Írom a levelem...

Sziasztok! Gondolom, az őszi szünet után javában tart a tanulás évada. Bele kell törődnötök, s a legjobbat kihozni magatokból. Erre biztatlak benneteket - és mégsem a tanulásról írok. Van egy másik téma, amiről viszont nem hallgathatok.

EgyébBalogh Mária2004. 11. 26. péntek2004. 11. 26.
Írom a levelem...


Még akkor sem teszem, ha azt mondjátok, hogy a vízcsapból is a kábítószer-ellenes témák csöpögnek. Hiába. Úgy tűnik, hogy ez sem elég, hiszen mind többen próbálják ki közületek a füves cigit vagy éppen a diszkódrogokat. Így járt a szomszédom másodikos gimnazista fia is. Friss az élmény, s nem is valami kellemes.
Ákost születésnapi buliba hívta az egyik évfolyamtársa. Lehettek vagy tízen-tizenketten, mindannyian 16-18 éves középiskolások. A vendéglátó srác akkorra időzítette a partit, amikor a szülei nem töltötték otthon az éjszakát. Ákos elmesélte, hogy ott bizony volt mindenféle káprázatos étel és ital is. Éjfél előtt valamivel a házigazda fiú néma csendet kért, s azt mondta, születésnapja alkalmából mindenki vendége egy szál füves cigire. Nem hiszitek el, de négy lány kivételével mindenki élt a "ragyogó" lehetőséggel. Ákos is, aki előtte sosem szívott még effajta füstölnivalót. A hatás nem maradt el. Úgy értem, a nagy baj. Ákos rosszul lett, szédült, hányt, iszonyatos fejgörcs gyötörte. A nagy hangzavarban, a félhomályban ez csak a barátjának tűnt fel, aki taxiba ültette a fiút és hazavitte. Szerencsére otthon volt Ákos édesanyja, aki majdnem rosszul lett, de tudta, mit kell tennie. Nem titkolom: nem hívott orvost a fiához. Nem azért, mert rossz anya, hanem azért, mert szépen, lassan javult Ákos állapota. Azt pedig pontosan tudta, ha kiderül, hogy a fia drogozott, nem kerülheti el a meghurcoltatást. Ha hasonló okból a rendőrség elé kerül egy fiatalkorú, bizony végig kell járnia a megpróbáltatás minden lépcsőfokát. Aminek persze az a lényege, hogy a pszichológusok megmentsék a rajtakapott fiatalt a további drogozástól. A rendőrök pedig arra kíváncsiak, honnan kapta a füves cigit vagy az extasyt, netán a speed nevű tablettát. De az sem mellékes, hogy terjesztő-e valaki, vagy csak gyanútlan áldozat. (Az előbbiekre egyébként komoly börtönbüntetés vár, ha bűnösségük bebizonyosodik.) Az anyukája másnap elbeszélgetett Ákossal, aki jól megértett minden szót. Megígérte, soha többé az életben nem nyúl semmiféle droghoz. Sem heccből, sem kíváncsiságból.
A szomszédom néhány újságcikket is megmutatott a fiának. Olyanokat, melyekből kiderül: a marihuána füstjének rákkeltő anyagtartalma hetven százalékkal nagyobb, mint a dohányé. Fogyasztói körében kiugróan magas a rosszindulatú daganatban szenvedők száma. Nincsenek jobb helyzetben azok sem, akik a diszkódrogok rabságában élnek. Az extasy és a speed észrevétlenül roncsolja a szervezetet, és a függőség egy-két szem elfogyasztása után is kialakulhat. Ugye, milyen rémisztő? Mennyivel nagyobb dicsőség legyőzni az effajta kihívást, mint vagányul belemenni a szörnyű játékba! Az jutott még eszembe: ha gondoljátok, nézzétek meg a Hair című musicalt. Tanulságos lesz. Vigyázzatok magatokra!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek