Félmilliós szenvedélyek

A pénz nem boldogít - elcsépelt mondás. Mégis, egy aktív kereső ma évente félmilliót költ napi gondjait oldó, elfedő szenvedélyekre, ideiglenes boldogságot keresve. Megfizetjük az italt, a drogot, a cigarettát, hogy sokszor éppen a pénzhiány okozta bajokat feledjük. Mások ezreket költenek szerencsejátékra a meggazdagodás reményében. A szenvedélynek ára van. De mekkora?

EgyébO. Horváth György2004. 07. 09. péntek2004. 07. 09.
Félmilliós szenvedélyek


Évente ötszázmilliárd forintot költ a lakosság négy fő szenvedélyére: az alkoholra, a cigarettára, a szerencsejátékokra és kábítószerre. Ennyi pénzből két év alatt kiépülhetne az ország teljes területén a szennyvízhálózat. Ekkora összeg 200-250 kilométer autópálya építésére lenne elég.
Ne folytassuk a sort, elegendő, ha kiszámítjuk, ez annyit tesz, mintha a tízmilliós lakos mindegyike - beleértve a csecsemőket is - évente ötvenezer forintot költene a legjobban elharapózott szenvedélyekre. A valódi fogyasztók persze az aktív korú felnőttek, így valójában ők azok, akik évente fejenként körülbelül négy-ötszázezer forintot füstölnek, isznak, játszanak és drogoznak el. Az emberiség évezredek óta él olyan szerekkel, melyek ravaszul megszépítik hétköznapjait. Úgy tűnik, ősidőktől fogva vonzódunk a természetből származó, tudatmódosítást kiváltó, lelki szorongásunkat oldó anyagokhoz. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a problémákat csak rövid ideig feledjük el, s mindig következik a kijózanító másnap.
{p}Az utóbbi évszázadokban az alkoholhoz, drogokhoz, dohányféleségekhez csatlakozott egy újabb szenvedély: a pénz gyűjtésének majdnem mindent felülmúló, egyszerűnek tűnő vágyából fakadó szerencsejáték. Néhány száz, néhány ezer forintért mesés százmilliókat, milliárdokat ígérnek a szerencse lovagjai számára a reklámok. Mások úgy vélik, ha nyernek, azt bizonyítják vele, hogy logikájukkal, megérzésükkel képesek többet nyújtani embertársaiknál. Idézzük csak fel, milyen büszkék a legegyszerűbb tombolák nyertesei!
Számoljunk egy kicsit - s a végén megdöbbenünk! Egy dohányzó, rendszeresen kocsmázó, lottózó, játékgépeken játszó hazánkfia akár 500-550 ezer forintot is elkölthet szenvedélyeire egy év alatt. Egy átlagos dohányos naponta egy doboz cigit szív el, ami négyszáz forintba kerül, így évente százötvenezer forintot füstöl el. Rendszeres ivók napi ezer forint alatt nem ússzák meg, ami további 350-370 ezer forint kidobott pénz. Egy vérbeli játékos havonta legalább három-ötezer forintot dobál be a félkarú rablókba. A lottó-, totó-, sorsjegyüzlet is attól virul, hogy hárommillióan játszanak havi rendszerességgel, s kétszázezer társunk havonta minimum háromezret áldoz a lutrira.
A drog az utóbbi két évtizedben lett megint eleven probléma, ráadásul a társadalom többsége nincs is tisztában vele. Nem ismeri a drogokat, az "anyag" hatását, a "belőtt" ember viselkedését. A kábítószer ráadásul az ifjabb, 40 év alatti generáció élvezeti cikke, azon belül is a 25 éven aluliaké, a diszkógenerációé.
{p}Eddig arról szóltunk, hogy a szenvedélyeinkre mennyit költ, aki költ. Mondhatnánk, magánügy - de tévednénk! Nem szabad feledni, hogy az öszszeállításunkban tárgyalt szenvedélyek egészségkárosítóak. A betegek gyógyítása sokba kerül, s ez a költség a társadalombiztosítást, azaz a tb-illetéket, egészségügyi hozzájárulást fizető lakost terheli. Ahogy sokba kerülnek a megelőzéssel, felvilágosítással kapcsolatos kampányok, és a drog, alkohol hatása alatt elkövetett bűnesetek, balesetek okozta kár is több milliárd forint.

Ezek is érdekelhetnek