A Tisza-tónál pihent a század utasa

A cikkek és könyvek írása miatti fáradalmakat ezúttal egy-egy magyar település megismerésével próbálta feledni. Járt Karcagon, majd Abádszalókra utazott, ahol Ökrös Imre és családja látta vendégül.
- Hihetetlenül kíváncsi és fiatalos ember a vendégünk - mondta a házigazda. - Úszott a Tisza-tóban, aztán a parton napozott késő délutánig. De szerezni kellett neki egy számítógépet is arra az esetre, ha mégis írni akarna.
- Hogyan került éppen önökhöz?
- A lányom ismerte meg Párizsban Feri bácsit, aki sokat segített neki. Most elhozta hozzánk, hogy egy kicsit felfedezze ezt a Magyarországot is.
Abádszalókra nagyon kíváncsi volt a történész. A magyar és európai szellemi élet kiválóságát fogadta Bordás Imre polgármester is, aki áttekintést adott a Tisza-tó menti település életéről, a gondjaikról, örömeikről és terveikről. Fejtő Ferenc maga volt a megtestesült figyelem. A hőség elleni nedves törülközővel a nyakában egyre csak kérdezgette a polgármestert. Később elmondta, hogy a Szeged melletti Mórahalomról érkezett Abádszalókra, ahol ugyancsak megragadta őt az ott tapasztalt fejlődés és az ezért hozott erőfeszítések. Mostani pihenése helyszínén is igényes fejlesztést érzékel, amit jól mutat a község központja és a Tisza-tó idegenforgalma. Úgy vélte, hamarosan város lehet a település, mert azok a községek lehetnek városok, amelyek vonzerőt gyakorolnak a környékükre, s ő úgy érzi, hogy Abádszalók ilyen hely.
- Milyen problémák foglalkoztatják most?
- A planéta gondjai a víztől a szennyezésig, mindaz, amit csak nemzetközi egyetértéssel lehet megoldani. De mit várhatunk, hiszen a Kyotói Egyezményt még az amerikaiak sem írták alá. Pedig az emberiség és a planéta túléléséről van szó. Az emberiség olyan vizsga előtt áll, amilyen még nem volt.
- Borúlátó?
- Egy francia teológusnak van egy nagyon szép könyve, aminek a mottója: nehéz elképzelni, hogy ha Isten teremtette a világot, azért teremtette, hogy az emberek dőresége miatt elpusztuljon. Tehát nem vagyok egészen pesszimista.
{p}
Fejtő Ferenc friss és szellemes. Mesél, és mi megigézve hallgatjuk. József Attilát említi, akit 1931-ben ismert meg. Érdekes részleteket mond barátságukról, közös sétáikról, hogy öt percre laktak egymástól, naponta találkoztak, s ő volt a költő új verseinek első olvasója, majd beszélt a Szép Szóról, amit együtt szerkesztettek. Fejből idézi a költő sorait. Kiderül, hogy a népi írók között éppúgy voltak barátai, mint az urbánusok táborából, ami talán példa lehetne a mai megosztott irodalmi élet számára. Nagyon szépen beszél a kucsmás parasztemberekről, akikkel sokat beszélgetett. Aztán arról hallunk, hogyan került Párizsba 1938-ban. Azóta ott él.
- Most lesz majd az egyik galériában egy kiállítás a Párizsban élt vagy ott tanult magyar festőktől - élénkül meg az író-történész. - Meglátják majd, hogy milyen fantasztikus gyűjteményről van szó!
Világraszóló jelenség lesz, mert kiderül, hogy a magyar művészet a franciával nem csak tanulóviszonyban állt, hanem egyenértékű azzal. Kiderül, hogy Csontváryt Fejtő Ferenc mutatta be a festészetet kedvelő francia közönségnek. A művészet nagyon érdekli, képes kocsiba ülni, s elmenni például Milánóba egy érdekesnek ígérkező kiállítás kedvéért, súgja meg Ökrös Tünde, a társadalomtudós párizsi hétköznapjainak jó ismerője. Persze az utazás természetes része az idős tudós életének, a beszélgetésből kiderül, hogy hamarosan Erdélybe látogat, majd Teheránba készül, jövőre pedig feltétlenül elmegy Argentínába. Elképesztő ez a fiatalos mozgékonyság, szellemi frissesség! - néznek egymásra az abádszalóki beszélgetőtársak.
Közben már a politikáról esik szó, eszmecserékről, kapcsolatokról, találkozásokról. Nem véletlenül írta egyik könyve borítójára Fejtő Ferenc A század utasa címet - valóban az volt. De talán több is az utasnál. Miután sok francia, magyar és nyilván más nemzetiségű politikus kérte ki véleményét, alakította is a maga módján azt a nagyon nehéz időszakot, amit huszadik századnak nevezünk.