Én így csinálom

Támrendszerek minikertekben
Gyakran előfordul, hogy a kertészkedőnek csak kisebb földterület áll a rendelkezésére. Ebben az esetben célszerű minél több támrendszert építeni a nagyobb hozam elérésére. Ilyenkor zöldségnövényeinket úgy válogassuk össze, hogy egyrészt alkalmasak legyenek a futtatásra (uborka, futóbab, lugasparadicsom), másrészt árnyékkedvelők (sárgarépa) vagy korai betakarításúak (például őszi fokhagyma) legyenek.
A támrendszer alapja az oszlopos támasz. Készülhet fából, fémből (paradicsomnak, uborkának) vagy akár használaton kívüli fóliavázból is (zöldbabnak). A sorok egymás közötti távolságát az alkalmazott technológia és a gépek nagysága határozza meg. Kézi talajművelés esetén a százhúsz centiméteres mutatkozik a legjobbnak, hiszen így kedvező állományklíma alakítható ki. A tartóhuzalokra műanyag hálót feszítünk ki, vagy zsineggel alakítjuk ki a támfelületet.
Támrendszeres termesztéssel akár egyharmadával is csökkenthető a szükséges terület. Ezt legjobban az uborkával lehet érzékeltetni. Míg a sík rendszer alkalmazása esetén 120-140 cm a szükséges sortávolság, támrendszer közbeiktatásával 80 cm-re csökkenthető.
Ehhez kereszttartókkal ellátott oszlopokat helyezünk két-három méterenként a talajba, s ezekre feszítjük ki a huzalokat. Az átlagos növekedésű uborka esetén elegendő a 60-70 cm magasságú oszlop és 40 cm széles kereszttartó, míg a középerős és erős növekedésűeknél 80-100 cm-es oszlopot és 60 cm-es kereszttartókat alkalmazzunk.