A vonatot várták a gyilkosok

Egy csataszögi ifjú ember, a 19 esztendős Sz. József beleszeretett egy szakközépiskolás kislányba, V. Klárába. A kapcsolatnak a lány vetett véget a 22 éves B. Csaba miatt, aki egy mosodában dolgozott. A kikosarazott srác vonzalma nem szűnt meg, sms-ekkel adta tanújelét, hogy bármikor hajlandó lenne a kapcsolat folytatására.
V. Klára és B. Csaba terhesnek találta az ifjú hódoló telefonos üzengetéseit, zaklatásnak tartották. Kegyetlen gondolatot forraltak: egyszer s mindenkorra véget vetnek az ügynek, elteszik láb alól a csataszögi fiatalembert.
Haditervet dolgoztak ki, amibe beletartozott, hogy B. Csaba pontosan leszabott vascsöveket fűrészelt, gumikesztyűket szerzett be. Bevonta a leszámolás tervébe 17 éves barátját is. Az tiltakozott a gyilkosság ellen, csupán arra lett volna hajlandó, hogy alaposan megleckéztessék V. Klára korábbi szerelmét. A haditerv lassan körvonalazódott. Úgy számítottak, hogy az áldozatot a Zagyván áthaladó vasúti hídhoz csalják, ott agyonverik, és a holttestet a sínre fektetik. Megnézték a menetrendet, látták, hogy húszpercenként járnak vonatok a kiszemelt szakaszon. Közben alibiről is jó előre gondoskodtak, megállapodtak benne, hogy azon az éjjelen közösen diszkóznak.
{p}V. Klára mobiltelefonon hívta egykori szerelmét, aki boldogan fogadta a lány közeledését. Szinte repdesett örömében, amikor a volt barátnője a vasúti hídhoz invitálta. Nem tudta, hogy ott a pokol vár rá: elsőként a lány rúgta meg úgy, hogy mozgásképtelenné vált, aztán jöttek a "csövesek". A fiú fejét 17 ütés érte, majdnem mindegyik halálos lett volna. Ezután a holttestet a terveknek megfelelően a sínre vonszolták, és várták a vonatot. Az azonban nem jött - mivelhogy abban az időpontban éppen vágányzár volt azon a szakaszon. Jött viszont egy munkából hazatérő férfi, aki felfedezte a szerencsétlen fiú tetemét, és kihívta a rendőrséget.
A nyomozás "tűzforró" nyomon indult, néhány órán belül megkerültek a tettesek. Tagadni nem lett volna értelme, mivel a házkutatás során előkerültek az elkövetés eszközei. A tinédzser lány úgy beszélt a rendőrökkel, mint akinek nem jutott még el a tudatáig a cselekmény súlya. Amint Molnár András rendőr ezredes, Jász-Nagykun-Szolnok megye bűnügyi igazgatója elmondta, akkor sem tüntethették volna el a nyomokat a gyilkosok, ha vonat érkezik, legfeljebb később kerültek volna rendőrkézre, ugyanis a bűnügyi orvos szakértő kétségkívül megállapította volna a gyilkosság tényét.
Lám, ennyi elég egy emberélet kioltásához: három fiatal összebeszél, és már zuhognak is az ütések. Hogy korábban az elkövetőt érzelmi szálak fűzték az áldozathoz? Mit sem számít. De akkor mi számít? Elég egy kósza hangulat? Elvakult dühroham? Lambroso régi, híres enciklopédiájában hiába keresnénk az elkövetők ábrázatát: egyszerű, átlagos ifjak, rendezett családi háttérrel. Azt hiszem, egy újabb oldalt kell nyitni a kriminálpszichológiában...