Tárca nélkül sem lesz kisebb a sport

Kapuvárról indulva Győrben kezdett kajakozni, de már a Honvéd tagjaként lett olimpiai bajnok. Szöulban ő lapátolt leghátul a Csipes, Hódosi, Gyulay, Ábrahám négyesben. "Mellesleg" egy barcelonai ezüstje és öt vb-aranya is van.
Nem tudja, miként került szóba a neve, mindenesetre ma ő a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozó Nemzeti Sporthivatal címzetes államtitkára. (Egyébiránt a szóbeszéd szerint Baráth Etele ajánlotta saját maga helyett.) A találgatásokkal foglalkozni nincs nagyon ideje, mivel a teendők sokasága várja; például kétszáz helyett kilencvenre kell redukálnia a hivatal létszámát, tavaszig tető alá kell hoznia az elődje, Gyurcsány Ferenc által elindított nemzeti sportstratégia kimunkálását.
A program máris a viták kereszttüzében áll. Sokan mondják, leértékelődött a sport szerepe azáltal, hogy nem önálló tárcaként szerepel az államigazgatás hierarchiájában, ám a címzetes államtitkár ezt cáfolja, már csak azért is, mert a hivatal így csak a sportra koncentrálhat. Azt vallja, nincs külön versenysport, fogyatékosok sportja, szabadidős sport és diáksport - egyféle sport van: a tevőleges és rendszeres testedzés, amelyben a legfontosabb, hogy minél több pályán, minél több teremben, minél többen legyenek a résztvevők. Másképpen fogalmazva, azt szeretné, ha nemcsak sportnemzet, sportnagyhatalom lennénk, hanem sportoló nemzetté is válna Magyarország! A különböző felmérések ezen a téren sajnos lehangoló eredményt mutatnak.
Természetesen bármelyik oldalról közelítjük is meg a sportot, a pénznél kötünk ki. Lapunk arról érdeklődött, igaz-e, hogy a költségvetésből kevesebb jut a jövőben a sport támogatására. Ábrahám Attila ezt cáfolta. Elismerte, hogy az olimpia évében mindig magasabb összeg kerül a szövetségekhez és a klubokhoz: az idén 11,7 milliárd forint volt, jövőre pedig csak 10,6 milliárd lesz az alaptámogatás, de az utóbbit két és fél milliárd, sportlétesítményekre fordítandó forint egészíti ki. Az utánpótlás-nevelésre ötszázmillióval több jut jövőre, mint az idén. Egyébként szeretnének létrehozni egy olyan alapot - erre Sport '21 néven pályázni lehetne, esetenként ötmillió forint körüli összeget megcélozva -, amellyel a 2500-as lélekszámúnál kisebb települések lerobbant sportpályáinak, létesítményeinek felújítását támogatnák. Ez az akció ezer községet, kisközség érinthet. A címzetes államtitkár bizakodó:
- Tudom, nem sok az erre szánt összeg - mondja -, de ezt is meg kell becsülni. Jövőre már inkább szavam lesz a költségvetés összeállításakor, és eközben szeretném elérni, hogy például a sílécet és az egyéb, rekreációt szolgáló sporteszközöket ne terhelje adó, vagy ha igen, akkor minimális.
Ábrahám Attila szerint a jelenlegi állam + önkormányzat + mecénás támogatási rendszerben az állam vállalja az önkormányzati részt is, méghozzá kötelezően, hiszen, mint közismert, ma az önkormányzatoknál csak "adható" minősítéssel szerepel a törvényben a támogatás. Sok helyütt egyszerűen akkor sem tudnának adni, ha akarnának. (Azért ez a kérdéskör élénk vitát váltott ki a parlamentben a költségvetés megtárgyalása során. Az volt a kicsengése, hogy az önkormányzatok olykor bizony erejükön felül is támogatják a sportot, nemritkán éppen a településfejlesztéstől vonva el a testedzésre szánt összeget!)
A sport alappillérei közt számon tartott iskolai testnevelésről úgy vélekedik Ábrahám Attila, hogy az alsó tagozaton ugyan elmaradhat az osztályzás, de a felsőn szerinte szükséges. A mindennapos testnevelés? Tapasztalata az, hogy az iskolai órák alól sokan kibújnak, felmentetik magukat, miközben ugyanezeket a fiatalokat meg lehet találni a divatos fitneszszalonokban...
- A gyerekek számára felrajzolt jövőkép kialakításakor, úgy vélem, az iskola jó közege a sportnak, tehát javítani kell a körülményeket.