Magyar halászok, cseh potykák

A miértekről, a jövőbeni lehetőségekről is szó esett a tanácskozáson.A következő években, évtizedben akár olcsóbb is lehet az itthoni hal előállítása, már ha megvalósulnak a tervek, amelyek szinte szó szerint hegyeket mozgatnak meg. A tervek ugyanis már készek, illetve készülnek. A Tisza mentén a Vásárhelyi-terv során 24 ezer hektárnyi felületen 760 millió köbméter vizet befogadó állandó, illetve időszaki tározók létesülnek, melyek egy része főként őshonos halak tenyésztésére lesz alkalmas. Az ország másik felében, főként a Dunántúlon a dombvidéki tározást akarják fejleszteni. A felmérések szerint 109 új víztározót lehetne létesíteni, és a meglévő 306 dombvidéki víztározót felújítanák. A meglévők 160, az újak 114 millió köbméter eddig elfolyó vizet hasznosíthatnának. Az előzetes tervek szerint a jelenlegiekből 56 tározót nyolcmilliárd forintból lehet felújítani, az újak létesítése 25 milliárd forintba kerül. A pénzt állami költségvetésből, megyei, önkormányzati forrásból, uniós támogatásból és címzett támogatásokból lehetne előteremteni a becslések szerint 2014-ig tartó munkálatokhoz.

{p} Víz, úgy tűnik, a következő időszakban lesz bőven. Pontosabban a cél az, hogy a most az országon átfolyó vizek eddiginél nagyobb "befogásával" csökkentsük az aszályok okozta problémákat. Haszonnal járna ez a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás, a halászat számára, nem is beszélve a szélesebben vett környezetünk állapotáról - szögezte le előadásában Varga Miklós, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium helyettes államtitkára. Ki hinné, hogy csak a magyarországi patakok hossza együttvéve eléri a 25 ezer kilométert. Az általuk és a folyók medrében szállított öszszes víz mennyisége eléri az egy köbkilométert évente, de csupán egy-két százaléknyit hasznosítunk az óriási víztömegből.A halászokat viszont a vízfelületek növelése mellett talán jobban érdekli, miként is boldogulnak meglévő tavaink hasznosításával. Mert nem rózsás a helyzet akkor sem, ha igaz: az uniós piacok megnyílásával biztosan nőnek értékesítési lehetőségeik. Orosz Sándor, a Haltermelők Országos Szövetségének és Terméktanácsának igazgatója beszámolójában leszögezte: változások jönnek, és változtatásokra van szükség. Az elaprózott halgazdaságok különálló gazdálkodásának előbb-utóbb vége szakad, kényszerből ugyan, de növelni kell az összefogást, a rendszerekben való gondolkodásnak teret kell engedni.

{p} A csak pontyot tenyésztő és értékesítő cégek felett is eljár majd az idő: Európa országait egyre inkább az édesvízi ragadozó halak húsa érdekli, azt is a divat változása szerint értékelik. Megoldásként szolgálhat a magyar halfogyasztás növelése, amiben van kifutási pálya: ma egy "átlag magyar" évente 3,2 kiló halat eszik - tengerit, konzervet, édesvízit összesen -, miközben az uniós átlag húsz kiló körüli. Napjaink bizonyítják ugyanis, hogy a fogyasztót egyelőre egyvalami érdekli: van-e ponty a boltban, és az mennyire olcsó. Nos, a szupermarketekben nyomják lefelé a hal árát; megtehetik, mert van a magyarnál olcsóbb és közeli forrás: a csehek olcsóbban adják halaikat. Tehetik, mert nekik nem kell a hal kilóját harminc-negyven forinttal drágító vízkészlet-használati díjat fizetniük. Ez az adószerű költségvetési bevétel egyébként magyar sajátosság, más uniós országban nincs ilyen teher. A csehek más szempontból is hatékonyabbak, mint mi. A gond nem is ez, hanem az, hogy az importőrök - kereskedelmi vállalkozások, kisebb cégek - mellett az állam maga is hozzájárul a hazai halászati cégek sorsának nehezítéséhez. Nevezetesen a hírek szerint az állami tulajdonú, privatizáció előtt álló százhalombattai Tehag Kft. is nagy tételben importálja a cseh halat, s teríti a kereskedelmi láncoknál.Kitörési pont lehet még a horgászturizmus kiszolgálása. Minden téren.

{p} Tehát nem csupán egy-egy halastó horgásztóvá alakításával, hanem a hozzá tartozó infrastruktúra - szálláshely, büfé, étterem, mellékprogramok szervezése, madárvárta - megteremtésével. Sokat tudna beszélni erről Lévai Ferenc, az Aranyponty Rt. vezetője, aki már élen jár a fent említett, a halászatok számára alternatív jövedelemszerzést biztosító tevékenységben, de nem ezt említette. Azt mondta el, hogy a cseh ponty nem azért jelent meg nagy tömegben az országban, mert halhiány lenne, hanem azért, mert olcsó. És ez ellen szavai szerint egyrészt a behozatalt valamilyen legális formában csökkentő állami beavatkozással, a hatékonyság növelésével és a felesleges terhek, adók csökkentésével lehetne védekezni.