Sonkapácoló rozmaring reumára

Az ókori görögök és rómaiak is kedvelték, istenszobraikat díszítették vele, füstölőnek, fűszernek, gyógyszernek használták. Szerelemvirágként terjedt később, menyasszonyi koszorút fontak belőle, a boldogsággal, a gyermekáldással hozták összefüggésbe. A délszaki, örökzöld, illatos cserje nem csupán kedvelt dísznövény, gyógynövény is egyben, mivel leveleiből olyan illóolaj nyerhető és tinktúra készíthető, amely migrén és reuma ellen hatásos, teaként étvágygerjesztőnek, epehajtónak adják. A rozmaring virágával pedig különféle teakeverékeket aromásítanak.
A keleti népek a rozmaringolajat kozmetikai cikként és a halottak balzsamozására használták. A római tudós, Terentius Varro a mezőgazdaságról szóló művében megjegyezte, hogy "a méhek a rozmaring virágából kemény, értékes mézet gyűjtenek, amelynek olyan remek az íze, hogy csak Jupiter ehet belőle".
A déli népek sonkát pácoltak, pecsenyét tűzdeltek, rizskását ízesítettek, bort fűszereztek a rozmaringgal; több nemzet körében ma is különleges csemegének számít a rozmaringos legelőre járó juhok húsa. A nálunk cserepes növényként ismert vagy kertbe ültetett örökzöld félcserje a miénknél kedvezőbb éghajlat alatt erős, fás szárú növénnyé terebélyesedik. Kedvelt illatszer volt régebben a "magyar víz", amit főleg rozmaringból készítettek. Van-e alapja annak a népi hitnek, hogy a borban főtt rozmaring megszépít? Annyi bizonyos, hogy manapság láz- és fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő, gyomor- és idegerősítő, fertőzésgátló hatást tulajdonítunk a rozmaringnak. A természetgyógyászok szerint egy csésze rozmaringtea annyit ér, mint a fejfájásra, gyulladásos tünetekre, ízületi fájdalmak enyhítésére bevett aszpirin. Illóolajából reuma elleni bedörzsölőt, illatszereket és molyirtószert készítenek.
Hasznáért és kellemes illatáért éghajlatunk alatt is megéri bíbelődni vele. Cserepes rozmaringunkat azonban tavasszal érdemes kiültetni a kertbe, hogy erősödjön. Mivel fagyérzékeny, ősszel mindenképpen be kell mentenünk a házba átteleltetni.