Bolondságok Móra titkos füzetéből

Idén kettős évforduló is kínálja az alkalmat, hogy Móra Ferenc emlékét idézzük. Százhuszonöt évvel ezelőtt (1879. július 19-én) a félegyházi szűcsnek és a kenyérsütögető asszonynak fia született. hetven évvel ezelőtt gyászhírére kondultak a szegedi harangok, búcsúztatták a két alföldi város édes és fogadott nagy fiát.

EgyébAnnus József2004. 07. 16. péntek2004. 07. 16.
Bolondságok Móra titkos füzetéből


A kis Ferkó eszes, tehetséges fiúcska lévén a Daru utcai szegénységből kilábalva emelkedett a tanári, újságírói, tudósi pályára, mindenekelőtt azonban korának egyik jelentős írójaként tartjuk számon. Ötvenöt szűkre szabott esztendőt tölthetett csupán ezen a világon...
Legjelentősebb regénye, az Ének a búzamezőkről kis híján a világsikert is meghozta számára, német, angol, sőt holland kiadása is megjelent. Hannibál föltámasztása című kisregénye a két világháború közötti prózairodalmunk újító szándékú, páratlan remeke. Ennek a könyvnek külön sors adatott: az író családja és szűkebb baráti köre féltette Mórát a kíméletlen szatíra megjelenése nyomán várható politikai botránytól, a kéziratot így "elrejtették". Kiadója kegyes hazugságokkal odázta el rendre a megjelenést. Eredményesen, hiszen a kis remekmű csak az író halála után másfél évtizeddel, már a háború után kerülhetett olvasó elé. Valódi sikert azonban ekkor nem hozhatott, majd csak újabb évtizedek múltán, amikor Fábry Zoltán Hannibál tanár úr címmel filmszalagra vitte a kiszolgáltatottan csetlő-botló tudós tanár különös kálváriáját.
{p}Mórát - noha számtalan megkönnyeztető, sőt szívszorongató történetet is papírra vetett - elsősorban finom humoráról, könnyedén gördülő mesélő stílusáról ismerjük föl. Tárcáiban, sőt publicisztikájában is mindenkor ott bujkál az a félmosoly, amely - mintegy az olvasóra kacsintva - "tettestárssá" tesz bennünket úgynevezett komoly ügyek derűsen bölcs megítélésében. Kevesen tudják, hogy apró bölcsességeket nem csupán megjelent írásaiba foglalt bele, de "az ódon könyvtárnak zugában" egy finom lapokból kötött könyvecskébe az életről vallott gondolatait, olykor csípős kommentárjait külön is időről időre beírta. Többen úgy tudják, talán kiadásra szánta a majdan könyvnyi terjedelművé duzzadó gyűjteményt, mások szerint ez inkább afféle "titkos füzet" volt, amelyet még a legközelebbi hozzátartozói sem láthattak. Némelyik bejegyzés ez utóbbi föltételezést valószínűsíti.
A kis könyv első lapjára Móra ezt írta címül: Bolondságok - enyémek is, máséi is. Mondanunk sem kell, ezek az aforizmák is majd' negyedszázaddal az író halála után jelentek meg. Széles körben ma sem ismertek. Máskülönben olyanok, mint az író egész életműve: első pillantásra kedélyesen szép, könynyedén fogalmazott mondatok, ám korántsem "bolondságok". Figyelmesebb olvasás után fölfedezhetjük bennük a mély igazságot. Még jobban megértjük mindezt, ha idézzük Karinthy Frigyes Móráról szóló emlékezését: "Otthonában és munkahelyén (boldog ember! munkahelye volt az otthona) láttam meg először. Ahogy felállt, elémjött, meglepetést kellett elfojtanom: másnak képzeltem. Az Arany János-i hagyományos "magyar költő" típus helyett egy angol diplomata vagy norvég tudós finom, intellektuális, fegyelmezett férfiassága kifejezésben, mozdulatokban: lélek-arc, aminek minden vonását belső erők formálták... S mosoly, mely a Voltaire-ére emlékeztetett". Az író születésének százhuszonötödik évfordulóján e titkos füzet néhány lapját az olvasó elé tárjuk.
{p}
Aforizmák az irodalom és művészet köréből
- A jó könyveket el kellene tiltani, hogy olvassák is őket.
- Inkább verseid írnád gondolatban, mint a gondolataidat versben.
- Az az író, aki a pikantériát célként műveli, úgy tesz a tollával, mintha a katona trágyát forgatna a kardjával.
- Könnyebb egy csatát megnyerni, mint leírni.
- Minden irodalmi irány jogosult, ha művészi nívón áll - kivéve az unalmast.
- A legtöbb írónak teleszkóp szeme van, s míg a ködfoltokban kukucskál témáért, nem veszi észre, ami csak karnyújtásnyira van előtte. Ez is igazi tragikum, az író tragikuma.
- A költők akkor is veszélyes vetélytársak, ha száz évvel ezelőtt meghaltak.
- Az írók pályája rendesen előbb kezdődik, mint amikor már ők is tudnak róla.

Gondolatok a férfi és a nő kapcsolatáról
- Olyan, mint a tigris: nem tud hízelegni karmolás nélkül.
- Az asszonyok általában az ostoba férfiakat szeretik. Miért nem szeretik hát a férjüket?
- Az asszonyi erény csak vérmérséklet kérdése.
- A nők nemigen tudják megmondani, mire van nagyobb szükségük: egy férfira, aki állandóan védje, vagy állandóan támadja őket.
- A nők olyanok, mint a nagy hadvezérek: nem kérdezik, hogy egy győzelem mennyi vereségbe kerül.
- A legtöbb nő nem az erős támadásnak esik áldozatul, hanem a - gyönge ellenállásnak.
- A szerelemben a nők legtöbbre becsülik a rablót, nem haragszanak a tolvajra, de megvetik - a koldust.
- A nőknek soha sincs fölösleges imádójuk.
- A nők csak két esetben mennek zárdába: ha még, vagy már nincs miről lemondani.
- A nőnek, ha százéves is, inkább hidd el, hogy első, mint hogy utolsó szerelme vagy.
- Vegyük el az asszonytól a tükröt: akkor árnyékával kacérkodik.
- Nem minden asszony harap a tiltott fa gyümölcsébe, de mind kíváncsi az ízére.
- Az asszony csak akkor bocsát meg, ha nincs igaza.
- Ha az asszony becsukja a szemét, el akar bukni, és azt mondja: vak voltam.
- Az asszonyt utoljára teremtette az isten. Meg is látszik rajta.
- Minden asszonyban van valami jó. Nem csoda: a férfiból vétetett...
- Soha nem láttam még szülét, aki fölháborodott volna rajta, ha menyecskének mondták.
- Megismerünk egy lányt, és nőül vesszük? Nem. Nőül vesszük, és azután ismerjük meg.
- Ha a férfi elválik a feleségétől, rendszerint hibásak - mindhárman.
- Akar az özvegyem lenni? - kéri meg egy öregúr egy fiatal lány kezét.
- Van plátói szerelem, van - de csak házastársak között.
- A szerelem az önzés legszebb - s az önzés a szerelem legrútabb fajtája.
- Harmincig hevít a nő, azután a bor, azután a kemence sem.
- Nem akarom letagadni, hogy szerelem is van a világon..., de az a regényírók bűne, hogy úgy láttatják, mintha egyéb sem volna.

Ezek is érdekelhetnek