Keress jóképű ékszerészt!

Bátorság, elszántság és kellő számítás kell ahhoz, hogy valaki már zsenge leány korában elhatározza, hogy ő pedig csakis gazdag ember felesége lesz. Nem fontos a mindent elsöprő nagy szerelem, a jóleső bizsergés, a vágyakozás. A lényeg: a sok pénz s a gondtalan élet.

Gondtalan élet
Irénke már bakfis korában ehhez hasonló gondolatokat forgatott nem túl okos, de kétségtelenül ravaszdi fejecskéjében. Az álmok dédelgetése közben, többszöri nekifutásra, húszéves korára az érettségi vizsgát is letette a debreceni kereskedelmi szakközépiskolában. A lánynak ekkorra végképp elege lett szülei mindennapos vitáiból, a szegénységből, a rántott parizeres ünnepi ebédekből s a szoba-konyhás, komfort nélküli bérlakásból. Irénkének az volt a szerencséje, hogy formás idomokkal és angyali bájjal áldotta meg a jóisten. Feltűnően dús keblei, vállig érő aranyszőke haja, darázsdereka, formás lábai ámulatba ejtették a férfiakat.
- Mire eljutott a tudatáig, hogy bomlanak érte a pasik, addigra a dúsgazdag, de rém ronda főnökünk behálózta - emlékszik vissza a pár évvel ezelőtti eseményekre Tóthné Vasas Éva, Irénke egykori munkatársa. - Irénke a "tyúkpiac" legszemrevalóbb jószága volt akkoriban a cégnél.
Nyolc jelentkezőből őt választotta ki a vezérigazgató titkárnőnek. Munkába állása egyáltalán nem volt zökkenőmentes. A kávé- és a teafőzésen kívül ugyanis semmihez nem értett. A főnököt ez sem zavarta: felvett mellé egy segédtitkárnőt, aki a tényleges munkát végezte, Irénkével meg "repizett". Főként, ha külföldi üzletfelek érkeztek hozzá. Később a mi pocakosodó, kopaszodó, ötven felett járó főnökünk annyira belebolondult a huszonéves lányba, hogy kivette a munkahelyéről, lakást vásárolt neki, s a tenyeréből etette. Irénke élvezte. De legjobban a világraszóló lakodalmat, amit a főnök szülőfalujában tartottak. Volt ott vagy ötszáz vendég, cigányok húzták a talpalávalót, s hintó vitte a boldog párt körbe a falun.
Tóthné Vasas Éva hozzáteszi, Irénke sosem panaszkodott öregedő férjére. Viselte a sorsát, nem tartott igényt szeretőre, volt bejárónője, vasalónője, többdiplomás dadusa közös gyermekük, Tibike gardírozásához, saját kocsija, kétszintes háza hatalmas, angol típusú kerttel és úszómedencével. S persze sok-sok pénze, és olyan gondtalan élete, amiről már az iskolapadban álmodozott. Irénke számára ma is minden így van jól...
{p}
Akit a baba mindenért kárpótolt
Piroskát évek óta ismerem. Sokáig nem tudtam, hogy kilencéves kislányának az édesapja nem az asszony hites ura. Pár éve egy baráti összejövetelen fogtam először gyanút. A csinos, szemrevaló, harmincas éveinek legelején járó nő néhány pohár pezsgő után úgy táncolt Károllyal, legjobb barátnője férjével, mintha egy pár lettek volna. Kikerekedett a szemem, semmit nem értettem. Majd a társasági vacsora után Piroskába karoltam, s kihívtam a teraszra. Nem szólt semmit, rám sem nézett. Tekintete a semmibe révedt, némán sírt. A lelkére mázsás kőként nehezedő titkot nekem vallotta meg elsőként. Ott, a teraszon.
- Emlékszel arra a furcsa beszélgetésre? - kérdeztem tőle a minap az egyik csöndes debreceni cukrászdában. Hosszan kavarta a kávéját, egyetértően bólogatott, s csak sokára felelt:
- Persze, hogy emlékszem. Ki ne emlékezne arra, ha beismeri, hogy gyermekének nem az az apja, aki a hivatalos okmányokba be van jegyezve - szögezi le tőle szokatlan keménységgel. - Egyre nehezebben bírom cipelni ezt a terhet. Ezért is érzem, hogy 35 helyett 45 évet éltem eddig. Ez a hazugság szétfeszíti az egész lényemet. A lányom az egyetlen vigaszom. Károly is az lehetett volna, de foglalt volt, amikor egymásba bolondultunk. Évekig találkozgattunk titokban, miközben már felesége volt és két kisfia. Mit remélhettem? - kérdezi keserűen. - Intézetis lány voltam, eszembe nem jutott, hogy elválasszam Károlyt a családjától. Igaz, minden perc gyötrelem volt nélküle. Aztán a jóisten megajándékozott Viktóriával. Meg sem fordult a fejemben, hogy elvetessem - mondja csöndesen, s lassacskán meglágyulnak vonásai. Szenvedélyesen és hosszasan mesél az áldott állapot kilenc hónapjáról. Arról, amikor az egész világ elől titkolnia kellett, hogy ki is a gyermek igazi apja. Senki nem fogott gyanút, ugyanis Piroska időközben összeismerkedett egy elvált férfival. Pontosabban Károly ismertette meg egyik jóravaló munkatársával. Egy olyan emberrel, akire rá merte bízni az asszonyt is és a születendő kisdedet is.
- Igen, ez egy érdekházasság volt, amiről a férjem a mai napig semmit nem tud - folytatja szemlesütve. - Időben minden úgy jött össze, hogy biztosra vehette, Viktória az övé. Sokáig egy utolsó szajhának éreztem magam. De a baba mindenért kárpótolt... Károly és a felesége lettek a keresztszülők. Hogy jól vagyunk-e? - kérdezi cinikusan. - Köszönöm, megvagyunk. A férjemmel is és Károllyal is...
{p}
Pénzen vett házasságlevél
Sokan emlékszünk még arra az időre, amikor 1988-ban az erdélyi magyarok százával menekültek hazánkba a Ceausescu-rezsim elől. Néhány kivételtől eltekintve senki sem remélhetett gyors és látványos boldogulást. Egyesek életük kockáztatása árán jutottak át a határon. A Vöröskereszt, a helyi tanácsok és gyárak többsége példás gyorsasággal segítette a hontalanná vált embereket. Ebben az időben ismerkedtem meg Váradi Istvánnal is. A férfi az egyik debreceni gyárban köszörűsként dolgozott, éjszakánként pedig vagont rakodott a nagyállomáson. A munkásszállóról fél év után albérletbe költözött, ahol 4500 forintot fizetett havonta. Körülbelül ugyanennyi pénze maradt a megélhetésére. István odaát falusi tanító volt. Ide azzal a szándékkal érkezett, hogy emberhez méltó életet élhessen, s magyarságáért ne üldözzék, ne alázzák meg. Nem volt egyszerű beilleszkednie. Sokan voltak az itteniek között, akik úton-útfélen lerománozták, s azt hajtogatták, hogy nagyobb előnyökhöz jut, mint azok, akik eleve ide születtek, és évtizedeket húztak le Magyarországon. A sértegetések mellett még azzal is számolnia kellett, hogy havonta el kellett járnia a rendőrségre a tartózkodási engedély meghosszabbításáért. Viselte a sorsát. Sokat kesergett, sokat nélkülözött. Zsírpapírból ette a disznósajtot, meleg ételre ritkán költött, háztartást nem vezetett, s ha csak tehette, zseblámpa mellett olvasta esténként a magyar szépirodalmat. Fizetéséből félretenni csak így tudott.
A honvágy pedig majd' szétszakította szívét. Idős szülei, öt testvére és a barátai ugyanis otthon maradtak, Erdélyben.
Egyszer azonban fordult a kocka. A reggeli műszakban a művezetője ezekkel a szavakkal fogadta Istvánt: "Miért nem nősülsz már meg, te Pityu gyerek? Vannak itt Debrecenben olyan asszonyok, akik, ha jó pénzt fizetsz nekik, feleségül mennének hozzád. Érted ugye? Lesz is asszony, meg nem is..."
A fiatalembernek először nem tetszett a különös beszéd. Becsületes parasztgyereknek nevelték a szülei, nem gazembernek. Aztán egy magányos, téli estén számot vetett a sorsával, megszámolta összegyűjtött forintjait, s úgy döntött, megfogadja a művezető tanácsát, és igenis érdekházasságot köt. Ennek persze semmi köze nem volt az érzelmekhez. Az egyezségre jelentkező asszonyság amúgy is csúnya volt, nagyszájú, izzadságszagú, és hat rosszcsont gyereket nevelt egyedül. De szüksége volt a pénzre, méghozzá sürgősen. Váradi Istvánnak pedig a magyar állampolgárságra meg a vele járó jogokra. Az üzlet megköttetett. A házassági anyakönyvi kivonat több tízezer forintjába került, de nem bánta meg... 
Istvánt hosszas keresgélés után találtam meg, egykori munkaadója jóvoltából. Tizenhat év telt el utolsó találkozásunk óta. A férfi talpig becsületes, derék ember maradt. A pénzen vett házasságot közös megegyezéssel másfél év után felbontották. Pár éve pedig egy céges kiránduláson beleszeretett "második" feleségébe. Hat éve házasok, két gyermekük született. Debrecen mellett, egy csöndes faluban élnek boldogan.
{p}
Nemzeti érdekek
Példák hosszú sorát sorakoztathatnánk az érdekházasságra. Többségüknek a hátterében indíttatásként a vagyonosodás, a karrierépítés, az érvényesülés, a rossz családi környezetből vagy éppen a nevelőotthonból való kikerülés áll. De vannak például olyan nők, akik azért állnak oltár elé, mert biológiai órájuk riadót fúj, s negyven előtt meg akarják szülni első gyermeküket. Apával, asszonynévvel, babaszobával, egzisztenciával. Ahogy azt édesanyjuktól látták, s ahogy a környezetük elvárja tőlük. S vannak olyan férfiak is, akiknek megbicsaklott élete másként nem jöhetne egyenesbe, csak egy módos asszony szárnyai alatt. Nem számít a korkülönbség. Gyakran még a külső sem. Legyen elég pénz, lakás, kényelem, saját kocsi a hozzá való kulccsal meg egy előre odakészített, kényelmes otthoni papucs. Amibe akkor bújik bele "érdek úr", amikor kedve tartja. Ja, egy gyerek nem akadály a közös mellé. Csak ne legyen velük túl sok gond. Aztán, ha mégsem megy, el lehet válni. Fifti-fifti alapon persze...
Egyes társadalmakban a házasságot a szó szoros értelmében üzleti megállapodásnak tekintik. Indiában például kisgyermekeket köteleznek el házassági szerződéssel azért, hogy nagyhatalmú családok összekapcsolódhassanak. A királyok és a királynők, a hercegek és a hercegnők szerte a világon évszázadokon át politikai okokból kötöttek házasságot, és nem elsősorban szerelemből. A házasság tehát gyakorta a nemzeti érdekek érvényesítésének egyik módja volt. Magyarországon a dualizmus ideje alatt köttettek nagyszámban érdekházasságok - tudtuk meg Fekete Miklós történelem szakos vezetőtanártól.
Ha például egy zsidó származású, külföldi üzletember érkezett hazánkba, és sikeres akart lenni a pénzügyi és gazdasági életben, mindenképpen asszimilálódnia kellett. Vagyis magyar nemesi vagy polgári leányt kellett feleségül vennie. A zsidóüldöztetések idején az is jellemző volt nálunk, hogy a férfi keresztény családba házasodott, ami védelmet nyújtott az üldöztetésekkel szemben. Később viszont, 1941-től - elsősorban a keresztény házastárs számára - veszélyt jelentett az ilyen vegyes házasság. Akik mindezek ellenére is megtartották frigyüket, akár a deportálás áldozataivá is válhattak.
Az érdekházasság fogalma a paraszti és nagybirtokosi világban sem volt ismeretlen Magyarországon. A föld egyben tartása céljával, hogy ne kerüljön idegen kézre, gyakorta kötöttek házasságot egymással például  unokatestvérek.
{p}
Szerelemtől jólétig
- A hagyományos házasság is bizonyos érdekek figyelembevételével jön létre, csakhogy a szerelmi frigyek romantikus illúziójától áthatva ezt nem illik bevallani - mondta Dávid József pszichiáter. - A szerelmi házasság felfokozott érzelmekre épül, ugyanakkor mégis beszűkült érzelmi, értelmi állapot. Az úgynevezett érdekházasság viszont általában a túlzó, önző érdekérvényesítés formája. Ebben az értelemben csak az egyik fél érdekeit szolgálja, vagyis lényegében a másik kihasználásával jár. De általában kik lesznek az érdekházasság áldozatai? - tette fel a kérdést a pszichiáter. - Ha a szellemi fogyatékosság kategóriáját nem vesszük számításba, akkor azt mondhatjuk, hogy a manipulálható, befolyásolható személyiségek. Vagyis elsősorban azok, akik bizonytalan, szorongó alkatúak, esetleg az önértékelésükben fogyatékosak, túlérzékenyek, sérülékenyek - összegezte véleményét a pszichiáter.
A szakember szavait hallgatva azon töprengtem, mit érezhet a lelke mélyén az a jómódú, negyvenes doktornő, aki egy baráti társaságban viccesen a következőt mondta négy és fél éves kislányának: "Dehogy leszel te a Bence felesége! Majd, ha felcseperedsz, kerítünk neked egy jóképű ékszerészt vagy órásmestert Bécsben..." A kisleány ettől a beszédtől, amiből túl sokat nem értett, természetesen hatalmas sírásra zendített. Merthogy neki Bence a szerelme, így hát kézenfekvő, hogy a férje is ő lesz. Az orvos anyuka sokatmondóan mosolygott, s engedte, hogy most még óvodás leánykája győzedelmeskedjen. "Majd húsz év múlva meglátjuk!" - dünnyögte sejtelmesen...