Kémek láthatatlan háborúi

Eleinte csak meghívás útján válhatott valaki kémmé, nem toborozták őket. Követelmény és elvárás volt az intézmény iránti feltétlen hűség. A kémkedés még a Szovjetunióban is az elit foglalkozások közé tartozott. Saját környezetükben a KGB tisztjei mérhetetlenül kiváltságos emberek voltak. Mindkét fél nagyon fontosnak tartotta, hogy elfogják azokat az embereket, akik saját országuk ellen akarnak kémkedni.
Nem igaz, hogy a Nyugat különféle összeesküvés-elméletek ürügyével akart volna bosszút állni a Szovjetunión. Valójában a KGB terjesztett ilyen, valótlan információkat: szerteágazó kapcsolatokat épített ki a médiában és a parlamentekben. Egy-egy ország lakosságának befolyásolása nagyon hasznos volt Moszkvának. A kitalált történetek is a kémkedés részei voltak. Például Nagy-Britanniában külön hivatal, az IRD működött azzal a céllal, hogy kitaláljon és elterjesszen a kommunista veszélyt megerősítő eseteket.
Az IRD szerint 1952 után folyamatosan fennállt egy kommunista forradalom veszélye. Minden szocialistát a Kreml ügynökének állítottak be. Az oroszok, mint állították, több összesküvést is szőttek a Nyugat ellen, köztük a legnagyobb a kubai rakétaválság volt. Hruscsovék úgy magyarázták, hogy védelmi céllal telepítettek rakétákat a karibi szigetországba, holott fegyvereik támadóan irányultak az Egyesült Államok felé. A konfliktus a világháború szélére taszította a világot.
Az összeesküvést Oleg Penkovszkij fedte fel, aki az MI6-nak és a CIA-nek is dolgozott. Ő árulta el a Nyugatnak, hogy az oroszok blöffölnek, rakétáik még nincsenek bevethető állapotban. Az információ, amelyet a Szovjetunióról és annak fegyveres erejéről eljuttatott Nagy-Britanniába és az USA-ba, nagyon fontosnak bizonyult. Ezzel az értesüléssel felvértezve Kennedy elnök ultimátumot intézett a szovjetekhez: "Vonuljatok vissza, vagy támadunk!" És a hidegháború csúcsán a szovjetek visszavonultak.
{p}
Kétségtelen, hogy nehéz küzdelem folyt a szovjet és a nyugati blokk között, de a tétjét sokszor felfújták. A brit kormány például - a szocialisták elleni harc céljával - úgy tett, mintha katonailag fenyegetnék az országot. Ez természetesen nem volt igaz. Amikor 1981-ben Ronald Reagan költözött be a Fehér Házba, új vonással gazdagodott a fegyverkezési harc. Ő már néhány évvel korábban is nagyon határozott elképzelésekkel rendelkezett a kommunizmusról. Ezt igazolja a következő részlet is az általa közölt felhívásból: "Ronald Reagannek hívnak. Tavaly 16 millió amerikai közreműködésével a Szabadság Hadtest lehetővé tette, hogy létrejöjjön a világszabadság harangja, a Szabad Európa Rádió, a remény és a szabadság szimbóluma a kommunisták által elnyomott Kelet-Európa népei számára. A Szabadság Hadtest a mi lehetőségünk arra, hogy a kommunizmus ellen harcoljunk. Csatlakozz hozzánk!" A kommunizmus iránt hasonló érzelmeket tápláló Margaret Thatcher brit miniszterelnök asszonnyal együtt sziklaszilárd antikommunista frontot alkottak. Reagan megnövelte a védelmi költségvetést, és állandóan a szovjet fenyegetésről beszélt.
Mihail Gorbacsov, az 1985-ben hatalomra került szovjet elnök omladozó gazdaságot örökölt. Az élelmiszerhiány egyre súlyosbodott, és a Szovjetunió hamarosan nem tudta, de már nem is akarta folytatni a fegyverkezési versenyt. Gorbacsov megértette, hogy egész egyszerűen nem versenyezhetnek az amerikai és a nyugat-európai technológiai fölénnyel, a katonai egyensúly végérvényesen felborult, nem éri meg makacsul folytatni a hidegháborút.  Amikor 1989. november 9-én a berlini fal leomlott, vele bukott a Szovjetunió is.
De mivel foglalkozhattak a hírszerző szolgálatok, miután a kommunista fenyegetés nem létezett többé? A hangsúly a terrorizmusra és a kalandor-államokra tevődött át. Az évek során sok olyan történet keletkezett, amely szerint a hírszerzők kikerültek az ellenőrzés alól, saját fejük után mentek, nem feleltek kellő mértékben tetteik következményeiért. A felelősség hiánya vezetett az összeesküvés-elméletek számának növekedéséhez. Az egyik szerint a titkosszolgálatok keze is benne volt Diana hercegnő 1997-es halálában. Mohamed al-Fayed, Diana lovagjának, Dodi Fayednek az édesapja biztos benne, hogy az MI6 és az MI5 kémszervezet dolgozta ki a merénylet tervét, amely Diana hercegnő és a fia halálához vezetett. Al-Fayed elképzelését alátámasztja, hogy a királyi család rémálma volt, hogy Diana hozzámegy Dodi Fayedhez, így Vilmos herceg, a Károly után következő trónörökös rokoni kapcsolatba kerül azzal a Mohamed al-Fayeddel, akit a brit kormány "persona non grata"-nak nyilvánított.
Idegen hatalmak, nagy üzletek, hercegnők, felső körökbe vezető kapcsolatok, effélékre számítunk, ha a titkosszolgálatokról esik szó. Valóságosan a kémek mindennapi munkája ennél sokkal prózaibb. Hatalmas apparátus figyeli a célszemélyek tevékenységeit. Az eszközök korszerűbbek, mint valaha. Műholdakkal figyelik meg az embereket, lehallgatják beszélgetéseiket, megszűrik elektronikus levelezésüket. A titkosszolgálatok idegen országokban is folytatnak lehallgatásokat. Az Echelont amerikaiak működtetik az Egyesült Királyságban. Egy ilyen rendszer a szó szoros értelmében minden rádiójelet lehallgat a világon. Az ok egyszerű. Ha lehallgathatod versenytársaid beszélgetéseit, üzleti megállapodásait, egy lépéssel eléjük kerülhetsz - ez a gazdasági kémkedés világa.