Kitüntetett vesszőfonó mester

- Tősgyökeres kevi család a mienk, igazi kunságiak vagyunk - jegyzi meg, nem minden büszkeség nélkül. Amikor 1959-ben elvégezte a nyolcadik osztályt, szobafestő szeretett volna lenni, de nem volt rá lehetősége, hogy kitanulja ezt a szakmát. Egyébként is szeretett ügyeskedni, hát elment egy kosárfonóhoz, mert tudta, oda jó kézügyesség kell. Évről évre jobban megtetszett neki a fűzfavesszőből való tárgykészítés. Most már több mint negyven esztendeje fonja a kosarakat meg a bútorokat, s ahogy telik-múlik az idő, egyre csak növekszik benne a  mesterség szeretete.{p}
- A szakmát egy ideig próbáltam hanyagolni, mert tönkreteszi az ember kezét, főleg a bútormunka. De mit tegyek, ha ezt szeretem! Az apró holmit, például a kosárárut nem szívesen készítem. A bútor, az igen! De ahhoz kéz kell! Barkácsoltam hát egy olyan gépet, amellyel könnyebben ki tudom egyengetni a fotel lábát adó, eredetileg görbe fűzbotot. Ilyen módon megkönnyítettem magamnak néhány munkát, most már jobban bírja a kezem.
Gyönyörű, fűzvesszőből készült bútorok vesznek körül minket, miközben beszélgetünk: Luka Lajos büszkeségei. A mester kötődik a hagyományokhoz, de nyitott szemmel jár, s ha valahol meglát valami érdekes megoldást, kipróbálja, hátha jobbak lesznek tőle az ő bútorai. Az anyagidegen dolgokat kerüli, bútorlap helyett inkább parafát használ például a tükör készítésénél. Korábban egy vállalatnál dolgozott, de úgy gondolta, inkább önálló vállalkozóként fonja a kosarakat és a bútorokat, mert nem szerette a bérmunkáséletet. Igaz, most szombaton és vasárnap is dolgozik, de a saját elképzeléseit valósítja meg, s úgy osztja be a saját idejét, ahogy jónak látja. A hosszú évekig végzett igényes munka felkeltette a közelben élő népművészek, népi iparművészek figyelmét is. Nem meglepő, hogy a karcagi kézművesektől meghívás érkezett Luka Lajos számára, legyen alapító tagja a nagykunsági népművészeti egyesületnek. A népi kultúra szakemberei is becsülik a túrkevei mester tevékenységét, a minap megkapta tőlük a népi iparművész címet. Népművészeti kiállításokon rendre jól szerepel, Kecskeméten például tavalyelőtt első helyezést ért el a munkáival.
- Szokott-e piacozni a termékeivel?
- Nem. Van egy vevőköröm, főleg kis- és nagykereskedők, ők ellátnak munkával. Akadnak egyéni megrendelések is. Dolgoztam például Oszvald Marikának, a híres operetténekesnek. Megtalálnak már az interneten is, ennek révén is felkeresnek megrendeléssel.
Luka Lajos felesége közgazdász, de jelenleg nincs állása, így ő is a műhelyben serénykedik. A fiuk most végezte a műszaki egyetemet, informatikus, Miskolcon maradt egy cégnél. A lányuk elvégezte a kereskedelmi középiskolát, de a műhelyben serénykedik, nagyon jó keze van hozzá. Minden bizonnyal lesz folytatója a mesterségnek, mert ezt a munkát jobban szereti, mint a kereskedelmet. Jóllehet állandóan hangsúlyozza a hagyományok fontosságát, mégis az a nagy vágya a túrkevei mesternek, hogy újíthasson a bútorokon. Több olyan munkát szeretne kiadni a kezéből, amelyen rajta van az egyedi bélyeg: ezt Luka Lajos készítette! Arra törekszik, hogy olyan részletek legyenek a tárgyain, amelyeket ő talált ki. Most azért, amikor a megélhetésért küszködik, kevés lehetősége van ilyesmivel foglalkozni, egyszerűen nem jut rá idő. De reménykedik: majd ha nyugdíjas lesz.