Sakkszerelem

Szokásos délelőtti tréningjét megszakítva nyit ajtót. Asztalán "aktív" a sakktábla, partner a számítógép, amely óriási könyvtárával kitűnő segítség a fiatal sakkozónak.
{p} Amikor kérdem, nem hiányzik-e a diákközösség, bólint, maga sem gondolta, hogy hiányérzete lesz. Mert magántanulóként is, amikor a versenyek nem szólították el, bejárt az iskolába órákra. Komoly arccal magyarázza, sok társa irigyli, pedig nagyon nehéz ebben a formában az ország egyik legnívósabb középiskolájában állni a sarat. Az általánosban jó tanuló volt, négyeseket-ötösöket vitt haza, a gimiben azonban örül a hármasnak is.
{p}Minden nap próbára teszi az önfegyelmét, hiszen magának kell szigorúan beosztani a perceket. A félévenkénti vizsgákra bizony fel kell készülni, és azért gondolt az évhalasztásra, mert a gimnázium utolsó féléveinek eredménye meghatározó a továbbtanulásban. Még nem döntött, merre vegye az irányt, nagyon szereti a biológiát, de tudni akarja, mire képes a sakkban. Bízik benne, hiszen sok sikert, élményt és nem utolsósorban csodálatos találkozásokat hozott számára.
{p}Tomi nagycsaládban született, a négy testvér közül másodikként örvendeztette meg szüleit. Az édesapa, Mészáros T. László fotóriporter már apró korukban megtanította a gyerekeket sakkozni. A legnagyobbak, Robi és Tomi is ügyesnek bizonyultak, de Tamás olyan gyorsan fejlődött, hogy apunak nagyon hamar időengedményt kellett kérnie egy-egy partiban. Az első nagy sikerét kilencévesen érte el, amikor a város fiataljaival 42 táblán játszott szimultánt, és nem veszített. Valójában hatesztendős korában már városi bajnokságot nyert az alsó tagozatosok körében.
{p}Aztán jöttek az országos sikerek: hatszor egymás után második lett az ifjúsági korcsoportban. Mérföldkő volt az életében 1995, amikor szponzorok segítségével édesapja elvitte Brazíliába, a világbajnokságra, és a tíz év alattiak korosztályában a hatodik helyen végzett. Tomi a kétszeres aranyérmes zalaegerszegi Csuti SK-ban játszik, az utóbbi két évben NB I-es csapattal, és az egyik legjobb pontszerző. Tavaly nyáron a junior Európa-bajnokság arany elismerést hozott számára, a Szerbia-Montenegróban rendezett Európa-bajnokságon holtversenyben az ötödik, a rapid bajnokságon bronzérmes lett. Az Élő Árpád pontrendszerben elérte a nemzetközi mesteri rangot, szülővárosában pedig Az Év Legjobb Sportolója címet adományozták neki.
{p}Tamás megízlelte a siker örömét, azt a különös belső bizsergést, amely nem hagyja nyugton, arra készteti, menjen tovább a megkezdett úton. Napi öt-hat órát ül a sakktábla mellett, heti egyszer Budapestre utazik a világklasszis nagymesterhez, Portisch Lajoshoz, aki két zalaegerszegi fiatal edzését vállalta. Szeretettel mesél edzőjéről, akivel együtt versenyez a Csuti színeiben. Amikor az első találkozásukról kérdem, kicsit vonakodva mesél róla, mert sikerült meglepetést okoznia, szimultánon tizennégy évesen Tamás nyert ellene.

{p}A fiú nagyon boldog, mert a nehezen oldódó nagymesterrel töltött órák minden percét élvezi, Portisch nem a könyvekben elérhető "iskolázást" tanítja, hanem beavatja a nagy játszmákba, átadja taktikáját. Kíváncsi vagyok, Mészáros Tomi szoros napjaiba egyáltalán beleférnek-e a lányok. Komolyan néz rám: "Természetesen". Fél éve jár egy kislánnyal. Amikor azt firtatom, nem versenytárs-e kapcsolatukban a sakk, huncutul nevet: ő is tagja az NB I-es csapatnak...

BOZSÉR ERZSÉBET