Polgármester-buktató pártütők

Az egyik tábor szerint öngyilkossággal egyenértékű a szavazás eredménye, a másik viszont állítja, a városházán meghonosodott stílust nem lehetett tovább tűrni. A kiszivárgott hírek már a nyáron sejtetni engedték, hogy valami készül a városházán.
Terdik János polgármester két éve a szocialisták embereként, s többek között a helyi szabad demokraták támogatásával foglalhatta el a posztját. Kezdetben ment is minden, mint a karikacsapás, de előbb a két SZDSZ-es képviselő, majd az idén a szocialisták egyik része is szembefordult vele. A legfőbb vád ellene, mint ahogy az egyik képviselő fogalmazta: Kállóban két éve szabadságra ment a demokrácia. S miután a testület nem mondathatja le a polgármestert, egyetlen útja maradt: önmagát oszlatja fel, amit új választás követ.

Összefogva
A végső szó kimondását a Fidesz színeiben politizáló Oroszné Nagy Matildra bízták. Sokan ma is a kállói ügyvédnőt vélik a szálak szövögetőjének, ám ő ez ellen élénken tiltakozik.
- Ugyan, a javaslat előterjesztője lehetett volna más is - mondja a nyíregyházi bíróság épületében, ahol az egyik tárgyalása előtt sikerült utolérnünk. - Csupán a jogi végzettségem az indoka annak, hogy azon az említett testületi ülésen a többiek engem bíztak meg a javaslat előterjesztésével. Tudom, hogy a kívülállók valami nagy, drámai okot keresnek, hogy sor került a határozott lépésre, de ilyet egyikünk se tudna mondani. Lassacskán telt be a pohár. Ismeri, ugye, a malac meg a farkas meséjét? Amikor a farkas arra kéri a malackát, hogy csak az egyik lábát engedje be. Aztán a másikat, mert itt kint nagyon hideg van... És mi engedtük. S mire észbe kaptunk, nekünk már szavunk se lehetett a házban.
- Hogyan sikerült maguk mellé állítani az SZDSZ-seket, illetve az MSZP-sek egy részét is?
- Mert látták, ők csak arra kellenek, hogy megszavazzák a polgármester nagy ívű elképzeléseit. Melyek között kétségkívül voltak szimpatikusak is, de, könyörgöm, a stílus! Mintha az ötvenes évek elejére zuhantunk volna vissza. A testületi üléseken nekünk, ellenzékieknek alig lehetett szavunk. A legtöbbször fel sem tudtunk készülni rá, hiszen a napirendi pontokkal, az előterjesztésre kerülő anyagokkal az ülés előtt pár perccel ismerkedhettünk meg. Seregnyi olyan döntés született, amelyekkel mi nem tudtunk azonosulni, de sokan mások sem. Mindent elárul a polgármester ténykedéséről, hogy a szövetségesei is megelégelték. Ezért döntött úgy a testület 10:9 arányban, hogy nem kívánunk vele együtt dolgozni.
Az ügyvédnő szerint akkor telt be a pohár, amikor a polgármester a helyi általános iskolák összevonása után az iskolát és a városi művelődési otthont is össze akarta vonni. Az általános művelődési központ tervének hallatán a szocialista képviselők is felhorkantak, attól tartván, hogy a munkaerő-ésszerűsítés ürügyén megint munkahelyek tucatjait szünteti meg a polgármesteri hivatal. Egyszer már megégették a szájukat, mikor a városi intézmények takarítási munkáit egy dunántúli cégnek adták. A hivatal bírálói szerint azok elengedtek majd' minden takarítót, s azóta is főleg leszázalékolt embereket foglalkoztatnak. Ez hatalmas felzúdulást okozott a városban, olyannyira, hogy már akkor több szocialista honatya fejében felmerült a polgármester menesztése.
{p}
Ellenvélemények
Nem mindenki osztja azonban a vádakat. A helyi ABC Áruház vezetője, Széplaki Tamás például azt mondja, az utóbbi két évben többet fejlődött a város, mint az elmúlt tíz évben.
- Ha az ember felesége elsózza a levest, az még nem ok arra, hogy elváljunk tőle - véli. - Tény, hogy Terdik erős akaratú, s mivel pénzügyi szakember, nagyon racionálisan gondolkodó vezető. De hogy minden döntést maga hozott volna, az egyszerűen nem igaz.
- Ám annak mégiscsak van valami oka, hogy három párttársa is ellene fordult.
- Terdik János nem tagja a szocialista pártnak. Az MSZP jelölte ugyan a polgármesteri székbe, de nem párttag.
- Attól még a tény tény: három szocialista képviselő is megelégelte a ténykedését.
- Annak személyes okai lehetnek. De erről én nem szívesen beszélnék, hiszen maguk az érintettek se mondanak róla sokat. Megmondom én, hol lehet a kutya elásva. Két éve a jelenlegi városvezetés kétszázmillió forintos hiánnyal vette át a település irányítását. Most több mint 850 millió forintos betétállománnyal rendelkezünk, ami nemcsak azért fontos, mert azt mutatja, hogy ésszerű gazdálkodás folyik a városházán, hanem azért is, mert a következő évben induló fejlesztéseinkhez csak úgy szerezhetünk állami támogatást, ha a saját erőnk is biztosított. Gazdaságilag teljesen rendben vagyunk, és az ellenzék szerint pontosan most jött el az idő, hogy támadást indítsanak ellenünk. Hogy átvegyék a hatalmat. Hogy beleüljenek a készbe.
Az áruházvezető cseppnyi szobájában ülünk, idős asszony hoz be neki valami papírt, s közben azt mondja, mélyen Széplaki szemébe nézve:
- Azt tudod, hogy a kiskállóiak meg vannak veszve a polgármesterért?!
Széplaki Tamás, aki nemcsak áruházi vezető, de társadalmi megbízatású alpolgármester is, meghökken.
- Ezt hogy tetszik gondolni?
- Úgy, hogy ne hagyjátok leváltani Terdiket.
Vendéglátónk széttárja a kezét, s rám néz:
- Elhiheti, nem én beszéltem rá, hogy ezt mondja a néni. Kiskálló egyébként a város Kállósemjén felé eső része, s egyáltalán nem hiszem, hogy ott mindenki Terdik János embere. De hogy nagyon erős a bázisa, az biztos. Joggal. S ha hagynák dolgozni, az elkövetkező két évben még többre vihetné a város.
{p}
Vád és védelem
Kálló valamikor megyeszékhely, majd járási székhely is volt, ma is forgalmas közlekedési csomópont. A buszállomás a település kellős közepén van, bonyolítva az amúgy is bonyolult közlekedést. De legalább több presszó, talponálló is övezi, ahová beugorhat az ember egy kávéra, erre-arra. Szakad az eső, a főtér túloldalán álló elmegyógyintézet hatalmas tömbjét is alig látni, az első presszóba menekülök hát. Bent békés hangulat. Két idősebb férfi borozgat.
Az alacsonyabb, zömökebb ember belekortyol a poharába, majd felénk fordul.
- Máma szalad mindenki. Régen, amikor kimentünk vadászni, főztünk is, beszélgettünk is. Ma? Ma a vadászat már csak puskaropogtatás. Összeszedik a lelőtt vadat, s már ül is mindenki be a drága autójába.
- A pénz, a haszon, a hatalom! Az máma az isten - bólogat a társa. - Az bolondította meg a mi városunkat is. Meg a polgármesterünket. Jól teszik, hogy le akarják váltani.
Barátja, a vadász csendesen ingatja a fejét, amit lehet érteni így is, meg úgy is, aztán kiissza a borát, feláll s elköszön.
Társa nem zavartatja magát, mondja tovább.
- Hallottátok, az éjjel is mi volt? A Kisharangodi utcában megfogták az önkormányzat három emberét, ahogy röpcédulát osztogattak a polgármester mellett. Járták a várost a hivatal autójával, s minden postaládába betettek egy dicsőítő levelet. Hát ide süllyedtünk.
Megiszom a kávémat, indulok vissza az autómhoz, a járdán az iménti idős vadászba botlok.
- Ne vegye készpénznek azt, amit az imént hallott - toporog a biciklijét fogva. - Mert lehet, hogy a polgármester akaratos, de most sokkal jobban mennek a városban a dolgok. Rend van, fegyelem. Mint egy vadászaton. Ott is az van, amit a vadászmester mond. Mert különben a sok marha még lelőné egymást.
Állunk az esőben, s vesszük elő a füzetet, hogy felírjuk a nevét, ám hevesen tiltakozik.
- Isten őrizz! Hogy majd aztán a lányom azt mondja: hülyeségeket beszéltél, apu.
Kállóban az idegen természetesen nem tehet igazságot, mindenesetre az figyelemre méltó, hogy a legfontosabb szövetséges, az SZDSZ két képviselője egy percig sem habozott, amikor szóba került Terdik leváltása. Egyikük, Kiss József szó nélkül az autójába ültet, amikor a Terdik-pártiak eredménylistájával próbáljuk meg szembesíteni.
- Tudjuk, az út a mániájuk - mondja vezetés közben. - Azt hangoztatják, nekik köszönheti negyven utca, hogy megszűnt a sár. Holott csak annyi történt, hogy zúzott kővel terítették le őket. Ahelyett, hogy ha nem is mind, de legalább pár rendes aszfaltot kapott volna.
- Erre az a válasz, hogy nem akartak kivételezni senkivel.
- Na de így nem csináltak semmit - kacag kesernyésen a kísérőnk. - Maguk szerint ez kövesút? - mutat ki a valóban döcögős útra. - Az ördögöt. Dicsekednek azzal a nyolcszázmillió forintos betétállománnyal is. Könyörgöm, annak nem a bankban a helye. Jövőre huszonöt-harminc százalékkal mennek fel az útépítések költségei! Miért nem előzzük meg mi ezt!? Miért nem most építjük meg az útjainkat?
Egy kis park mellett fékezek. Két kézilabdányi terület, fele szépen befüvesítve, a közepén hinta, három pad, néhány fajáték.
{p}
- Ezzel is dicsekedni szoktak - mondja Kiss József. - Mit gondol, mennyibe került? Több mint tízmillióba! Úgy ahogy mondom, tízmillióba! Igaz, ennek egy részét pályázaton nyerte a város, de a többit nekünk kellett állnunk! Számolja meg, három pad meg egy hinta! A fajátékokat meg úgyis ellopják "lumpenék" a télen.
A civilben benzinkutazó Kiss Józsefet azonban ennél sokkal komolyabb dolgok is bosszantják.
- A város éléről lassan már elfogynak a kállóiak - dohog. - Kérdem én, nálunk nem találtak volna alkalmas embert a jegyzői, az aljegyzői, a humánpolitikai menedzseri posztra? Az általános művelődési központ élére is Nyíregyházáról kell vezetőt hozni? S mindezek tetejében itt van még ez a tegnap éjjeli eset is...
- A röplaposztásra gondol?
- Már maguk is tudnak róla? - fordul felénk a képviselő. - Kampányol a polgármester. Ez nem baj, de akkor ne a polgárőrség kocsijával tegye. Igaz, nem ő hurcolászta a papírokat, de hogy tudott róla, az biztos. Ott voltam én is a lebukásnál, kihívtuk a rendőrséget, jegyzőkönyvet vettünk fel... Kíváncsian várom, ehhez mit szól majd a főszereplő.
Terdik János kilenc embert tudhatott maga mellett a legutóbbi, vesztes szavazáson. Köztük volt a kamionparkot irányító Viszokai László is.
- Nincs itt semmiféle titkos röplapozás - legyint, s nevetve az íróasztala mellé, egy kivénhedt sokszorosítógépre mutat. - Ezen nyomtattuk ki a polgármester levelét, amelyben az elmúlt két év eredményeit veszi számba. Azt, hogy a terjesztésénél mi történt, nem tudom, de arról szó sincsen, hogy Terdik János visszaélne a hivatali hatalmával. Halljuk, az ellenzékiek most ezzel vádolják, bennünket meg azzal, hogy szó nélkül tudomásul vesszük minden döntését. Nem igaz. Mindent megbeszélünk vele, így a testületi ülésekre mi már úgy megyünk, hogy nincs vita köztünk. Pontosabban szólva, úgy mentünk... Az ellenzékiekről pedig csak annyit, hogy az SZDSZ-es koalíciós társainkkal kezdettől fogva gondok voltak. Megsértődtek azon, hogy bizonyos posztokra nem az ő embereik kerültek.
Vendéglátónk a szocialista párt tagja, igen kényelmetlen helyzetben van, hiszen a párt városi elnöke is szembefordult a polgármesterrel, olyannyira, hogy állítólag a decemberi választáson a polgármesteri székért is indulni akar.
- Ön kire fog szavazni? - kérdezzük.
- Én Terdik mellett állok. De van pártfegyelem is, úgyhogy most gondolkodom. Adjam fel a párttagságot, s induljak függetlenként? Vagy hagyjam itt az egészet? A fenébe! - fakad ki végül. - Az ördög vigye az egész politikát!

Nem sikerült
Szerettük volna Terdik Jánost is szóra bírni, de vele többszöri kísérlet után sem sikerült kapcsolatba lépni.