Jégkorszaki szex

A szexuális forradalom fogalmát aránylag új keletűnek szokás tartani: általában a második világháborútól az 1960-as évek végéig tartó időszakot határozzák meg így. A fiatalok között elharapózó szabad szerelmet az idősebb korosztályok ekkoriban meglehetősen rosszallták. A szexuális forradalom azonban nem pusztán legújabb kori jelenség az emberiség történetében, valójában egyidős a társadalommal.

Egyéb2004. 09. 17. péntek2004. 09. 17.
Jégkorszaki szex


Huszonhatezer évvel ezelőtt, a jégkorszakbeli Európa szívében, a mai Csehország területén az előemberek egy kis csapata három fiatalt temetett el egyetlen sírba különös szertartás során. Ez a rejtélyes "hármas temetés" létfontosságú ahhoz, hogy megértsük az emberi szexualitás akkori körülményeit. Abban az időben a földbe temetkezés nagyon ritka jelenség volt, a szóban forgó pedig egyenesen egyedülálló. A három ember közül az egyik nemi szervét karóval szúrták át, a másikéra pedig egy kés mutatott. Mindhármukat vörösessárga por borította. A "Három vörös" elnevezésű lelet az archeológusok által ismert első példa a szexuális utalásrendszert hordozó temetkezésre. A tudósok az 1996-os csehországi Dolni Vestonice falu melletti felfedezés óta próbálják megfejteni, hogy mi történhetett. Vajon a túlfűtött érzékiséget büntették így? Vagy bizonyos, a szexualitáshoz kapcsolódó tabuk áthágása miatt halt meg a három ember? Vajon az akkori társadalmi normákhoz képest túl szabadosak voltak - ezt sugallja mai történelmi tudásunk is -, ezért  kellett bűnhődniük?
Annyit tudunk a paleolitikumban (kőkorszakban) élő őseinkről, hogy körülbelül harmincas létszámú hordákban vadászattal és gyűjtögetéssel szereztek élelmet maguknak, éjszaka pedig valamiféle sátor alá húzódva aludtak a tűz körül. Ruháikat maguk szőtték, eszközeiket maguk faragták, és az évszakhoz igazodva, megfelelő vadászterületet keresve vándoroltak. Össze-összetalálkoztak más hordákkal, információt cseréltek és kereskedtek egymással. Abba a kulturális közösségbe tartoztak, amely keleten a mai Oroszország területétől egészen a nyugati, ma francia és brit területekig húzódott.
Erik Trinkhaus professzor, a Washington Egyetem antropológusa 1996-ban tüzetes anatómiai és orvostani vizsgálatoknak vetette alá a csontokat. Rájött, hogy mindhármójuk 17 és 23 év közötti életkorú volt és nemzőképes. A két oldalt fekvő test férfié volt, a középső nemét csak nehezen lehetett meghatározni. Ez a halott egy olyan nő volt, aki sohasem szült; erre akkor derült fény, amikor az elemzés során elértek a medencecsontig. A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy mindhárom ember gyors halált halt, s rögtön eltemették őket, még mielőtt a hullamerevség beállt volna. Minden jel kivégzésükre utal, a nemi szervekre való összpontosítás ténye pedig valamiféle szexuális bűn elkövetését valószínűsíti. Mi állhat a különleges felfedezés hátterében? Nyilván a szexualitás. Akik végeztek velük, intő példát akartak állítani.
{p}
Az ember ötmillió évvel ezelőtt kezdett kiválni a többi főemlős közül, három és fél millió éve egyenesedett fel, és százezer évvel ezelőtt kezdett hasonlóvá válni a mai emberhez. Huszonegyezer évvel ezelőtt, a "hármas temetés" idején az emberi agy térfogata megegyezett a miénkkel. Bizton állítható, hogy az emberi agy fejlődése elérte legmagasabb fokát, és a társadalom is a már általunk ismert irányba haladt. Bár ezek az emberek nem olyanok voltak, mint a Flintstone család, de túlzottan ostobák sem lehettek, hiszen akkor mi sem lennénk itt. Fizikai hasonlóságunk az első biológiai fogódzó ahhoz, hogyan szeretkezhettek őseink. Anatómiailag fejlettek voltak, nemi szerveik teljes mértékben megfeleltek a mai modern ember nemi szerveinek. Ismert, hogy bizonyos csimpánzfaj egyedei, a bonobók is egymással szembefordulva közösülnek, tehát nagyon valószínű, hogy a százezer évvel ezelőtt élő őseink is hozzánk hasonlóan szeretkeztek, nem pedig úgy, mint a többi emlős.
Elképzelhető, hogy a történelem előtti emberek szerelemmel szerették egymást, de vajon hűségesek voltak-e egymáshoz? A tudósok úgy gondolják, hogy nem - és erre a herék szolgálnak legfőbb bizonyítékul. A fejlődéspszichológusok szerint az emberi herék sokkal nagyobbak más emlősökénél, több spermát is termelnek. Ugyanakkor nőnemű őseink több férfival is közösülhettek egy havi ciklus során. Ez az oka a megtermékenyítési versengésnek. A férfiaknak sokszor kellett versenyre kelniük egymással azért, hogy megtermékenyítsék egy adott nő beérett petesejtjét, verseny pedig csak akkor lép fel, ha a nők hűtlenkednek. A biológiaiak mellett kulturális adatok is fennmaradtak a történelem előtti szexualitásról.
Érdekes, hogy pontosan abból a korból kerültek elő ilyen tárgyi emlékek, amikorra a hármas temetkezés tehető. A régészek találtak egy picinyke tárgyat a Duna partján, 1908-ban. Egy rövid hajú nőt ábrázolt lógó mellekkel, különösen széles csípővel és derékkal. Azóta ez az alak Vénusz-alakként (Willendorfi Vénusz) vonult be a köztudatba. Mikor a Willendorfi Vénuszt és más hasonló szobrokat felfedezték, sokféle elmélet kapott szárnyra. A legnépszerűbb szerint ezek a szobrok ősanyákat ábrázoltak. Ennek a tézisnek a támogatói úgy tartották, hogy a nőket azért tisztelték, mert ők rendelkeznek a gyermek világrahozatalának képességével. Erre van némi bizonyíték: az aránytalanul nagy mell és has, valamint a részletes nemiszerv-ábrázolás teljes mértékben kapcsolatba hozható a szexualitással és a termékenységgel. Ebből már persze egy másik elmélet is fakadt: hogy ezek a műalkotások valószínűleg a kőkorszaki szépségideált testesítették meg. Majdnem mindegyik faragott alakon különösen hangsúlyosak a nemi szervek, de az arcot alig dolgozták ki. Nyilvánvalóan a nő szexuális szerepe fontosabb volt, mint ő maga. Ez kulcsfontosságú gondolat, amely korabeli barlangrajzokon is tükröződik.
A csehországi domb, ahol a három ősembert eltemették, forgalmas találkozási pont volt Európában. A törzsek különböző helyekről érkeztek, más-más szokásokat ápoltak, eltérő dialektusokat beszéltek, az összevegyülés hatalmas esemény lehetett a 26 ezer évvel ezelőtti emberek életében. Nemcsak a találkozásra nyílt lehetőség, de az ismerkedésre is. Alkalom kínálkozott a párválasztásra, rengeteg lehetőség nyílt a "félrelépésre" is. Az összejövetelekkel egy időben megjelentek az első szexuális szabályok, amelyeket természetesen meg is szegtek.
Ma már nehéz a fent említett találkozókat elképzelni, mert mindannyian városokban élünk, és állandósult tumultus vesz körül bennünket. Mindenesetre a kutatók szerint a szexuális szabadságot és egyenlőséget érintő változások a férfiak és nők között már több mint százezer évvel ezelőtt lezajlottak. A házasság bevezetésével a szexualitás és az utódnemzés kérdése szigorúan szabályozottá vált. A nők alárendelt szerepe az első települések megjelenésével kezdődött.