Olcsó szőlőből drága nedű

Legalább félmilliárd forintra van szüksége annak, aki ma gazdaságos méretekben akar szőlőtermesztésbe és borkészítésbe fogni. Az embert próbáló munka garantált, és míg az asztalunkra nem kerül a nemes nedű, mindvégig számolatlanul rendelkezésre kell állnia a szabadon befektethető pénznek.

Egyéb2004. 09. 10. péntek2004. 09. 10.
Olcsó szőlőből drága nedű


A legnemesebb ital születésének pontos költségeit meglehetősen nehéz kiszámítani, ezért is hívtuk segítségül Kovács Tibort, a szekszárdi Szent Gaál pincészet tulajdonosát. A szakember szerint először is meg kell venni a termőterületet, mielőbb elő kell készíteni (ez általában minimum egy-két éves pihentetéssel egyenlő telepítés előtt). Ilyenkor leggyakrabban lucernát vetnek az adott területre, majd mélyszántással frissítik a termőképességét.
Ezután jöhet a nem éppen olcsó szőlővessző megvásárlása, illetve a támrendszer (lugas) kiépítése. Ez utóbbi az egyik legköltségesebb művelet a szőlőművelés során. Igaz, a frissen telepített ültetvény sem kerül kevésbe, annál is inkább, mert négy évbe telik, mire termőre fordul. Eközben évről évre pótolni kell az elfagyott tőkéket: általában két-három százaléktól tíz százalékig terjed a cserére szoruló szőlőtőke aránya, de az Alföldön a fagyveszély miatt előfordulnak százszázalékos évek is. Közben nem hagyhatók ki a permetezés, a gyomirtás, a talajlazítás, a metszés műveletei sem. Míg a száraz éghajlatú Olaszországban évente elegendő háromszor-négyszer permetezni, Magyarországon a sok eső miatt csak az idén tízszer kellett.
A szüret előtt zöldmetszés szükséges: kiválogatják a jobbnak ígérkező fürtöket, és megritkítják a levélzetet. Végül is a szüret sem olcsó mulatság: ládákat kell vásárolni, a must fogadásához pedig tartályok kellenek a hozzájuk tartozó zúzó-bogyózó és présgéppel, szivatytyúkkal, szűrökkel, hűtési lehetőséggel. Nem is beszélve magáról a fertőzésmentes, kellő hoszszúságú és hőmérsékletű pincehelyiségről.
A lefejtett mustot vagy kisebb, friss tölgyfahordókban tárolják (ezt nevezik barrikolásnak), vagy csak régi, hétköznapi, ám sokkal nagyobb fahordókat alkalmaznak az érleléshez. Ettől az évtől kezdve a kipréselt, zúzott szőlőfürtöt nem lehet egyszerűen kidobni. Az EU előírása szerint a borhamisításra alkalmas hulladékot el kell vitetni a lepárlóhelyekre és pálinkát kell főzetni belőle. Ennek a műveletnek a költsége nullszaldós, mivel az unió garantálja a törköly minimális átvételi árát.
{p}
A bor erjesztése önmagában nem jár nagy költséggel, s általában négy hét alatt bor készíthető a szőlőléből. Mire azonban iható minőséget kapunk, két-három hónap vagy akár két év is eltelhet. (Az Európai Unió szerencsére támogatja a tovább érlelt borokat, ezért még afféle "kamatfizetésre" is hajlandó a borba befektetett "halott" tőke után. Mellesleg az ültetvénytelepítést is preferálja a közösség, elvileg pályázat útján akár a költségek feléhez hozzájuthatnak az ügyesebbek.) A palackozás előtt deríteni, szűrni kell a bort (ehhez megfelelő eszközökre van szükség), majd jöhet a palackozás. A címketervezést tanácsos szakemberre bízni, a címkék darabja minőségtől függően 3-12 forint, s ugyancsak sokba kerül a palack nyakára kerülő "kapszula" (műanyagból 2-3 forint, fémből 13-15 forint). A dugó egyszerűbb borhoz 7-8, komolyabbhoz 30-40 forintba kerül, és a legolcsóbb üveg sem vásárolható meg 26-27 forintnál olcsóbban, az igényesebb borok pedig 50-60 forintos palackokat igényelnek. Maga a palackozás sincs ingyen, ez a munkafázis 35-40 forintba kerül, ha bérmunkát fizetünk (saját géppel 5 forinttal csökkenthetjük a kiadást).
A szőlőművelés és a borkészítés során számos esetben kell fizetni a szállításért. A tárolás sokba kerül, ha valaki nem rendelkezik saját raktárral. Erre tevődnek a kereskedelmi költségek, amelyek kiszámítása követhetetlenül bonyolult. Létezik úgynevezett listázási díj (ha egy üzlet árusítani kezd egy borfajtát), ez eléri a kétszázezer forintot; hozzátevődik a szerződéskötési díj, amely nemritkán meghaladja a három-hat millió forintot fajtánként (egy országos hipermarket-hálózatnál). Ezenfelül polcpénzt szednek a kereskedők (hogy jobb helyre kerüljön az áru), és be kell szállni a közös reklámköltségekbe is. Újabban már a kisebb üzletek is tartják a markukat.Az előzőek alapján kiszámítható: egy kiló szőlőből hét deci bor készülhet, vagyis például a 100-140 forintos szekszárdi piros szőlőből körülbelül 240 forintos előállítási költségű bor készül. Ez a bor pedig 1700-2000 forintos palackáron kerülhet a piacra, attól függően, hogy milyen évjáratú és melyik pincészetben készült.
Azonban ha valaki nemcsak bort készít, de saját ültetvényt is telepít, akkor a bor soha nem fogja kitermelni a befektetett költségeket. Hiába, inkább ízlés, mintsem minőség dolga a végleges bolti ár! - figyelmeztet Kovács Tibor. Vagyis éppen az a legdrágább, ha a borásznak saját ültetvénye van. Egy biztos: harminc hektárnál kisebb szőlészetnek nem sok értelme van. Ennek betelepítése is belekerül százmillió forintba, a hozzá tartozó raktár pedig legalább százötvenmillióból húzható fel. Ez a pénz legkorábban négy év múlva kezd pénzt "fialni" - csakhogy akkor már szükség van az előbb említett munkafázisok fedezetére is. Egy szó, mint száz: nem árt tehát, ha a vállalkozó kedvű szőlész-borász rendelkezik 400-500 millió forinttal, ami legkorábban körülbelül 15-17 év alatt térül meg. Ha egyáltalán megtérül.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek