Száz sebből vérezve...

Bánhatjuk később, ha a kórházi felvételkor kimaradt otthoni felszerelésünkből a kanál, a villa, a pohár, a szalvéta, a toalettpapír, a saját gyógyszerek. A kórteremben lepattogzott festékű ágy a mienk, agyonfoltozott lepedővel és hepehupás matraccal. Hálát rebegünk, ha a négy zuhanyzóból kettő működik, és a vécében nem tocsogunk bokáig a szennyben. Ennél már csak akkor örülhetünk jobban, ha a kopott, zakatoló gépmatuzsálemek (itt-ott megreparálva sebtapasszal) harmadik nekifutásra átvilágítanak bennünket. Ugyan, kinek jutna eszébe ilyenkor szóvá tenni, hogy ezeket a laborvizsgálatokat már egy héttel korábban a rendelőintézetben is elvégezték?! Nem baj, hogy lekéstük az ebédet, úgysem ehetünk a másnapi műtét miatt - már ha lesz betegszállító, altatóorvos, műszer és persze vér... Folytathatnánk még átázott kötésekkel és eltört infúziós szerkezetekkel, de felesleges.
Eközben mi, egyszerű honpolgárok sem vagyunk csúcsformában, hiszen - a dohányzásnak, az alkoholfogyasztásnak, az egészségtelen táplálkozásnak "hála" - többek között a keringési és a daganatos betegségek nemzetközi halálozási listáján az élbolyban állunk.
Gyógyítóinkat pedig ugyan mi tarthatná itthon, ha az uniós piacon legalább öt-tízszeres a bérkülönbség - természetesen nem a mi javunkra...
Ma is lehet magánosítani az egészségügyben, annak ellenére, hogy az Alkotmánybíróság tavaly decemberben formai okok miatt megsemmisítette a kórháztörvényt (ez csupán szabályozottá tette volna a szolgáltatásokat, az intézmények eladását). A háziorvosi rendelők 95 százaléka privatizált, ám csak a működtetés van magánkézben, az épületek csupán az esetek öt százalékában vannak az orvosok tulajdonában.
A hatvan műveseállomás közül 47 privatizált,  három multinacionális (egy svéd és két német) cég a kilencvenes évek óta uralja a piacot. A privát és az állami dialízisállomás között annyi különbséget észlel a beteg, hogy az előbbi küllemében, felszereltségében is jobb színvonalú. Az itt végzett kezelés az államihoz hasonlóan ingyenes. Másfél évtized alatt a három vállalat mintegy 14 milliárdot fektetett az ágazatba. Nyereségük főként annak köszönhető, hogy az alkalmazott műszereket maguk gyártják, illetve világszerte több ezer állomást működtetve jóval költséghatékonyabbak, mint a nagyobb apparátussal dolgozó állami intézmények.
A képalkotó diagnosztikai szolgáltatások (CT, MR) többsége is magánkézben van, mégsem kerül pénzbe a betegeknek a vizsgálat. A tárca tervezi a járóbeteg-ellátásnak és az ÁNTSZ-laborok egy részének a privatizálását is, ugyanis üres pénztárcával ezek korszerűsítése is csak állami álom maradna...
Minden tizedik kórház csőd közeli helyzetben van, kétharmaduk kisebb-nagyobb adósságállománnyal küzd - derül ki a kórházszövetség jelentéséből. A tartozások húszmillió és egymilliárd forint között mozognak. Hiába lesznek nagyobb összegek elérhetők 2007-től az egészségügy számára, az uniós kiírásokra csak azok az intézmények pályázhatnak, amelyek nem tartoznak a közterheikkel.