Száznyolcezer biztos hely

A felvételi ponthatárok alapján 167 ezer jelentkezőből 108 ezer jutott be valamilyen felsőoktatási intézménybe, amelyek - a felsőfokú szakképzés kivételével - ennek alapján be tudták tölteni az államilag finanszírozott keretszámot. Erre a képzésre 58 340-en jutottak be, a költségtérítéses oktatásban pedig 49 474-en kezdhetik meg a tanulást. A nyári pótfelvételik alkalmával további több ezer diák csatlakozhat társaihoz. A felvételizők legmagasabb elérhető pontszáma 120 volt, kaphattak hozzá még maximum 11 pluszpontot. (Ezt az egekben járó szintet csak a csillagászoktól követelték meg, tőlük is akkor, ha második diplomájukat készülnek megszerezni.) A oktatási szakemberek mindig hangsúlyozzák, hogy a ponthatárokat nem érdemes összehasonlítani sem egymással, sem a korábbi évekbeliekkel. Ha például egy főiskolára 110 ponttal lehet bejutni, egy neves egyetemre pedig 98-cal, akkor az természetesen nem azt jelenti, hogy az utóbbihoz kevesebb tudás is elég. Valószínűbb, hogy arról van szó: a főiskolára nem kellett felvételizni, csak megduplázták a középiskolából hozott pontokat, míg az egyetemre egy nehéz felvételi vizsgát kellett teljesíteni. Valóban nem helyes hasonlítgatni - ennek ellenére nehéz megállni, hogy ne tegyük... Most például, ha megnézzük a jogászképzést, meg kell állapítanunk, hogy - egy kivétellel - minden egyetemen száz pontnál kevesebb is elég volt a bejutáshoz. Az évtizeddel korábbihoz képest jócskán visszaesett iránta az érdeklődés, bár még most is bronzérmes a szakok népszerűségi listáján.

{p} A megszokottnál kevesebb ponttal lehetett bekerülni például a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre, ami érthető is lenne, tekintve az egyre jelentősebb orvoshiányt. Ennek azonban ellentmond, hogy kevesebb hallgatót vettek fel, amire nem nagyon van magyarázat. Bár a vidéki orvosegyetemekre valamivel többen juthattak be az előzőleg tervezettnél, ez a többlet azonban csupán néhány tucatnyi.  Mindenesetre míg az előző rendszerben évtizedeken át az orvosi szaknak volt a legnagyobb vonzereje, az idén már csak kilencedik helyen áll a rangsorban. A legtöbben, mint mindig, most is az Eötvös Loránd Tudományegyetemre jelentkeztek: közel 18 ezren. A következők nagy vidéki egyetemeink: a szegedi, a pécsi és a debreceni. Megdöbbentő, hogy a nagyon magas presztízsű budapesti "Közgáz" és az igen széles választékot kínáló  Műszaki Egyetem lemaradt a Budapesti Gazdasági Főiskola mögött. Ez azt is jelzi egyúttal, hogy nagy az igény a gyakorlati képzésre. Viszont talán kevesekben tudatosul például az, hogy az unióban jó munkalehetőséghez sokkal nagyobb eséllyel juthat az, akinek nem főiskolai, hanem egyetemi diploma van a zsebében.  Már említettük, hogy a jogász szak harmadik volt idén a jelentkezők számának sorrendjében, az első pedig a már néhány éve vezető egyetemi közgazdasági képzés. A második helyre meglepő módon a főiskolai idegenforgalmi és szálloda szak került: több mint négyezer ifjú vágyott ide bekerülni.  Csaknem kétezren felvételiztek kommunkáció szakra, amelyet majdnem minden egyetem és főiskola indított. Ezen a területen aztán igazán nincs összehangolva kereslet és kínálat, hiszen az írott és az elektronikus sajtó a töredékét sem tudja foglalkoztatni ilyen töméntelen "kommunikátor"-nak.  Ha valakit most nem vettek fel pontjai alapján, az elutasításról szóló levél kézhezvételétől számított 15 napon belül fellebezhet.

{p} Ezt egy-két pont lemaradással érdemes megpróbálni, mert olykor kiderül valami osztályozási hiba. Feltétlenül jogorvoslatot kell kérni, ha az intézmény nem vette figyelembe a benyújtott nyelvvizsga-bizonyítványt. Nem érdemes fellebbezni annak, akit azért utasítottak el, mert nem szerezte meg a minimális, többletpontok nélkül számított 72 pontot (felsőfokú szakképzés esetén 60 pontot), mivel e határ alatt senkit nem vehetnek fel.  Azok se keseredjenek el, akik most nem jutottak be az áhított szakra. Több mint négyszáz alapképzésre és mintegy kétszáz diplomásoknak meghirdetett szakra, illetve szakpárra pótfelvételizhetnek augusztus 6-áig. Ezek ugyan többnyire költségtérítéses helyek, de van, ahová nem is kell felvételi vizsgát tenni. Az egyetemek és főiskolák a hozzájuk államilag finanszírozott képzésre jelentkezett, de fel nem vett fiataloknak felajánlhatják a költségtérítéses képzést külön felvételi nélkül is. Így hát a második körben még több tízezren lehetőséget kapnak.  S ezzel lassan el is felejthetjük ezt a bonyolult felvételi rendszert, hiszen jövőre minden másképp lesz. 2005-től a kétszintű érettségi bevezetésével az emelt szintű érettségi kiváltja a felvételit. Gyökeresen átalakul az egész felsőoktatás. Magyarország harminc országgal együtt vállalta, hogy az úgynevezett bolognai folyamat alapján 2005-re összehangolja felsőoktatási rendszerét, és bevezeti a többciklusú képzést, amely az egymástól elkülönülő egyetemi és főiskolai képzés helyett egy egymásra épülő, három "emeletből" álló oktatást valósít meg. Ezt természetesen felmenő rendszerben vezetik be, első évfolyamtól kezdődően, tehát a mostani elsősöket még nem érinti.      

{p} A most felvett hallgatók 46 százaléka fizet majd tanulmányaiért. A tandíj nagyon változó. Van 40 ezer forintos költségtérítés, de leggyakoribb  a 100 ezer forint körüli összeg. De néha nagyon mélyen kell a szülőnek a zsebébe nyúlnia. Legdrágább az orvosképzés: a budapesti orvosegyetemen 1 millió 200 ezer a tandíj félévenként, a pécsin pedig 800 ezer forint. (Szorozzuk be a szemeszterek számával, ami minimum 12, ha nincs halasztás, évismétlés stb.) Az állatorvos-hallgatók félévente egymilliót pengethetnek le. Nem csoda, hogy ezen szakok fizetős helyeiért nincs nagy tolongás, bár jelentkező azért mindig van elég. A kormány tervei szerint jövőre lehetővé válik, hogy ne az első diploma, hanem egy diploma ingyenes lehessen. Tehát akik első végzettségüket költségtérítéssel szerezték meg, második diplomájukért már nem fognak fizetni, ha felvételt nyernek a kiválasztott szakra.