Drágább a műszer az embernél?!

Ilyenkor a vér megalvad az érrendszeren belül, és vérrög - trombózis - keletkezik. Ha a kialakult vérrög leszakad, és elsodródik, embólia jön létre, amely súlyos károkat okozhat a létfontosságú szervekben.
A véralvadásgátló kezelést rendszeres ellenőrzés kíséri, hogy a rossz gyógyszermennyiség súlyos mellékhatásait kivédjék - túl csekély hatás esetén ugyanis fennáll a trombózis, túl erős hatás esetén pedig a vérzés veszélye. Hazánkban mindez úgy történik, hogy a beteg felkeresi háziorvosát, annak beutalójával egy kórházi vagy rendelőintézeti laborban vért vesznek tőle, majd a lelettel visszamegy az orvoshoz. Az eredménytől függően a szakember változtathat a gyógyszer adagolásán.
Európában hétköznapi készüléknek számít a véralvadásgátló kezelésben részesülő betegek ellenőrzéséhez egy úgynevezett INR-szintmérő. A műszer a vércukorszintmérőkhöz hasonlóan egy csepp, az ujjbegyből vett vérből mutatja a tesztcsíkon a véralvadás mértékét. Ha a készülék állami támogatással beszerezhető lenne a magánrendelők, a kórházak, a háziorvosok és a betegek számára, rengeteg felesleges időt, munkaerőt, utazást takaríthatna meg a rászoruló.
És itt jön a bökkenő: nem jut rá pénz. A sajtótájékoztatón, amelyet erre a hétköznapi kis készülék ismertetésére hívtak össze, ott ült néhány újságíró, néhány szakorvos. Ám sem az egészségügy, sem a társadalombiztosítás képviselői - akiknek a hatáskörébe tartozhatna a támogatás megoldása - nem voltak jelen. Mi, újságírók figyeltünk, és egyetértően bólintottunk: bizony, kellene ez a készülék. Nem is drága, kétszázezer forint az ára. Egy orvosi rendelő csak megengedhetné magának a kedvezményes megvásárlását!
{p}
A kitűnő operaénekest, Gregor Józsefet néhány hete többórás műtéttel a halálból hozták vissza. Kezdődő lábtrombózisa miatt véralvadásgátló gyógyszert kapott, amely vérző gyomorfekélyt okozott. A kérdések újabb kérdéseket szülnek, de egy biztos: a gyógyításnál, a műtétnél, az emberéletnél mégiscsak olcsóbb a szükséges mérőkészülék.
Nagy Bandó Andrást két éve szívbetegség miatt operálták, s azóta állandó kezelés és ellenőrzés alatt áll. A humoristából néhány éve kitört az írásvágy. A mélyen gondolkodó, ironikus Nagy Bandó most gyerekeknek szóló versekkel lepte meg a közönséget. A Madarak tolláról című kötet egy híján ötven hosszabb verset és jó néhány kétsorosat tartalmaz. Színes, sokféle színfoltot örökít meg a természetből.
- Benne van a magam megszépült gyermekkora. Megmutatom, hogy kisfiúként Deszken, a falumban hogyan láttam azt a sok természeti szépséget, amely egyébként mindenütt ott van, de egy városlakó egészen másként veszi észre. Nem látja, hogyan kel fel a nap, mert a házak eltakarják, csak azt érzékeli, hogy világos lesz. A nagyvárosi légkör nemigen kedvez a madarak, bogarak életének megfigyeléséhez. A versekkel a falusi élet apró csodái közé csalom az olvasókat. Olyan korú gyerekeknek szól, akik már képesek befogadni, amit hallanak. De szándékom szerint a felolvasó szülők, nagyszülők lelkét is megérinti a mondanivaló. Szeretném visszahódítani a versektől eltávolodott olvasókat, az irodalmat elvesztett szülőket. Érthető tartalommal, ritmussal és rímmel szándékozom rávenni a versolvasásra a felnőtteket és rajtuk keresztül a gyerekeket.
Nemrégen nagyapa lett. Hét hónapos unokája is benne van egy kicsit a kötetben.
- Hanna úgy inspirált, hogy tudom, még nem neki írtam, de eljön az idő, amikor neki olvassuk a verseket. Nekünk, nagyszülőknek az a reményünk, hogy beépülünk az unokáink emlékezetébe, nyomot hagyunk bennük. Az unokám egyszer majd odateszi a könyvet a polcára, és ott is őrizget engem. Magamnak is írtam a kötetet: azért, hogy el ne felejtsen az unokám.