Vozár Attila ismét reflektorfényben

Ezt a távot autóval érdemes megtenni egyvégtében, kerékpárral is embert próbáló, míg futva már-már emberfeletti teljesítményt kíván. Tizenötödik éve, ilyenkor ősszel - közel negyvenen egyénileg, hatszázan pedig ötös csapatokban. - mégis nekivágnak...
A maraton nekünk, a kísérőkocsiból, a gyönyörű őszben különleges közösségi élményt kínált és - hiszik, nem hiszik - a Tabánban felállított célban a főszereplők is ugyanígy vélekedtek... Lábukban fél magyarországnyi hosszú távolsággal.
- Valaha úgy terveztük, hogy majd a világkiállítással zárul le a barátságot, annak már akkor is a határok felettiségét jelképező esemény. Az expó elmaradt, mi pedig kisjubileumhoz érkeztünk - idézte fel a bécsi Hanappi stadionban felálított rajtkapu előtt a kezdeteket Nagy Sándor, a szervezőbizottság vezetője.
És, mint mindig, a Vangelis-dalra most is nekilódult a mezőny. Már a Duna mentén jöttek a meglepetések: a hatszoros győztes, mára encsi Bogár János egy kis időre félreállt az árokparton... Vozár Attila pedig olyan fantasztikus tempót diktált, hogy száz kilométernél azt mutatták a stopperórák: ilyen gyorsan még senki sem tette meg ezen a viadalon ezt a távot. És eszünkbe jutott: tavaly és tavalyelőtt is megnyerte az első két szakaszt a Békéscsabai AC futója, de taktikája nem vált be (vagy Chawawko egyszerűen csak jobban futott). A tavalyi győztest azonban Győrig mintha cseppet sem zavarta volna, hogy Attila jó egyórányi előnyt szerzett vele szemben.
- Hogy az utolsó két hét a felkészülésben rávezetés-e vagy levezetés, az egy jó kérdés - mondta még Békéscsabán Vozár Attila. Majd hozzátette: - Volt, hogy éjjel két órakor felriadtam, hogy lekéstem a reggeli rajtot. Egyszóval az embernek gondolatilag is nagyon fel kell készülnie.
- Nagyon bízom Attilában, de ha csak megismétli tavalyi harmadik helyezését, akkor is elégedett leszek - fűzte hozzá Tóth Sándor mesteredző, akivel már az új, Vandháti úti pályán beszélgettünk.
Először Páty környékén kezdtünk aggódni, hogy elfogy Vozár előnye Chawawkóval szemben, pedig akkor még nem is tudtuk, hogy este a Sportkórházban maga a főigazgató, Berkes doktor várja majd a csabaiak kiválóságát. A gyors kezelés végén pedig teljes pihenést javasol a csabai futónak. Vozár utólag nem árulta el, mit gondolt erre. Talán valami effélét: "Doktor úr, kérem, 23 perc előnnyel vezetek a versenyben. Ha holnap belehalok, akkor is nyerni akarok."
Minden jó, ha jó a vége - tartja a mondás. Amikor az élmezőny "felkúszott" a János-hegyre, Vozárnak még csak két perce fogyott el az előnyéből, ebből már tudtuk: 2000 és 2001 után ismét békécsabai egyéni győztest köszönthetünk! Ezúttal 27 óra 27 perc 44 másodperc kellett a sikerhez.
Vozár Attila a Gellért-hegy lábánál nagyon kimerülve tekintett vissza az irdatlan küzdelemre: "Kétszer akartam leállni, mondván, nem bírom tovább, de végül valahogy talpra állítottak segítőim, akiknek nagyon hálás vagyok érte, főleg kerékpáros kísérőmnek, Kiskó Pálnak. Azért is nagyon örülök a győzelemnek, mert hét éve adós vagyok magamnak és támogatóimnak is egy igazi sikerrel. Mellesleg ez a klubunk idei 27. bajnoki éremmel felérő, kategória nélküli aranya."
A "Nagy Őrület" tehát idén osztatlan sikert aratott. A Körcsarnokban Janics Natasa, kétszeres athéni győztesünk szorított kezet a férfi egyéni viadal legjobbjaival, először Vozárral, majd Thomas Chawawkóval és a harmadik helyen befutó Bogár Jánossal.
- Ez a viadal a legfontosabb rendezvényeink egyike, mert különleges felkészülést, különleges szervezést és emberfeletti teljesítmény követel - summázta véleményét a Tabánban felállított célban Rábold Gusztáv, a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke.