Aranylabda: Rodriék csalásáról beszélt egy szavazó újságíró
origo.hu
A beteg haldoklik. Egyszerre csak meghallja, hogy az orvos halottnak nyilvánítja. Zúgás, csörömpölés közben sebesen halad előre egy sötét alagúton át. Már a testén kívül érzi magát, amikor felülről néz magára, amint a műtőasztalon fekszik. Látja, hogy körülveszi az orvoscsapat, amely próbálja életre kelteni, majd lekapcsolják a gépeket. Zavarodott, nem érti, mi történt.
Aztán kezdi sejteni. Idővel összeszedi magát, és mindjobban megbarátkozik a különös helyzettel. Hamarosan újabb változások történnek. Megpillantja a már elhalt rokonok, barátok alakját, majd egy fényes, szellemszerű lényt, akiből jóság és szeretet árad, s akinek intésére leperegnek előtte életének fontos eseményei. Egyszerre csak tudja, válaszúthoz érkezett, a földi élet és a következő lét határára. Ekkor úgy érzi, vissza kell térnie a földre, mert halálának az ideje még nem érkezett el. Nem kívánkozik vissza, mert már ismeri a földi élet utáni életet. Öröm és béke érzete tölti el. Nem szívesen, sajnálkozva, de visszafordul. A szíve ismét dobogni kezd, a körülötte lévők pedig észlelik, hogy az újraélesztés sikerült.
Több százan - egymást nem ismerő és egymással kapcsolatban nem lévő emberek - számoltak már be dokumentáltan szinte pontról pontra hasonló élményről, de orvosok tapasztalatai alapján több ezerre is becsülhető a számuk. Ők mindnyájan a klinikai halálból tértek vissza és ugyanezt mondták el. Mivel a gyógyító technika fejlődésével egyre több beteget tudnak újraéleszteni, így lehetséges, hogy még sok ilyen beszámolóról szerzünk tudomást. A kétkedőknek persze vannak érveik. Például hogy a keresztény kultúrkörben a fényalak Jézus megfelelője, ezért ha álmodik vagy hallucinál valaki, saját ismereteinek megfelelően fogalmazódik meg a túlvilág-élmény. Ez igaz ugyan, ám a beszámolók nem álom vagy hallucináció, hanem kifejezetten újraélesztés után születtek. Materialista embernek nehéz ezt elfogadni, hívőnek azonban boldog tudat: ha nem is a bizonyosság, de a remény kap megerősítést.
Amióta a törzsfejlődés során az ember eljutott a gondolkodásig, foglalkoztatja a halál. Az ősembertől Dantéig, a görög filozófusoktól Shakespeare-ig, minden idők legnagyobb költőitől a hollywoodi filmesekig évezredek óta töprengenek a gondolkodók és a művészek. Mi történik velünk azután? Mi van odaát? Mi vár ránk? Nincs ennél fontosabb filozófiai kérdés. De mivel onnan "még nem tért meg utazó", csak elképzelések lehetnek. Bosch képein iszonyatos kínok várják a roszszakat a pokolban, az amerikai filmben "Joe Black" már szőke, jól vasalt szmokingban jár, és földi nővel szeretkezik. De mind arról szól, hogy halálfélelmünkön csak úgy tudunk úrrá lenni, ha hisszük azt, hogy a halállal nincs még vége semminek.
És hát persze vannak számosan, akiknek mindez nem probléma, s leélik úgy az életüket, hogy a halálukra soha nem gondolnak.Vagy ha mégis, egy vállrándítással letudják. Hogy irigylésre vagy sajnálatra méltók-e, ki mondhatja meg biztosan? S valaha kiderül-e...?
origo.hu
borsonline.hu
travelo.hu
hirtv.hu
teol.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
mandiner.hu
origo.hu
nemzetisport.hu
origo.hu