Szóló négy gyerekre

Őszülő oroszlánsörény, gödröcske az arcán, ha mosolyog; könnyed riposztozás, semmi görcs. Somló Tamás ma is elbűvöli rajongótábora szebbik felét. Nemrégen jelent meg Best of Somló címmel új CD-je, amelyen legkedvesebb dalaiból válogatott. Gyerekei között viszont nincs válogatás, akárhogy csepüli őket, imádja mind a négyet.

EgyébLovass Ildikó2004. 07. 09. péntek2004. 07. 09.
Szóló négy gyerekre


A pop- és rockzene nagy generációjának egyik élő legendája 56 éves, negyven éve zenél különböző zenekarokban. Tagja volt az Atlasz, a Kex, a Non Stop, az Omega, az LGT együttesnek. Évek óta szólista, és rendszeres vendég barátai fellépésein. Mondják róla, hogy született zenész. Azt is, hogy született - mellesleg diplomás - bohóc. Meg családcentrikus, gondoskodó apa, aki nem tekintélyével, hanem szeretetével neveli fiait és kislányát.
{p}
- Mindig nagy családra vágyott?
- Igen, mivel a miénk is az volt. Két házasságból hárman vagyunk testvérek, bátyámmal és húgommal szoros testvéri közösségben élünk. Az én négy gyerekemnek három anyja van. Örülök, hogy jóban vagyok a volt feleségeimmel. Mindig fontosnak tartottam, hogy az éppen aktuális társam is jó viszonyban legyen velük. Baráti kapcsolat van köztük is, és akad legalább egy közös pont, amiben egyet tudnak érteni: az én kibeszélésem.
- A sármjával, a humorával örök mókamesterként lebilincseli a közönségét.
- Apám a példaképem. Olyannak szeretném magamat látni, amilyen ő volt. Utánozhatatlan, feledhetetlen egyéniségként a legrosszabb pillanatokban, a legmegalázóbb helyzetben is szellemesen tudta kivágni magát. Emberként viselkedett a legembertelenebb szituációkban. Hihetetlen módon tudott bennünket simogatni a szemével is. Tudtam, hogy mindig mindenhol ott van. Reggel úgy ébredtünk, hogy kakaó és vajas kalács várt az asztalon, minden reggel hozta a közértből és elkészítette nekünk. Amikor nagyobb lettem, a Népszava is odakerült a tálcámra, pirossal megjelölte, mit kell elolvasni. Szép szál férfi volt, nálamnál jóval magasabb, tekintélyt parancsoló kisugárzással, rengeteg humorral és lazasággal.
{p}- Amikor idén, hatévi tanulás után átvette a jogi egyetemi diplomáját, abban is része volt az édesapjának?
- Magamnak is bizonyítottam, hogy képes vagyok a tanulásra, neki pedig jóvátételnek szántam. Apám eljutott a jogi államvizsgákig, ám akkor elváltak a szüleink, és mi nála maradtunk. Nem maradt ideje befejezni. De más is ösztönzött: kamasz fiaimnak, a most 17 éves Daninak és Palinak szinte fricskának szántam, hogy jó példával járjak elöl. Csupán azért, hogy tanuljanak, hiszen bármikor, bármilyen irányban veszi az ember a fáradságot és a bátorságot, hogy tanul, csak hasznára válhat. Ha csupán magamagának csinálja, akkor is.
- Vannak hosszú távú tervei a jogi végzettséggel?
- Nincsenek, nem akartam megfenyegetni a szakmát. Demjén Rózsi szerint "Som-lódoktor" lettem. Ha úgy hozza az élet, és valami hasznosat tudnék hozzátenni a zenész- és az artistatársadalom működésével kapcsolatos ügyekhez, megteszem a javaslatomat. Nekünk, zenészeknek is nehezebb és kiszámíthatatlanabb lett az életünk, többet kell az embernek menedzselnie magát. Az képes igazán érvényesülni, aki tudja, kit, mikor, hol, mennyiért kell felhívni, milyen ügyben, milyen mosollyal. Kicsit agyafúrt lett ez a világ. Jogi tanácsra egyébként huszonhat éves Dávid fiam is rászorul. Ő a lengyel feleségemtől született, és Krakkóban él. Tavaly megnősült, de már vége is a házasságának, válik.
- A gyerekei mennyire örökölték a zenei tehetséget?
- Mindhárom fiú tehetséges zenész. Dávid már elvégezte az egyetemet, hungarológus lett, de van egy igen jó zenekara. Év végén lesz egy önálló estem a Körcsarnokban a zenészbarátaimmal. Som-ló varietét szeretnék csinálni, fellépne Dani és Pali, Dávid és zenekara Lengyelországból, csinálnánk egy közös családi számot.
{p}- Milyen szerepet szán kislányának, Lilinek?
- Ő majd táncol és ordibál. Énekelni nem fog, mert botfülű. Négyéves Lilikém eléggé erős egyéniség, annyira, hogy már nincs helyem az ágyban. Odamászik közénk, keresztbe fekszik kettőnk között, aztán a lábával kitúr. Néha orrba is vág álmában. Csuda beszólásai vannak, éles az esze, mindenre tud válaszolni, folyton kelepel. Nemrég megkérdezte tőlem meg az anyjától: jobb volt nektek, amikor még nem voltam?
- A kislány édesanyjáról, a huszonnyolc éves Gyöngyvérről lekopott már a Csuflák becenév?
- Dehogy, rajta maradt, és vállalja is. Onnan ered, hogy néhány éve Kínában jártunk turistaúton, meg akartuk nézni Mao hagyatékát, mielőtt minden uniformizált lesz, mint a nyugati világban. Elmentünk zsírkőpecsétet csináltatni. Kérdezték a nevünk első két betűjét, az övét Csi-Fura fordították, ebből lett a Csuflák.
- Boldog embernek tartja magát?
- Igen, jól vagyunk, csak apám hiányzik nagyon, aki összetartotta a családot. Öröm volt mindnyájunknak a társaságában lenni, mindenkit ki tudott billenteni a szomorúságából. Olyan olaszos família lettünk, a testvéreimnek is van két-két gyerekük. Igen elfoglalt mindenki, de ha találkozunk, jó együtt lenni. Nekem diaszpórában élnek a fiaim, az egyik felnőttként Krakkóban, az ikrek a Római-parton a mamájukkal, de egy héten két-három napot nálam töltenek, s ez mindnyájunknak jó.

Ezek is érdekelhetnek