Élet három szereplőre

Ebben a boltban ugyan még csak ötödik napja dolgozik, ám előtte két évig műszaki boltban árusított. Hosszú ideig elégedettek voltak a munkájával, mégis el kellett jönnie. Ürügyet kerestek, hogy elbocsáthassák, állítja, a valódi ok az állapota volt.
Tamás ugyanis HIV-fertőzött.
A HIV-vírus a szervezet védekező rendszerét támadja meg. Akinek a testébe bekerül, az egy idő után egyre nehezebben védekezik a fertőzések ellen, s végül vélhetően a rettegett AIDS-es állapotba kerül.
Az üzletbe a fiút Zakariás ajánlotta be. Zakariás - Tamás élettársa.
A pult oldalánál csinosan öltözött nő álldogál türelemmel, nézelődik, Tamás munkáját figyeli. Amikor gyérül a sor, a fiú hozzá fordul, kiszolgálja őt is. A nőt Juditnak hívják. Tamás édesanyja.
Amióta a fia a boltban dolgozik, ő is oda jár vásárolni. Főleg tartós élelmiszert vesz, az olcsóbbik fajtákat. Mielőtt fizet, nem felejti el megkérdezni Tamást, kér-e valamit. A fiú literes kólát választ. Judit a visszajáróból ötszázat otthagy neki.
A nő fiatal, aki nem tudja, nem mondaná meg, hogy akkora gyermeke van, mint Tamás. Mégis lehet, mert korán szülte, tizenkilenc évesen. Nem, nem lányanyaként. Még csak nem is úgy házasodott, hogy már útban lett volna a baba. Nem, Judit tizenhét évesen lépett frigyre. Otthonról menekült. Apja ivott, lakatosból küzdötte le magát újságossá, anyja pedig sohasem szerette. Féltékeny volt a nőiességére.
Judit jó embernek tartja a férjét, házassága mégsem tartott tovább néhány évnél. Elvált, mert megunta. Nem mintha unalmas ember lett volna, ám megunta mégis - az ágyban.
Tamás ekkor hétéves volt.
Anyja élte a világát. Leginkább filmgyárba járt statisztálni, de szívesen ült modellt is. Lakásán gyakran fordultak meg férfiak, s Tamás is odabújt hozzájuk. Kereste bennük az apát.
{p}
Tizenkét-tizenhárom éves volt, amikor egyszer, mozi után - a film homoszexuálisokról szólt - megkérdezte az anyját:
- Mit szólnál hozzá, ha én is olyan lennék?
Judit először megrémült.
- Akkor is az enyém volnál - válaszolta végül.
De aztán nem sokat törődött fia szavával. Akkor már titkárnőként dolgozott magas helyeken, államtitkár mellett.
Magasról nagyobbat lehet esni: amikor elveszítette munkahelyét, összeomlott. Másfél évig kezelték kórházban. Ricsi, a kisebbik fia - mert közben az is született neki - gondozószülőkhöz került. Tamás már tizenöt éves volt, talán önállóan is el tudja látni magát, gondolta az anyja.
Nem tudta, kimaradt az iskolából, gondozásba vették őt is. Megszökött, új helyre vitték, ismét megszökött, elfogták, bevitték.
- Nem bírom a bezártságot - emlékezik.
Amikor megszökött, útja gyakran vezetett az anyjához, az ideggyógyintézetbe. Beszélgettek néhány órát, aztán indult tovább.
A kórházban ismerkedett meg Zakariással. Éppen lelki vigaszt nyújtott egy betegnek.
Zakariás szerzetes. A teológiát a római katolikusoknál végezte, ám mielőtt felszentelték volna, áttért a görögkeletiekhez. Azt mondja, ott nagyobb a szerepe a lelkiségnek. Szerzetesként Olaszországba került, az ottani egyetlen keleti kolostor élére.
Amikor megtudta, hogy HIV-fertőzött, a botrány elkerülése végett lemondott tisztségéről, és hazajött. Nővel sohasem volt kapcsolata, tudatosan kerülte. A férfiak iránti vonzalma viszont annál erősebb. Nem is elsősorban a testi, inkább a lelki. Állítja, tudatosan kereste a kapcsolatot a fertőzöttekkel, mert nehézségeiket csak az éli át teljes mértékben, s tud ezáltal lelki támaszukká válni, akiben szintén ott lakik a kórokozó.
{p}
Tamás bizonyosan nem élne már, ha nem találkozik Zakariással.
Judit a kórházban töltött hónapok alatt veszítette el a lakását. Pesti otthonát kisebbre akarta cserélni, s amikor ezt megemlítette az egyik betegtársának, az azonnal ajánlott neki egyet. Később derült ki, hogy azt a házat már többeknek eladták.
Amikor kikerült a kórházból, régi, magas kapcsolatai révén a fóti gyermekvárosba nyomták be titkárnőnek. Az állással szolgálati lakás is járt, ismét együtt lehetett a gyermekeivel. Karácsonyhoz közeledett az idő, amikor Tamás egyszer az ölébe ült, ő pedig simogatta a fejét.
- Ott ne, anya! Fáj - hárította el a fiú, amikor a tarkójához ért.
Judit duzzanatot tapintott ki. Orvos, kórház, műtét. Tamás nyirokmirigyeit el kellett távolítani. Rákra gyanakodtak, ám a vérvizsgálat során kiderült: Tamás HIV-fertőzött.
Tizenhat éves volt ekkor.
Hogy kitől kaphatta el, sohasem derült ki. Tamás életében akkor már gyakran váltogatták egymást a nők, de főként a férfiak, bármelyikük megfertőzhette. Vagy talán Zakariástól kapta el? Judit feljelentette, ám a vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy nem a férfi fertőzte meg.
Amikor híre terjedt Tamás betegségének, el kellett költöznie az anyja szolgálati lakásából. Intézetek következtek ismét, s szökések.
Végül Zakariásnál kötött ki.
De szökött tőle is. Egy időre a barátnőjéhez költözött. Viszonyuk két évig tartott. A lány tudott Tamás betegségéről, de nem törődött vele. Végül elment szűrésre - és kiderült, szerencséje volt, nem kapta el.
Kapcsolatuk ekkor szakadt meg. Judit szerint ennek oka az, hogy a lány jómódú családból származik, Zakariás meggyőződése, hogy ekkor döbbent rá, milyen veszélyben élt Tamással.
{p}
A fiú pedig nem beszél a szakításról. Csak annyi biztos, hogy hosszú ideig nem volt hajlandó együttműködni az orvossal, nem szedte a gyógyszereit sem. Két év múltán annyira leromlott az állapota, hogy már ereje is alig volt telefonálni Zakariásnak: segítsen.
S Zakariás jött, vitte a kórházba. Tamás sokáig feküdt benn magas lázzal. Végül beállították a gyógyszerét is, s ma Zakariás ügyel rá, hogy azt be is szedje.
Ám Tamásnak ma sem fontos az élete. Nem volt az gyermekkorában sem, amikor a hatodik emelet ablakába ült ki cigarettázni, s ma sem, amikor véletlenül sem néz körül az úttesten, mielőtt átmenne.
Azt mondja, szereti a veszélyt.
Zakariás azonban vigyáz rá. Testi kapcsolat már alig van közöttük, a férfi negyvenéves elmúlt, s akármennyire pontosan tartja is be orvosa utasításait, a kór gyengíti a testét. Kézfogása puha, nyaka, arca sápadt, gombásodás támadja, fogai lazulnak. De amikor egy új fertőzött megtudja, hogy a kór lakozik a szervezetében, ma is hozzá fordul lelki vigaszért.
Csak Judit haragszik rá változatlanul, szerinte menekülne tőle a fia. Ha volna hová. Magához fogadná persze szívesen, ám most maga is hajléktalanszállón lakik. Állásából kiutálták, a szolgálati lakás költségeit pedig nem tudta fizetni.
Életének többször akart már véget vetni, legutóbb a nyáron. Ilyenkor vodkát iszik, legalább fél litert, egy hajtásra. Mielőtt a szájához venné az üveget, az orrát befogja, mert igazából nem szereti, még a szagát sem. Az italra altatót szed be, több levéllel.
Eddig még mindig időben rátaláltak.
Ám amikor visszatér az életkedve, reménykedik, összeszedi még ő magát, s akkor hazajöhetnek a fiai. A kisebbik is, akit most helyettes szülők nevelnek.
Judit a nehéz szatyorral presszóba tért be, ott beszélget. Közben csörren a telefonja. Kedvesen szól bele, néhány mondat az egész, teszi le. A fia kereste, Tamás. Nem, nincs semmi különös mondanivalója, éppen csak nincs vevő a boltban, gondolta, megcsörgeti az anyját.
A hangját akarta hallani.