Az országút és a terep ördöge

Olyan kocsik kerülnek terítékre, mint a csodálatos Ferrari F40, a világ egyik legggyorsabb szériautója, a McLaren F1, a Porsche csúcsmodellje, a Carrera GT, a Lamborghini-legenda megalapozója, a Miura, az iraki háború egyik hőse, a Hummer, illetve az egyik legsikeresebb Porsche-modell, a Cayenne Turbo. De talán még ezek közül is kiemelkedik kettő: a Mercedes 300 SL Gullwing (Sirályszárny), valamint a Willys Jeep, a második világháború legendás katonai terepjárója.

Mercedes 300 SL
A Mercedes időtlen szépségű gépkocsija autórajongók több nemzedékének szívét dobogtatta és dobogtatja meg ma is. Nemcsak külseje, hanem kiváló menetteljesítménye is közrejátszott abban, hogy legenda lett belőle, versenyek garmadáját nyerte aktív korában. Pedig a komfortja nem olyan, mint amilyet egy autótól a XXI. század elvárna. Már beleülni sem egyszerű, ugyanis ajtai felfelé nyílnak (innen a "Sirályszárny" elnevezés), ráadásul nem is a küszöbtől, hanem középmagasságból.
De a 300 SL nem polgári autónak készült, tervezői a versenypályák ördögének szánták, és ott a komfort nem az első szempont. A felfelé nyíló ajtó mellesleg az emlékezetes Le Mans-i 24 órás versenyeken meggyorsította a pilótacserét, amivel értékes másodperceket nyertek. (Két testmozdulattal tud a boldog tulajdonos helyet foglalni: először a küszöbgátra kell ülni, ahol már be lehet fordítani a lábakat a kormány alá, s onnan belehuppan az ülésbe.) Csőhálós vázszerkezetre épült alumíniumkarosszériája nagyon korszerű volt a maga idejében. Az ülésben kellemes látvány fogadta az utast: tengerkék vagy vörös bőr mindenütt, hatalmas, fehér kormánykerék, hasáb alakú kijelzőegyüttes.
{p}
De a belső kiképzés jelentősége eltörpül a vezetési élmény mellett. Ha valaki vezethet egy ilyen legendát, az gyorsan megtapasztalhatja, mennyit változott a sportautógyártás az elmúlt közel ötven évben. A kuplung működtetéséhez edzett lábizmok szükségesek, a fékezéshez úgyszintén. És a kormányzáshoz sem árt rendszeres erőnléti edzésekkel karbantartani a karizmokat. Vérbeli sportkocsi ez, amelyben még nem könynyíti meg a vezető munkáját ezernyi apró elektronikai segédeszköz.
A Mercedes 300 SL  típusát a háromliteres, 215 lóerős motor az autópályák királyává avatta. A 3500-as percenkénti fordulattól olyan elementáris erő szabadul föl, mintha az autó fel akarna szállni. A négyfokozatú váltó különleges élménnyé tette a gyorsulást, közel sem igényelt annyi kapcsolgatást, mint akár a mai, a legkorszerűbb technikai megoldással készített hatsebességes váltóművek.
A Mercedes-Benz 300 SL a második világháborút követő lassú gazdasági újraéledésnek köszönhetően jött létre. Uhlenhaut professzor a Le Mans-i győztes Jaguar XK-120 C Type nyomán alkotta meg a kocsit. A kifejezetten sportcélokra megálmodott és alig nyolc hónap alatt kifejlesztett és felépített autókkal sok nagy versenyen sikerrel vettek részt. Így például az 1953-as Mille Miglián a második helyen végeztek, a berni GP-ről pedig már hármas győzelemmel tértek haza. Az igazi hírnevet azonban az év végén, a mexikói Carrera Panamericana gyilkosan nehéz sprintmaratoni versenyén kivívott aranyérem hozta meg, ahol - mellesleg - a Mercedes először nem is akart indulni.
A versenyváltozat némileg megszelídített, finomított arculatú változatának világpremierjét 1954 elején tartották. Az elegáns sportkupét közel harmincezer márkáért kínálták, ami azokban az időkben valóságos vagyonnal ért fel. Újdonságai között kell megemlíteni - a sirályszárnyon kívül - a Bosch direkt benzinbefecskendező rendszerét, amelyet a világon elsőként ebbe a modellbe szereltek be. 1961-től építették be a tárcsaféket, amely a korábbinál jóval biztonságosabbá tette az autót.
{p}
Willys Jeep
Az Amerikai Egyesült Államok hadserege már az első világháború óta keresett egy gyors és könnyű, minden terepre alkalmas felderítő járművet. Az 1940-es év elején a harcok megindulásával egyre sürgősebbé vált egy új típus azonnali kifejlesztése. A hadsereg különleges feladatra hívta meg a nagy autógyárakat: működő prototípust kellett építeniük mindössze 49 nap alatt! A kormányzat a következő feltételeket szabta: körülbelül 585 kilogrammos önsúly (ez teljesen irreális volt, ezért később felemelték 970 kilogrammra), négykerékmeghajtás, maximum kétméteres tengelytáv, százhúsz centiméteres nyomtáv, 270 kilogrammos terhelhetőség, s olyan hűtési rendszer, amely a hűtővíz felforrása nélkül kibírja a hosszan tartó lassú haladást.
A fölhívásra csupán a Bantam Car Company és a Willys-Overland válaszolt, pedig összesen százharminc cégnek küldték el. A 49 napos határidő betartása sok gondot okozott, ezért a Willys a határidő kitolásáért folyamodott, és külső cégeket próbált bevonni a megvalósításba.
A prototípus tervezője Karl Probst detroiti mérnök volt, aki korábban már több nagy autógyárnak is dolgozott. Hazafias hevülettől hajtva ingyen, ráadásul rekordsebességgel, alig két nap alatt alkotta meg a kocsit, amely a későbbi Jeep márka ősévé vált. 1940 szeptemberében készült el az első kézzel gyártott prototípus, amelyet a hadsereg igen kemény tesztelési procedúrának vetett alá: 3400 mérföldet tettek meg a terepjáróval, ebből 3150-et kövezetlen úton. A jármű elnyerte a tesztelők tetszését.
Végül a Willys és a Bantam mellett a Ford is elküldte prototípusát, amelyek a Bantam tervei alapján készültek. A Bantam bizonytalan pénzügyi pozíciója és a Willys kétségbevonhatatlan előnyei miatt a hadsereg úgy döntött, hogy utóbbi céggel köt szerződést. Mivel a háborús irodának rövid időn belül rengeteg terepjáróra volt szüksége, a Willys-Overland licencszerződéssel felhatalmazta az USA kormányát, hogy a Willys gépjárművét más cégekkel is gyártassa. Így végül a Ford is készítette a legendássá váló kocsit, a Jeep márka ősét. A második világháború alatt a Willys 330 ezer, a Ford további 370 ezer Willys MB-t szállított az amerikai hadseregnek.