Könnyes szemmel a libaól előtt

Több mint egy évtizeden át, már a rendszerváltás előtt is jó üzlet volt libatartással foglalkozni. Különösen a májlibatömés és a pecsenyeliba-nevelés bizonyult jövedelmezőnek. Az alföldi tanyákhoz hozzátartoztak a hatalmas, gágogó libafarmok; gazdáik, sok-sok munkával, mutatós házakat emeltek, fokozatosan gyarapodtak. Mára eltűntek a lúdcsapatok a határból, az ingatlanokat jelzálog terheli, és hónapok óta hiába várják pénzüket a kisemmizett termelők. Volt, aki végső elkeseredettségében a kötélhez nyúlt...
{p}A Sükösdön élő Laczinger Mihály is kiürítette és bezárta a libaólakat. Feléjük sem néz, s már akkor is könnyeivel küszködik, ha libás múltjáról beszél.
- Családunk tíz évvel ezelőtt kezdett libatartással foglalkozni - mondja. - Évente harminc-negyvenezer pecsenye- és tömni való libát neveltünk fel, ez többé-kevésbé biztosította megélhetésünket. A gondok tavaly nyáron mutatkoztak: akadozott a kifizetés a Hajdú-Bét leányvállalatánál, a Novofarm Rt.-nél. Megkerestük az elnököt, és ügyvédjük jelenlétében megállapodást kötöttünk, hogy rendezik a tartozásukat. Semmi sem lett belőle, és jelenleg összesen 33 millió forinttal tartoznak annak a hét családnak, amely a sükösdi Lúdnevelő Szövetkezet tagja. Követelésünkkel szemben van 18 millió forintos takarmánytartozásunk meg egy 11 milliós gazdahitel-adósságunk az egyik banknál. Mivel a hitelezők könyörtelenül bejegyezték a jelzálogjogot az ingatlanokra, veszni látszik a teljes vagyonunk, amit harminc év alatt sikerült összegyűjtenünk: a hatvanhektárnyi föld, a tízhektáros tanya, a pince és a présház - panaszolja az agrármérnök szakember. Keserűen hozzáteszi: - Ha a törvényeink megengedik, hogy becsapjanak, kisemmizzenek, egyik napról a másikra tönkretegyenek tisztességes termelőket, akkor a "mi országunk" nem el fog jönni, hanem már eljött. És ebben az országban nekünk nincs helyünk, életterünk...
{p}Balázs Mihály tizenkét évig a libamájtömő termelők tevékenységét integrálta Békés megyében, nyolcvan családnak adott vele megélhetést Mezőberényben és környékén. A Novofarm Rt. mezőkovácsházi feldolgozó üzemébe szállította a májlibát. Düh, felháborodás, reményvesztettség van a szavaiban:
- Máról holnapra földönfutóvá váltam, a Hajdú-Bét Rt.-nél és annak társánál, a Novofarm Rt.-nél odalett az egész vagyonom. Tavaly ősszel tárgyaltam a Vallis Rt. válságmenedzserével, Ötvös Andrással, aki akkor a tartozás felét kifizette, és megígérte, december 30-ig heti bontásban törleszti a fönnmaradt tartozást. Azt is mondta, nyugodtan szállítsuk továbbra is az árut, nem veszik oda a pénzünk. Így még december 17-én beküldtük az utolsó hétezer kövér libát. Azután lehúzták a rolót. Se pénz, se liba. Jelenleg nyolcvanmillió forinttal tartoznak.
A károsult termelők és termeltetők természetesen ügyvédhez fordultak, aki feljelentést tett az érintett cégek ellen.
- Ügyvédünk szerint a Hajdú-Bét és társai különböző trükkökkel a vagyon kimentésére törekednek. A mezőkovácsházi üzemet például a Raiffeissen Bank segítségével próbálják értékesíteni. Minket pedig a kormány a kilencszázmillió forintos támogatással biztat, vagyis inkább hiteget. Merthogy ez töredéke annak a hatmilliárd forintnak, amennyivel a Hajdú-Bét tartozik a beszállítóknak. És ez nem egyszeri pénzadomány, gyorssegély lenne, hanem hitelfelvételi lehetőség a beszállítók számára, állami garanciával. Nekünk nem hitelre van szükségünk, hiszen az eddigieket sem tudjuk törleszteni, hanem a megtermelt és beszállított termékeink ellenértékét szeretnénk megkapni - jelenti ki határozottan Balázs Mihály.
{p}Amikor beütött a krach, a mezőberényi integrátor - újabb hitelből - korrekt módon kifizette a termelőket, és közölte velük, sajnos nincs tovább, próbáljanak meg munkát találni valamelyik környékbeli vágóhídon. Akik el tudtak helyezkedni, naponta panaszolják, hogy megfeszített munkával a létminimumot sem tudják megkeresni. Békés megyében több ezer családot tartott el a libanevelés. Most nincstelenné, kiszolgáltatottá, földönfutóvá váltak.
- Szomorú végkifejlet vár ránk - állapítja meg Balázs Mihály. - Ma voltam a végelszámolónál bejegyeztetni magam. Nem elég, hogy odaveszett a vagyonom, még százezer forintot be kellett fizetnem a regisztrálásért. Ugyanakkor semmi jóval nem biztattak. Mivel mi, beszállító termelők az utolsó, úgynevezett F kategóriába tartozunk, ha lesz is valami érték a felszámolás végén, azt a bankok, az APEH és a többiek el fogják vinni előlünk.
- Hiába fordul az ember bárhová: főhatósághoz, érdekképviselethez, mindenki széttárja a karját, mert a Vallis, a Hajdú-Bét, a Pannonliver, a Novofarm és társaik elbújnak a törvény mögé. Tulajdonosaik pedig jót nevetnek rajtunk - veszi vissza a szót ismét a sükösdi lúdnevelő, aki végezetül keményen fogalmaz: - Addig, amíg az érintett cégek, illetve tulajdonosaik személyes vagyonát nem lehet zár alá venni, elkobozni, nem lesz megnyugtató megoldás, és nem lesz rend ebben az országban. Márpedig erről érvényes bírósági ítélet sajnos a mi életünkben már nem fog megszületni. Isten törvényei szerint elítélendő bűn az öngyilkosság, de sok szerencsétlen társunk nem tudott máshová menekülni...