Mi a hűség ára?

A bezúzásra ítélt botránykönyv a benne foglalt titkos dokumentumokkal igazi csemegének ígérkezik a politika iránt érdeklődők számára. Különös aktualitását az adja, hogy éppen Bush elnök újabb választási kampányának végén jut el az olvasókhoz.
A kötet Paul O'Neillnek, Bush első pénzügyminiszterének visszatekintése kormányzati éveire. Valóságos eseményekről és emberekről szól, a benne foglaltak hitelességét megbízható források szavatolják. Nagy visszhangot váltott ki Amerikában, mert bepillantást engedett a szinte páratlanul titkolózó Bush-kormányzat kulisszái mögé. O'Neill az egyik amerikai óriáscég, az Alcoa vezéréből lett pénzügyminiszter. Politikai pályafutását a Kennedy-adminisztrációban kezdte. Kiváló elemző szakember hírében állt, ám a Fehér Házban nem mérték fel, hogy öntörvényű ember, aki a hűséget nem úgy képzelte, mint az elnök. Multimilliomos, aki megengedheti magának, hogy amit gondol, ki is mondja. Hihetetlen alapossággal jegyezte le minisztersége valamennyi tettét, megbeszélését, és minden iratról, amely átment a kezén, másolatot készített. Szókimondása, igazságérzete miatt váltották le. A legnagyobb vihart egy leleplező beszámolójával kavarta, mely azt taglalta, hogy Bush és csapata már hivatalba lépése első percétől kereste a Szaddám Huszeinnel való leszámolás lehetőségét. Ez a mű tárta fel elsőként, hogy az elnök mindenáron ürügyet keresett az iraki háborúhoz, és félrevezette a világot.
Suskind könyvének megjelenése után zavarban is volt a Fehér Ház: cáfolni nem merték, legfeljebb igyekeztek kisebbíteni beavatottságát a különböző ügyekbe.