Villámcsapás ellen fülfüvet

Mivel szent növénynek tartották, nádfedeles házak tetejére vagy kapu elé ültették, hogy a háziak ne vonják magukra Jupiter haragját. A kövirózsával kapcsolatos bajelhárító hiedelem olyannyira átment a köztudatba, hogy Nagy Károly rendeletben előírta: mindenki köteles kövirózsát tartani a háztetőn. Később egyes alföldi településen is hasonló szokás honosodott meg: a nádfedeles házak verandája feletti cserepes tetőrészen kövirózsák díszlettek.
Feljegyzések szerint középkori kolostorkertjeink elmaradhatatlan növénye volt a kövirózsa, amely Boldogasszony (vagy Szépaszszony) füveként vált ismertté. Kövér leveleit herbaként használták, és főként fülbetegségeket gyógyítottak vele, azért is illették fülfű, fülbeeresztőfű, fülbefacsarófű nevekkel.
Oláh Andor Zöld varázslók, virág-orvosok című munkájában leírja, mennyi jótékony hatást tulajdonítottak a békésiek a főként ház-, istálló- vagy pajtatetőn szerényen meghúzódó fülfűnek. Nevezetesen, egy Doboz környéki idős ember receptje szerint "Két fülbefacsaró-levelet meg kell főzni teának, ha valakinek nem állja az ételt a gyomra." A dévaványai asszonyok fülfájás és szemgyulladás ellenszereként is számon tartották a fülfüvet.
A falusi udvarok, városi sziklakertek gyakori vendége a szívós, igénytelen kövirózsa megannyi változata. Mivel az idősebb példányok a tőrózsát alkotó levelek között virágot is hoznak, a kövirózsa magvetéssel és levélrózsa-sarjadékkal szaporítható. Akinek kertje nincs, erkélyen, ablakpárkányon is nevelhet kövirózsát, mivel cserépben szintén megél.