat hónapos terhes volt a feleségem Lilikével, amikor közölte, hogy a kicsi nem tőlem van - meséli, miközben újra megcsörren a telefonja. Verejték önti el a homlokát. Fegyelmezetten fogadja az újabb hírt. A lányok háromnegyed órát késnek. A nő ideges hangja kihallatszik a telefonból. Szinte rikácsol. Arra hivatkozik, hogy nagy a forgalom a négyes főúton Hajdúszoboszló és Debrecen között. Zoltán ráhagyja.
{p}- Szóval, hat hónapos terhesen bejelentette, hogy sajnálja, de a születendő gyermeknek más az apja, és ne haragudjak rá, de engem már régen nem szeret - folytatja. - Azt akarta, hogy gyorsított eljárással váljunk el, és ő szabad lehessen, mint a madár. Fel sem fogtam, mi történik velünk. Ragaszkodtam a családomhoz, ezért a válást húztam, ameddig tudtam. Arra összpontosítottam, hogy helyt álljak a munkámban, és Zsuzsika lelke semmiképp ne sérüljön.
{p}- Milyen szívvel várta a második gyereket?
- Meleg szívvel, szeretettel, bár sokat szenvedtem a feleségem felelőtlen viselkedése miatt. A szülőszoba előtt végül ketten álldogáltunk. A másik apajelölt és én. A riválisomat akkor láttam másodjára - pergeti vissza a múlt filmkockáit Csizmadia Zoltán, majd elmondja azt is, hogy mivel a kislány születésekor még házasságban élt volt feleségével, Lilikét az ő vezetéknevére anyakönyvezték. A babaszobát már az új apa házában rendezte be az asszony. Zoltán hosszú hónapokig a karjába sem vehette, de nem is láthatta a kisdedet. Zsuzsikát is csak hétvégenként és ünnepnapokon pár órára. Többnyire a megszokott belvárosi cukrászdában.
{p}A férfi hosszas töprengés és vívódás után, ügyvédje tanácsára beleegyezett a válásba, majd apasági vizsgálatot indított.
- Az egészben az volt a legfájóbb, hogy azt kellett kérnem, DNS-vizsgálattal bizonyítsák be, nem tőlem van a kislányom. Más nem szóba sem jöhetett az igazság kiderítéséhez, mivel Lilike a házasságunk idején született, s a nevemet viselte. Az ügyvédnő azt javasolta, helyezzek el egy levelet nála, amit a gyermekem már 14 éves korában kézhez kaphat.
{p}- Kinek lesz fontos ez a nyilatkozat? - mutatok az írásra.
- Mindkettőnknek - szögezi le. - Ebben ugyanis az áll, nem gonoszságból kértem az apasági vizsgálatot, s nem is azért, mert le akartam mondani Lilikéről, hanem mert az édesanyja lehetetlen helyzetbe hozott. Mert fondorlatos módon el akart bennünket szakítani egymástól - ismét az órájára pillant. Látszik, hogy ideges. Lassan letelik a háromnegyed óra is.
{p}- Mi lett a DNS-vizsgálat eredménye? - kérdezem csöndesen.
- Lilike az enyém! Amikor megérkezett a hivatalos papír, az asszonynak ajtót mutatott az élettársa. Akkor derült ki, hogy mind a kettőnket becsapott. Most albérletben él a kislányokkal. Ha jól sejtem, újabb lovag tűnt fel mellette. De engem ez már nem zavar... - mondja magabiztosan. Újabb telefonhívás. Zoltán kimegy a cukrászda elé Lilikéért és Zsuzsikáért. Az asszony ki sem száll a tűzpiros Astrából. Rutinos mozdulatokkal a sminkjét igazgatja. Nem köszön el a lányoktól.
{p}A madártej, a két somlói és a három gyümölcslé is megérkezik. A kicsik mohón majszolnak. Vacsorára a nagyihoz mennek. Este fél tízkor pedig vissza anyához.
Hallani persze ennél sanyarúbb történetekről is. Lakatos Károly esete tipikus. A középkorú mezőgazdasági vállalkozó házasságának tizennegyedik évében beleszeretett egy elvált asszonyba. A viszonyt nem tudták sokáig titkolni, mert időközben megszületett közös kisfiuk. Lakatos Károly két utazótáskával és a betétkönyvével távozott első házasságából. Megkeseredett, lelkileg összeomlott első felesége a másfél évig húzódó válás során szülőfalujuk lakóit is férje ellen fordította. Lakatos Károly a Hajdúböszörmény szomszédságában lévő települést megszégyenülve, porig alázva hagyta el. Az asszony általános iskolás fiukkal és gimnazista lányukkal most is közös családi házukban él.
{p}És hiába a bíróság által meghatározott láthatási rend, a férfi a szakítás óta eltelt közel négy év alatt alig találkozott gyermekeivel. A tizenhat éves Mónikát is csak azóta látja gyakrabban, amióta a lány felvételt nyert az egyik debreceni szakközépiskolába. Mónika nem mer beszámolni édesanyjának a találkozókról. Nem akarja megbántani, netán elveszíteni a szeretetét. A fiú viszont úgy cseperedik, hogy apját csupán két-három havonta láthatja. A gyerek semmit nem ért. Azt viszont elhatározta, hogy két év múlva, ha kijárja a nyolc osztályt, szintén a cívisváros egyik gimnáziumában tanul tovább. Úgy gondolja, így több időt tölthet majd édesapjával. Addig pedig marad a kesergés, a titkos telefonálgatás és a szeretett apa utáni vágyakozás...  
{p}A magyar családjogi törvény szerint válása után a kiskorú gyermeket a bíróság bármelyik szülőnél elhelyezheti. A kérdéses esetek hatvan százalékában mégis az anya javára döntenek - tudtuk meg Varga Sára bontóperes ügyvédtől. Az apa számára láthatást írnak elő, többnyire a hétvégék, az ünnepek és az óvodai vagy iskolai szünetek bizonyos napjaira teszik kötelezővé a gyermekkel való találkozás lehetőségét. Azok az anyák, akik szigorúan ragaszkodnak a bíróság által előírt láthatáshoz, és soha nem hajlandóak eltérni tőle, valószínűleg haraggal váltak el volt férjüktől.
{p}- Ki vállalja az esetleges rossz döntés következményeit? - kérdezem Faragó Márta pszichológustól.
- Minden a gyermeken csapódik le, ő viseli a szülők közti háború következményeit is. Akkor is, ha válásra kerül a sor, és akkor is, ha kényszerűségből egy fedél alatt marad a család. A bíróság alapos mérlegelés után is csak a kisebbik rosszat választva dönthet. Jól csak abban az esetben, ha a szülők válása megváltás a csemete számára. A gyermeknek ugyanis elemi érdeke, hogy minkét szülőhöz kötődhessen, s elegendő időt tölthessen az anyjával és az apjával is - magyarázza a pszichológus.
{p}Hazánkban a felbomló házassági-élettársi kapcsolatok óriási többségében született egy vagy több gyermek. A csonka családban nevelkedő csemeték kétharmada 7-17 év közötti, egyharmaduk hat év alatti. A felmérések szerint három esztendővel ezelőtt több mint 410 ezer nő nevelte egyedül gyermekét Magyarországon. (Soraikba tartoznak az özvegyek, a leányanyák, és azok is, akik önként választották utódjuk magányos nevelését.) Eltörpül mellettük, mégsem lekicsinyelhető az a közel 59 ezer apa, aki egymaga, anya nélkül neveli egy vagy több gyermekét. Nem kimutatható a vasárnapi apukák sokasága, akik kellő bátorság és önbecsülés híján, vagy éppen gyermekük nyugalma kedvéért nem indítanak újraelhelyezési pert.