Démonűző molyriasztó

Lila lándzsás virágát, átható illatát és áldásos hatását ősidők óta ismeri az emberiség. A levendula India, Nyugat-Ázsia és a Földközi-tenger vidékének őshonos növénye. Ma már olyannyira elterjedt, hogy a trópusokat és a sarkvidékeket kivéve a világ minden részében megtalálható.

EgyébLovass Ildikó2004. 11. 05. péntek2004. 11. 05.
Démonűző molyriasztó


Dédanyáink kedvelt, kissé ódon illatú kölnije és szappanja a kor divatját idézi. A megszárított levendula illóolaja a kozmetikai ipar, az illatszergyártás egyik fő alapanyagának számított évszázadokon keresztül. Gyógyításra éppúgy használták, mint - már a görög-római idők óta - fürdővíz-illatosításra, testápolásra.
Mint minden átható illatú növénynek, a levendulának is démonűző hatást tulajdonítottak a középkorban. A néphit úgy tartotta, hatásos a gonosz szellemek, a szemmel verés ellen. Még elmeélesítő hatással is felruházták.
A molyok fejvesztve menekülnek a levendula számukra bódító hatásától. Ezért is használták régen tüllzacskókba töltve, párnácskákba varrva igen hatékony rovarűző szerként. Eleink sifonérjában mindig rejlett néhány csokor szárított, illatozó levendula.
A hajdani füvesasszonyok vizelet- és szélhajtóként, köszvény, végtagremegés, szédülés, álmatlanság ellen javasolták a szirupba vagy alkoholba áztatott növény virágából készült cseppeket. Amióta a természetes anyagok alkalmazása a mindennapi életben és az egészségvédelemben ismét hódít, rovarirtóként éppúgy alkalmazzák, mint illóolaját a természetgyógyászatban.
Újra divatba jött a levendulaolaj párologtatása is. A mécses fölött megmelegített olaj nyugtatóként és görcsoldóként hatásos. Stresszoldó teakeverék is készülhet a virágból: egy bögrényi forró vízzel forrázzunk le egy-egy teáskanál levendulát és citromfüvet. Leszűrve, langyosan, mézzel ízesítve ajánlatos elkortyolgatni. A fürdővízbe csepegtetve is oldja a szorongást, a feszültséget.

Ezek is érdekelhetnek