Tiszta Forrás, konok hit

Amikor dr. Füzi László főszerkesztőt, a József Attila-díjjal nemrég kitüntetett Németh László-kutatót indíttatásáról kérdezem, a soproni gimnázium magyartanárát, Szalai Dénest említi elsőként.- Határon túli magyar irodalomról beszélt, folyóiratokból olvasott fel.
{p} Emlékszem, amikor megjelent Bertha Bulcsú interjúja Nagy Lászlóval, annak ismertetése töltötte ki a magyarórát. Harmadikos-negyedikes gimnazistaként a Tiszatájat, a Forrást és az erdélyi folyóiratokat olvastam. Nekem mindent megadott a tanár úr ahhoz, hogy a puszta érdeklődésnél többet érezzek az irodalom iránt. Később - a katonaságnál, az egyetemen - találkoztam még hasonlóan "megfertőzött" tanítványaival.Füzi László később Szegedre - ahogy ő fogalmaz: igazi irodalmi közegbe - került. Határon túli magyar irodalomról tanult, régi folyóiratokat, a Szép Szót, a Választ olvasta, és akkor kezdett el Németh Lászlóval foglalkozni. Az egyetem után régész feleségével Egerbe költözött. Közgazdasági szakközépiskolában tanított, s mindent megtett, hogy tanítványainak saját diákkori élményeihez méltó útravalót adjon. Irodalmi esteket, irodalmi kört, iskolai ünnepségeket szervezett, közben ledoktorált. Életének erre a szakaszára mint hallatlanul intenzív periódusra emlékezik.

{p} Egy alkalommal a Forrás alkotói is vendégeskedtek iskolájában. Két nap múlva levél érkezett: nyugdíjba megy a lap egyik szerkesztője, Goór Imre. Szívesen látnák utódjaként Kecskeméten. Ezzel kezdődött el 1982-ben egy meghatározó fejezet Füzi László életében. Új élmények, új ismeretségek. 1986-ban tanártársával, Komáromi Attilával irodalmi esteket kezdett szervezni, egyre növekvő sikerrel. A hagyomány azóta is töretlen. Ma már egy-egy Forrás-rendezvény 200-300 fős hallgatóságot vonz.A folyóirat főszerkesztője emellett tanított a szegedi egyetemen, tevékenykedik az Írószövetség választmányi tagjaként és a kritikai szakosztály elnökeként. Két cikluson keresztül elnöke volt a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Irodalmi Tagozatának, jelenleg vezetőségi tag. Füzi László sajátos helyzetben kísérte nyomon, élte át az utóbbi bő két évtized társadalmi változásait, amelyek a Forrás számaiban is lenyomatot hagytak. - Az én utólagos számvetésem szerint a magyar irodalmi élet a hetvenes évek végére eljutott ahhoz a társadalmi programhoz, amit rendszerváltásnak lehet nevezni - mondja. - A nyolcvanas éveket ma már leginkább pangásnak látom, ami azt is jelentette, hogy minden nagyobb vállalkozásunk, kezdeményezésünk valamiféle hatalmi retorzióba fulladt. Szellemi értelemben tehát a nyolcvanas évek nem hozták már azt, amit a korábbi évtized.

{p} Ugyanakkor el kell fogadnom, hogy szükség volt egy olyan szakaszra, amikor a megfogalmazódó gondolatok társadalmi tapasztalatokká értek. Így válhatott egyértelművé a változtatás szükségessége a társadalom előtt is. A Forrás a kilencvenes években is távol tudott maradni a politikától, s tudatosan inkább egy irodalmi értékvédelem mellett kötelezte el magát. Nehéz volt a lapot 1989 után megőrizni, amikor voltak olyan hangok, hogy a demokrácia idején irodalomra már nincs is szükség. A folyóirat talpon maradásában nagy szerepe volt a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzatnak, amely felvállalta a támogató szerepet. Így a Forrás ma már a megyei önkormányzat önálló intézményeként működik. Az irodalmi értékvédelem jegyében egyre szélesebb táborból kerültek ki a lap szerzői, miközben a minőség iránti igény sem csorbult. - Konok hit nélkül nem megy - vallja Buda Ferenc költő, a folyóirat főmunkatársa. - A Forrás alkotógárdája meggyőződéssel hiszi, hogy meg kell őriznünk ezt a lapot. Sok mindent elértünk. Bács-Kiskun megye a Forrással ma az irodalom "térképén" ugyanolyan erővel szerepel, mint Szeged a Tiszatáj, Pécs a Jelenkor vagy Debrecen az Alföld révén. Estjeinken az elmúlt években 300-400 író olvasott fel vagy tartott előadást, az itteni diákok így szinte a teljes magyar irodalmat megismerhették. De nem érhetjük be ennyivel. Az olvasókért változatlanul nap mint nap meg kell küzdenünk.