Összekötött határ

Csöng a telefon, a hang ismerős.
- Megtenné, hogy megkérdezi Galuska mérnök urat, lesz-e hát abból az útból valami?
Persze, Takács János ő, a Polgár város határában legeltető juhász. A nyár elején többször jártam nála, riportot is írtam különös gondjáról, talán még emlékszik rá a kedves olvasó (29. szám, július 16.). Az ügy bonyolultnak tűnt, pedig a megoldás egyszerű: csak egy szervizút szükségeltetik hozzá.
Az autópálya lassan elkészült, ám az ígért útnak nyomát sem találta Takács János. Leveleket írt az építőknek. Választ nem kapott. Ment az önkormányzatra. Biztatás sem jutott neki. Végül szerkesztőségünkhöz fordult, s ekkor végre egyeztetésre hívták. Evvel a hírrel zártam a riportomat.
Hogy mi történt az egyeztetésen? Nos, Galuska János kérte a juhászt, hogy a gazdák gondját - mert nemcsak az ő munkáját lehetetleníti el az út kettévágása - írja meg levélben, írassa alá az érintettekkel, s ő ígéri, amint az autópályát átadják, hozzákezdenek a szervizút építéséhez is. Takács János két napon belül nyolc-tíz gazda aláírását gyűjtötte össze, s ajánlott levélben továbbította a részvénytársaság központjába. Visszaigazolást azóta sem kapott. Ez már ismerős eljárás...
Ismét szerkesztőségünkhöz fordult hát.
- Miért nem egyből engem hívott? - kérdezi Galuska János. - Hiszen tudja a számomat. Ahogy elkészül az autópálya, azonnal megépítjük azt az utat is, ahogy ígértem, talán egy hónap sem kell hozzá.
A hír örvendetes. Akkor tehát már csak néhány hét. S hogy miért nem volt bizalma Takács Jánosnak az autópálya-építőkben? Az évekig tartó hiábavaló kilincselés után én nem csodálkozom. Bizalma azonban visszaszerezhető. Csak egy utat kell hozzá elkészíteni.