Törpék az állam ellen

Polgármesteri hivatal, Harasztifalu, olvasom az ovális táblán. Nyomom a kilincset, nem enged. Az utca kihalt, a közelben bolt, kirakatában tábla: eladó. Amúgy zárva, vele szemben az italbolt szintén. Végre öregember közelít, lábát húzza.- Elnézést, a hivatal...- Pedig nyitva szokott lenni ilyenkor a bolt - válaszolja. - Csak most elment a boltos, mert dolga van.Na, nem baj, majd a következő faluban, úgyis itt van, alig egy-két kilométerre.Polgármesteri hivatal, Nagykölked, olvasom az ovális táblán. A kilincs enged, az ajtó mellett csizma, a fogason vadászkabát. Látom, magánlakásba nyitottam.- A hivatal ott van hátul, de most nem talál benne senkit - kerül elő egy fiatalember. - A polgármester? Talán az építkezésén - mutat a fákon túlra. - Vagy... - bizonytalanodik el. - Vag, nem tudom.Na, nem baj, majd Rádóckölkeden, az sincs messze.

{p} Faluház, olvasom az épület homlokzatán. Beljebb újabb táblák, balra posta, jobbra körjegyzőség. Találomra nyitok be, a szobában két férfi, előttük iratok. Mindkettő polgármester. Az egyik a helybeli, László Zoltán, a másik Nagykölkedé, Francsics Zoltán.- A csatorna ügye érdekli? - kínálnak hellyel érezhetően örülve érdeklődésemnek. - Higgye el, nem volt más választásunk.Három Vas megyei település, Harasztifalu, Nagykölked és Rádóckölked közösen szeretett volna csatornázni, támogatást viszont egy tavaly született kormányrendelet miatt nem kaphatnak, ezért perre készülnek az állam ellen.- Arra hivatkoznak ott fönn, hogy a három település lakóinak száma nem éri el a kétezret - mesélik.
Ez igaz, összesen 640-en vagyunk. De hogy emiatt mi majd csak 2015 után pályázhassunk...Aprólékosan magyarázzák, miként készíttették el már évekkel ezelőtt a terveket. Azok meg is feleltek az előírásoknak, be is fogadták őket - 314.-nek. 2001-ben ismét kértek céltámogatást, hiába. Az elmúlt évtől pedig a rendelet szerint már nem is kaphatnak. Pedig a 300 milliós költségek felét Európa állná, negyedét ők maguk, s csak a maradékot kérnék a központi költségvetésből.- S miért nem fognak össze más településekkel, hogy meglegyen a kétezer lakos? - kérdezek rá.- Egyházasrádóc van a legközelebb, de ők már régen csatornáztak.

{p} A templom tornyán buzogány, mellette különös, hosszúkás épület. Különös, mert a felirat rajta: ÁLLAMI ÁLT. Az épület másik fele fehérre meszelt, alatta csak sejthető a  folytatás: ALÁNOS ISKOLA.- Valamikor az egyházé volt az épület. Negyvennyolcban államosították, a hetvenes években megszüntették.Szakál Péter református esperes irodájában ülök Egyházasrádócon. Mert ahogy nincs iskolája a három falunak, nincs helyben lakó orvosa, fogorvosa, védőnője, úgy papja sincs. Valamennyien ebben a faluban laknak. A hetvenes években ide vonták össze a környék településeinek közigazgatását is, ám azok, amint lehetett, leváltak tőle.Pedig valamikor Rádóckölked volt a környék központja, de a Szombathelyről Grazba vezető vasútvonalat jó száz évvel ezelőtt Egyházasrádócon keresztül vezették, s evvel a két falu versengése eldőlt. Rádóckölkedet ma háromszázan lakják, Egyházasrádócot pedig ezerkétszázan.De volt más oka is Rádóckölked elnéptelenedésének.- Nagygazdák lakták a falut - vezet tovább a múltba az esperes -, akiknek legtöbbjét kitelepítették az ötvenes évek elején. Jó részük akkor sem tért vissza, amikor már lehetett.Aki mégis, azok egy része a forradalom leverése után lépte át a közeli osztrák határt. A kanadai Edmontonban ma is közösséget alkotnak a rádóckölkediek.A kitartóknak pedig a határsáv keserítette az életét. A falvakba csak engedéllyel lehetett belépni.

{p} Volt olyan pár, amelyet a lakodalmukról hurcoltak el, mert nem kért tartózkodási engedélyt a násznépnek. Persze, hogy a fiatalok nem errefelé képzelték el a jövőjüket.- Most meg - utal az esperes a csatorna ügyére - azokat büntetik a rendelettel, akik a megpróbáltatások ellenére hűségesek maradtak a szülőföldjükhöz.A két falu csaknem összenőtt, néhány száz méterért nem érdemes kocsiba szállni. Amikor visszafelé baktatok Rádóckölkedre, a nap már özönnel ontja a meleget, sárgul a kalász. Minden négyzetméternyi hely művelt.- A határ kétharmada külföldieké.Lilaakác árnyékában hűsölök, hallgatom Németh Imrét. A férfi udvarán traktorok, gépek, ő maga 145 hektáron gazdálkodik. Éppen az egyik traktorját szerelte a fiával, amikor az udvarára léptem.- Zsebszerződések?- Egyszerű. A holland, német, osztrák, mert van itt mindenféle nép, szerez egy bizalmi embert, akinek a nevére írják a földet. Ő pedig szabályosan bérbe adja a külföldinek. Amikor meg majd megszűnik a külföldiek földvásárlási tilalma, azonnal az övéké lesz, mert a szerződések szerint a bérbevevőnek elővételi joga van.Figyelem a férfi arcát, keresem rajta az indulatot. De nem látok rajta.- Nincs nekem semmi bajom velük.

{p} A holland család le is akar telepedni. Azoknak a gyerekei már magyar iskolába fognak járni.Ráadásul a holland gazdának teljes a gépparkja, amit Németh Imre nem tud elvégezni, azzal őt bízza meg. Árai megfizethetőek.- És a régi szövetkezet?A férfi arcán megrándul egy ideg.- Élik föl a vagyonukat. Amit a német három-négy emberrel elvégez, azt ők ötven-hatvannal. Igaz, nagyobb területen, meg vannak még állataik is, ám a hatékonyságuk nem összehasonlítható. Persze a gépeik sem.A fiú kiszedett néhány csavart a traktorból, az alkatrész kiemeléséhez az apja erejére is szüksége van.- A régi mezőgazdaságnak vége - kísér ki a férfi. - Már krumplit sem érdemes vetni, olcsóbban megkapom a zöldségesnél. Anyám meg éppen most vágta le az utolsó tyúkot. Nem mondom, elrúghatna itt néhány az udvarban, de minek, amikor 16-18 forintért megkapok egy tojást.- És a hagyományos mezőgazdaság nélkül megmarad a falu?- Nem - vágja rá.- Akkor ki fogja használni a szennyvízcsatornát?- Úgy értem, a mai formájában nem - pontosítja magát. - Mert néhány család azért mindig a földekből fog élni. Meg veszik a házakat az osztrákok is.Eszembe jut a kettősség, amit Rádóckölkeden láttam. Az épületek egy része pusztul, feltűnően elhanyagolt, más udvarokon meg egy fűszál nincs, ami ott nőne, ahol nem szabad. Ezek az osztrákoké, erősíti vélelmemet a gazda.- Megint mások meg nyugdíjas korukra költöznek ide - színesíti Németh Imre a faluképet.Kövérkés asszony izzad szalmakalap alatt, kezében kapa. Rozzant ház előtti kertben puhítja a földet, előtte néhány tő karalábé, bab, paradicsom.- A szomszédé - magyarázza -, szegénynek mind a két lábát le kellett vágni, a férjem meg én segítünk neki. A szennyvízcsatorna? - ismétli kérdésem. - Persze kellene, most a legtöbben oda engedik a szennyet, ahová tudják.

{p} A férj is előkerül, Krekács Tibor, támasztja a kapát, nemigen szól, csak somolyog. Két éve ment nyugdíjba, utána költöztek agglegény fiúkkal Rádóckölkedre a fővárosból, Mátyásföldről. A házrészt, amiben addig laktak, eladták, több mint tízmilliót kaptak érte. Itt hat és fél millióért nagy házat vettek majd' fél hektárnyi kerttel.- S miért éppen ide költöztek?- Nem messze laktam ide - így az asszony -, Egyházashollóson. Az ötvenes években költöztem fel Pestre.Villamoskalauzként helyezkedett el, abból támogatta gazdálkodó szüleit.- Jól érzi magát ismét falun?Az asszony nem felel azonnal.- Túl nagy a kert, nem bírjuk mi már azt ketten. A fiam nemigen segít, az az igazság, még elhelyezkedni sem tudott. Meg nem is történik itt semmi, a postát is bezárták.- Láttam a faluházban.- Csak a papírját, mert még nem tépték le. Nem is azért, mintha nem volna időm kivárni a postást, de tudja, azzal is történt valami, hogy szépen felöltöztem, elsétáltam a postára, beszélgettem ezzel-azzal. Most meg... - legyint.Visszafelé Harasztifaluban ismét megállok. A kocsma kinyitott már, ám a hivatal továbbra is zárva, a bolt is.A falu egyetlen emeletes házának kapujához asszony lépeget, arcán elnézést kérő mosoly. Vámosné Marx Mária, a falu polgármestere.- Néhány napja műtöttek, még nem épültem fel teljesen.Köszönnék is el azonnal, ne alkalmatlankodjak, de amikor megtudja jövetelem célját, nem enged.- A per által talán figyelnek majd ránk is. Azt szeretnék, ha a törpefalvak elfelejtenék a támogatást. Költeni kellene az útjainkra is, láthatta, hogy néznek ki, ám utána nem lehet felbontani. Előbb a csatornázás.Anyásan magyaráz, nyugodtan, lassan, nem hiába óvónő főállásban.- Ott van a bolt is - hozza elő, mielőtt még rákérdeznék. - Árulja a szövetkezet, mert nem felel meg az új előírásoknak. Kérdezik is, mi lesz, Marika, már kenyeret sem lehet majd kapni? Mondom, lesz kenyér, ha másképp nem, magam fogom osztani.Hangjában elszánás.- Tudja, mi ez a rendelet? - néz rám. - Burkolt falurombolás. Mint Romániában, annak idején.