Hűtlenség és lelkiismeret

Történet 1.
Az ötvenhez közeledő Vékony István húsz évvel ezelőtt vált el első feleségétől. Két évvel azután, hogy szerelembe esett egyik falubeli szomszédnőjével. A férfi két óvodás fia a volt feleségével maradt, új kapcsolatát pedig hamarosan az anyakönyvezető előtt is szentesítette. A második frigyből később egy kisleány született. A házaspár boldogan élt volna, ha...
- Ma is azt mondom, minden tekintetben jól döntöttem, hogy a mostani feleségemet, Zsuzsát választottam. Csakhogy a két fiam miatt örökös lelkifurdalásom volt, úgy éreztem, hogy az új szerelem miatt cserbenhagytam őket - kezdi István. - Szomorúságomat nem titkoltam Zsuzsa elől sem, aki kezdetben nyugtatott, majd miután megszületett a kislányunk, egyre kevésbé volt megértő. Egy idő után már azt sem nagyon szerette, ha látogatóba mentem a fiaimhoz.
- Gondolom, nem a gyerekek, inkább a volt felesége miatt?
- Valóban miatta, de ez csak sokára derült ki. Állandóan olyan kényszerképzete volt, azért járok olyan gyakran a két nagyobb gyerekemhez, hogy összefeküdjek az anyjukkal. Ez persze alaptalan vád volt, hiszen akkorra már teljesen elhidegültem tőle, Zsuzsát szerettem - avat be élete kényelmetlen titkaiba, majd felidézi azt is, hogy az egyre ismétlődő számonkérések és szócsaták lassacskán eltávolították második feleségétől. A válságos hónapokban az asszony kislányukra s a családi béke helyreállítására fordította energiáját, míg István külső kapcsolatba menekült. - Túl konok és önző voltam ahhoz, hogy figyelmet szenteljek a feleségem igyekezetének. Úgy éreztem, ha korábban éppen miatta hagytam el a családomat, nincs joga a kétségeivel megmérgezni a kapcsolatunkat - folytatja megfontoltan. - Ebben az időben botlottam bele egy elvált nőbe, aki tulajdonképpen "becipelt" az ágyába...
- Mindig kettőn áll a vásár... - vetem közbe.
- Igen, engedtem a szelíd erőszaknak. Csak a szex kellett, más nem. Nem is szerettem. Otthon éreztem magam legjobban. Főként, ha nyugalom volt. Akkor Zsuzsát is kívántam, jó volt vele a testi szerelem. Ilyenkor viszont a másikkal nem ment olyan jól a szex.
Talán a bűntudat miatt? - kérdezi, inkább csak magától, majd elmeséli: egy rosszakarója úgy vetett véget a három évig tartó "kiruccanásoknak", hogy telefonon közölte Zsuzsával: csalják.
- Óriási balhé volt otthon. A feleségem összepakolta a holmimat, kirakta az előszobába, és azt mondta, tűnjek el az életéből, amiért megaláztam, becsaptam. Végül mégis maradtam, s pár hónap után végleg kibékültünk, aminél nagyobb boldogság nem létezett számomra. Hogy volt-e tartós bűntudatom? - tűnődik. - Addig nem, amíg a feleségem előtt titokban tarthattam a hűtlenségemet. Gondoltam, amiről nem tud, az nem fáj. De amikor kiderült, pár hétig igen rosszul éreztem magam a bőrömben.
{p}
Történet 2.
N. Márta, háromgyermekes családanya régen él házasságban. Ahogy ő mondja, ma is szereti a férjét, csakhogy a párja nehéz természete miatt keserédes a kapcsolatuk.
- Úgy éreztem, mindig mindent megtettem a családomért, becsülettel helytálltam otthon is, a munkahelyemen is, ráadásul a testi kapcsolatban is összeillőnek hittem magam a férjemmel - tudom meg a jó beszédű, szemrevaló asszonytól. - Egy idő után aztán jöttek a konfliktusok, amelyek főként abból adódtak, hogy a párom első házasságából született gyerekei, akik néhány évig velünk éltek, nem fogadtak el. Bármit tettem, hibát találtak bennem. Csúnyán, durván viselkedtek velem, akárcsak a közös gyerekünkkel. A férjem pedig soha nem akarta a vitás helyzeteket tisztázni, mindig csak az elsőszülött lányait hallgatta meg. Az én véleményem nem számított. Egy-egy cirkusz után hetekig tartó mosolyszünet következett, a párom egyszerűen levegőnek nézett...
- Így könnyebb volt egy külső kapcsolatba bonyolódni?
- Egyáltalán nem keresgéltem senkit, a szerelem talált meg engem - feleli az asszony sokat sejtetően, s hozzáteszi, mivel a férjétől sem viszonzást, sem odafigyelést nem kapott, engedett a másik férfi csábításának. Másfél évig találkozgattak titokban. Volt szerelmes levél, közös színházi élmény egy másik városban, kirándulás, gyertyafényes vacsora, meghitt beszélgetés, becézgetés, figyelem és gyöngédség. Márta mégsem tudott önfeledten felszabadulni titkos kapcsolatában.
- Minden találkozást megbélyegzett a bűntudatom - folytatja. - Feszengtem, s állandóan arra gondoltam, mit szólna a férjem, ha kiderülne. Boldog voltam a szerelmemmel, de a lelkem mélyén szégyelltem magam. A gyerekek miatt sem volt egyszerű. Mentségemre legyen, hogy ők ennek a viszonynak sosem látták a kárát. Sőt! - jelenti ki, s hozzáteszi, örökös lelkifurdalása végül a titkos szerelem ellobbanását hozta el...

Történet 3.
Z. Annát kilenc évvel ezelőtt ugyancsak házassága alatt találta meg a mindent elsöprő érzés. A viszonyról csak a barátnői tudtak, akik segítségképpen a találkák helyszínéül szolgáló lakást adták át nekik alkalmanként. Az építészmérnöknő életében akkor következett be a nem várt fordulat, amikor dúsgazdag férje bejelentette, egy másik nő miatt beadja a válókeresetet, elköltözik otthonról. Anna becsapva érezte magát, noha éveken át ő is csalta a férjét, mégpedig különösebb lelkifurdalás nélkül. Ma pedig azt tartja, örül annak, hogy kitartott kedvese mellett. A felhőtlen örömöt csupán az árnyékolja be, hogy a nős férfi miatt, aki mellesleg családjuk régi barátja, kapcsolatukat soha nem vállalhatják mások előtt. Anna húszéves lánya előtt sem...

Történet 4.
M. Á. művészember, felesége van és három nagy gyereke. Ma már csak a hivatásának él, a nők nem érdeklik. A csöppet sem szemrevaló férfi életében hat esztendeje ért véget egy hosszan tartó szerelem. A kapcsolatról mindenki tudott, még a férfi felesége is. Ez azonban csöppet sem zavarta a bohém művészt. Élvezte az életet ifjú barátnője oldalán.
- Úgy éreztem, egy csodás barátot is nyertem Edittel. Vele mindent meg lehetett beszélni egy pohár sör mellett, rajongott értem, és az ágyban is passzoltunk.
- Miközben a felesége otthon nevelte a gyerekeket...
- Nem így kellene megközelíteni - vágja rá. - A magam módján a feleségemet is szerettem, de benne már nem volt tűz, mindenért csak kritizált. Ennek ellenére, amikor a "hormonok" úgy diktálták, néha vele is lefeküdtem - mondja őszintén, majd nagyot kortyol a frissen csapolt sörből, és hozzáfűzi: szerelmével akkor ért véget a viszony, amikor a nő választás elé állította. Vagy ő, vagy a családja. Ráadásul gyereket várt a férfitól.
M. Á. ekkor elbizonytalanodott, majd fájó szívvel, de elengedte kedvesét. Bűntudata csakis ezért van, s nem azért, mert éveken át hűtlen volt a feleségéhez. A volt barátnő nem szülte meg a gyereket.
{p}
Mit mond a szexuálpszichológus?
Lux Elvira szexuálpszichológus ekként fogalmazta meg a témával kapcsolatos véleményét:
- A házasságban élő nők bűntudata erőteljesebb, ha megcsalják a férjüket. De ettől még nem képtelenek a nemi aktusra, mivel abban passzívan, befogadóként vesznek részt. Ha pedig egy férj csalja a feleségét, tudat alatt szorong, s ezért gyakorta nem sikerül szexuális teljesítményt produkálnia a külső kapcsolatában. Több, hasonló helyzetben lévő férfi panaszolta már, hogy például szerelmes valakibe, mégsem tud együtt lenni vele szexuálisan. Nem szerelmes viszont már a feleségébe, vele mégis képes együtt hálni. Ilyenkor meg szoktam kérdezni a férfiaktól: "Mondja, uram, magának két pénisze van? Az egyik működik, a másik pedig nem?" Nyilvánvaló, hogy csak egy van mindenkinek, de a bűntudat gátolja a nemi szerv működését. Az a véleményem, hogy a férfiak pénisze rendkívül okos. Sokkal jellemesebb és erkölcsösebb, mint a tudatuk - magyarázza Lux Elvira, s hozzáteszi:
- Ha egy férj tagadja felesége előtt, hogy külső kapcsolata van, az jót jelent. Addig ugyanis a feleségnek van elsőbbsége a szeretővel szemben. De ha a nő addig piszkálja és faggatja a párját, amíg az bevallja a hűtlenségét, akkor rögtön az asszonyra hárítja a felelősséget. Ilyenkor pedig a feleségnek kell döntenie a kapcsolat további sorsáról, miközben esetleg beleszakad a szíve a szakításba.
- Vagyis mentsük fel a férfit bűntudata alól, s tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna? - kérdezem.
- Ha valaki szereti a férjét, és meg szeretné tartani, szépen vissza kell édesgetni. Ehhez sokféle női praktika létezik - feleli a pszichológus, s leszögezi: ha a feleség a létfenntartáshoz szükséges komfortérzést megadja a férjének, és nem piszkálja, nem faggatja állandóan, akkor csupán idő kérdése, hogy mikor tér vissza hozzá.
Lux Elvira a bűntudat alapjául szolgáló hazugságról ekként vélekedik:
- A nőkkel ellentétben a férfiak hazugsága azért átlátszó, mert nem tudnak jól hazudni. Nekünk viszont jó szimatunk van ahhoz, hogy észrevegyük, valami nem stimmel. Ha feltűnik egy másik nő, a feleség háttérbe kerül, elhanyagolódik, az érdeklődés nem felé irányul. Ezt minden nő észreveszi. Ha nem, akkor nem is nő - magyarázza, s leszögezi, arról sem a nő, sem a férfi nem tehet, ha beleszeret valakibe. De hogy a kívánság, a vágy átmegy-e cselekvésbe, már a szabad akaratunktól függ. Ilyenkor sorra kell venni, mi a fontos. Ha valakinek fontosabb a családja, akkor le kell küzdenie a felkavaró élményt. De az, hogy valaki ott akarja hagyni a férjét vagy a feleségét, vele együtt esetleg a gyermekeit, már egészen más kérdés. Kísértés persze mindig volt és mindig is lesz, de hogy miként bánunk vele a szabad akaratunk jegyében, az a karakterünktől, jellemünktől és erkölcsünktől függ.