Növényvédelem

A bab xantomónászos és kolletotrihumos betegségének kórokozói: a gyapottok-bagolylepke, a fekete répalevéltetű, a közönséges takácsatka és a babzsizsik fordulnak elő a leggyakrabban. A bab pszeudomónászos betegsége főleg hűvös, csapadékos nyarakon jelentkezik, a babrozsda pedig a nyár második felében okozhat károkat, de a kolletotrihumos betegség ellen használt készítmények ellene is védelmet nyújtanak. A virágzás végén, illetve a hüvelykötődés kezdetén a bab xantomónászos és kolletotrihumos betegségének kórokozói, a gyapottok-bagolylepke, a fekete répalevéltetű, illetve étkezési szárazbab termesztése esetén a közönséges takácsatka ellen kell védekeznünk.
A bab xantomónászos betegségének kórokozója egy baktérium, amely a növény föld feletti részeit károsítja. A telet a fertőzött mag belsejében vészeli át. Az ilyen magvak csírázásakor a szikleveleken felszaporodik a kórokozó, majd a csapadék és a szél segítségével fertőzi meg a lombleveleket és a kötődött hüvelyeket. A betegség terjedésének a 20 Celsius-fok feletti hőmérséklet és a csapadék kedvez. A fertőzött növényrészeken néhány milliméteres vizenyős, majd elbarnuló foltok jelennek meg.
A kolletotrihumos betegség kórokozója egy gomba, amely szintén a fertőzött mag belsejében vészeli át a telet. A fertőzött magvak csírázásakor a szikleveleken kialakult termőtestekben képződött ivartalan szaporítóképletek fertőzik meg a lombleveleket. A csapadék és a szél segítségével terjed tovább a betegség a növény föld feletti részeire. A levegő magas relatív páratartalma elengedhetetlen a fertőzéshez. A leveleken apró, egynemű vagy középen kivilágosodó foltok jelennek meg. A lombleveleken leggyakrabban a levélerek részleges vagy teljes barnulása figyelhető meg. A kötődött hüvelyeken kezdetben egynemű, sötétbarna foltok alakulnak ki. Később négy-öt milliméter átmérőjű, kerek, kráterszerűen besüppedő, sötétbarna szegélyű foltok jelennek meg.
{p}A gyapottok-bagolylepke hazánkban is képes áttelelni szabad földi körülmények között, de Európa déli részéből is bevándorol hozzánk. Általában a nyár második felétől károsít. A kifejlett egyedek a virágzó növényeket rágják, majd tojásaikat a felső levelek fonákjára rakják le, hogy a lárvák közel legyenek a kötődött termésekhez, hiszen azokat fogyasztják el. A bab virágzó állományai kitűnő nektárforrásként is szolgálnak az imágók táplálkozásához. A kikelt lárvák megkeresik a kötődött hüvelyeket, majd lyukakat rágnak, illetve kiüregesítik őket. A kémiai növényvédelem során elsődleges szempont a megfelelő időzítés, mert a jól záródó levélzet alatt, a hüvelyeken táplálkozó lárvák már nagyfokú védettséget élveznek. A fiatal lárvák elleni kezelés pontos időzítéséhez szexferomoncsapdák kihelyezése nyújthat segítséget.
A fekete répalevéltetű tojás alakban vészeli át a telet a kecskerágón. Az áprilisban kelő ősanyák ivartalanul szaporodva számos utódot hoznak a világra. Május második felétől a kifejlődő szárnyas egyedek lágyszárú tápnövényekre, többek között a babra vándorolnak. A fiatal növényrészeken táplálkoznak, ami a levelek deformálódásához vezet. Kártételük következményeként ragadós bevonat, mézharmat jelenik meg a levelek felszínén. A növények fekete elszíneződését a mézharmaton megtelepedő korompenész okozza.
A bab xantomónászos és kolletotrihumos betegségének kórokozói ellen használjuk a Champion 50 WP-t 0,25 százalékos töménységben. A készítmény rövid várakozási idejű, így zöldbabtermesztés esetén is kijuttatható a virágzás végén, illetve a terméskötődés kezdetén. A készítményt egészítsük ki a gyapottok-bagolylepke fiatal lárvái és a levéltetvek ellen hatékony Unifosz 50 EC 0,1 százalékos oldatával. Amennyiben étkezési szárazbab termesztése a cél, a Nissorun 10 WP 0,04 százalékos oldatának a permetlébe keverésével kezdhetjük meg a védekezést a közönséges takácsatka ellen.