Csúcsra jár a svájci módi

Megcsodálhatjuk a birtok kukoricatábláit, erdejét, rétjeit, az épülő tavat, amelyet Nagy László a zalai tájnyelv szerint csak tókaként emleget. A Szigeti-patak vize táplálja a hosszúkás tavat, öntözési pályázat segítségével alakították ki.
- Minden időmet itt töltöm, amióta nyugdíjas vagyok. A fiamnak elkél a segítség, meg aztán én foglalkozom az állatokkal, a lovakkal, a húsmarhákkal, a méhekkel - mondja.
Már megyünk is a családi majorba. Régóta ismerem a gazdát, de csak most tudtam meg róla, hogy a negyven méhcsalád  régi, legalább harmincéves hobbi eredménye. A lovak pedig, mind a nyolc, valóságos kezes bárányokként fogadják. Körülfogják, várják a simogatását, becézését. Odébb a karámban pihennek a húsmarhák.
- Az Angus fajtát választottuk, a világ egyik legjobb fajtája. Igénytelen, mint a magyar szürke, további előnye, hogy hamarabb ivarérett. Harmincöt van belőlük, de ötven tehénből álló állományt szeretnénk kialakítani. Kellenek, mert van harminchektárnyi rétem és a melléktermékeket is hasznosíthatom. Most éppen szárított almatörköllyel takarmányozunk.
Hamarosan előkerül a mezőről az ifjú gazda, Nagy Zsolt is, aki egy szaktanácsadóval szemlézte a repcevetést. Nem elégedett, mert rosszul kelt a növény. Zsolt városon nőtt fel, de a falu egyszerűen elvarázsolta. Anyai nagyszülei Szentkozmadombján éltek, és a család Zalaegerszegről minden hétvégén kiutazott a kis faluba. A fiú rengeteg remek játékot talált a falusi ház udvarában, kertjében, legfőképpen nagyapja gépei izgatták, amelyekkel a földeken munka közben is megismerkedhetett. Ráadásul édesapja is magával vitte a bocföldei gazdaságba és vadászatra. Így aztán senki sem csodálkozott a családban, amikor a keszthelyi mezőgazdasági technikumot választotta. Nem vágyott íróasztal mögé, gazdálkodni szeretett volna, mégpedig a maga uraként és korszerűen.
- Családunknak volt ismeretsége Ausztriában, és azt gondoltam, megnézném, ők hogyan csinálják - meséli Nagy Zsolt. - Fél évre kimentem hozzájuk, és dolgoztam velük. Azután Svájcban is tanulmányoztam egy évig a családi gazdálkodást. Nálunk akkoriban kezdődött a magángazdálkodás, más szemlélet uralkodott, de most már felfedezhető a hasonló gondolkodás.
{p}
Nagy Zsolt nagyszülei falujában, Szentkozmadombján alakította ki családi gazdaságát. Mindkét nagyszülő révén jelentős értékű kárpótlási jegyhez jutott a család, és termőföldet vásároltak rajta. A termelőszövetkezet állattartó épületét vették meg kiindulásnak, mert ott volt a nagyszülők szomszédságában.  Most is ez a bázis. Igazi farm. Az út közelében, rendezett kerttel, megépült a család otthona, mögötte műhely, gépszín, terménytárolók, állatférőhelyek. Később a szülők, Nagy László és felesége a gyerekek után kiköltöztek az időközben megüresedett nagyszülői házba. A baromfiudvar újra népes, az istállóban lovak, csikók - ezek inkább csak kedvtelésből -, odébb méhek és egy csapat húsmarha. Az erdővel és a réttel együtt háromszáz hektáros gazdaság bőven ad feladatot apának és fiának, akik megszállottan dolgoznak, és örülnek minden kis sikernek. Az idén jó terméssel dicsekedhetnek, hat-hat és fél tonna búzájuk termett hektáronként, a repce három tonnát, a napraforgó pedig 2,8 tonnát adott. Öröm a kukoricatáblákra tekinteni, nyolc-kilenc tonnát mutatnak. Persze még be kell takarítani és értékesíteni, ami nem könnyű az idén, és a jövedelmezőséggel is gond van, az 1700-1800 forintos felvásárlási árba be kell kalkulálni a szárítási díjakat.
- Meg lehet élni a mezőgazdaságból, de nagyon nehéz. Csúcsra kell járatni mindent, vagyis nem szabad hibázni - mondja Zsolt. - És géptámogatás nélkül nem lehetne talpon maradni. Nyugat-Európában nem ekkora gond a gépesítés, mint nálunk. Amikor tönkrement a gép, egy hét múlva ott volt az új... Mezőgazdaságra építeni az életünket merészségnek tartják az ismerősök. Az is, hiszen hiteltörlesztés is van jócskán. Az volna jó, ha mindennek elfogadható ára lenne, nem pedig egyszer lent, egyszer fent.
- A felesége hogyan fogadta a falura költözést?
- Eleinte kijártunk, s ahogy nőtt a gazdaság, egyre többet kellett itt tartózkodni és természetessé vált, hogy kiköltözzünk. Feleségem tősgyökeres egerszegi, s elsősorban a gyerekek tanulási lehetőségei aggasztották. De a zalatárnoki óvoda és iskolai alsó agozat, a gellénházai felső tagozat jó megoldásnak látszik. Három gyerekünk van, két lány, Viktória és az újszülött Dóra, meg Marci fiunk, a legidősebb, aki nagyon élvezi a falusi életet. Amint hazaér az óvodából, jön a műhelybe, az állatokhoz. Feleségem sokat segít a gazdaságban, pályázatokat ír, elvégzi a rengeteg papírmunkát. Szeretnénk tovább bővíteni a birtokot, de nehéz földet venni. Legalább háromszáz hektár kell ahhoz, hogy gazdaságos legyen a termelés.