Krisztus kenyerétől a szentelt ostyáig

Angolszász és amerikai területen a karácsony elképzelhetetlen egészben sült, töltött pulyka, áfonyaszósz és a híres karácsonyi puding nélkül. A különleges gyümölcskenyér olyan tömény, hogy egy kis szeletével is jól lehet lakni. A magukra igazán adó háziasszonyok négy-hat héttel karácsony előtt kezdenek hozzá, bonyolult recept alapján, számos babonát és szabályt betartva. Hosszú ideig tart az elkészítése, és ha lehet, még hosszabb ideig járnak rá. A hagyomány szerint ugyanis ahányszor eszik valaki belőle, annyi boldog napja lesz a következő esztendőben. Anglia minden vidékén másként készítik, kerül bele kenyérbél, szőlő, cukrozott narancshéj, mazsola, aszalt gyümölcs, mandula, dió, narancslé, alma. Szokatlan alapanyaga a marhafaggyú, amelyet hosszasan érlelnek, újra és újra tisztítanak. Körülbelül egy hónapon át mindennap összegyúrják a hozzávalókat, lehetőleg minden családtagnak naponta kell kevernie rajta. Az ünnep előtt tojáshabot is tesznek hozzá. Kifőzik, majd átsütik, aztán forrón, égő brandyvel és tejszínnel tálalják.
Szenteste a franciák tengeri herkentyűket - osztrigát, csigát, rákot, halat - falatoznak. Leghíresebb karácsonyi édességük a fatörzstorta. Német földön tradicionális étel a sörrel ízesített alaplében főtt hal fűszeres gyümölcsmártással, az almával sült libapecsenye, a porcukorban megforgatott kalács, a stollen. A spanyolok asztalára is gyakran kerül hal, előtte szívesen esznek mandulalevest. A svédek aszalt szilvával töltött hízott libát, kappant sütnek, körete a párolt káposzta.
Itáliában ünnep idején is elmaradhatatlan fogás a tészta. Finom diós vajjal öntik le a sajttal, spenóttal, hallal töltött tésztaféléket. Szokásos édesség a mazsolával, kandírozott gyümölccsel ízesített karácsonyi kenyér, a panettone. Nápolyi specialitás a fügefalevélbe töltött, mézbe mártott diós sütemény. A görögök disznó-, bárány- vagy kecskehúst sütnek. Kedvelt desszertjük a melomakarona: dióval töltött, mézbe mártott sütemény. Másik édességüket Krisztus kenyerének hívják. Kerek kalácsforma ez, tetejét kereszt és annak a szakmának a jelvénye díszíti, amit a ház ura űz.
A lengyelek ugyancsak megadják a módját a konyhai örömöknek. Szenteste a vacsoraasztalon legalább tizenkétféle böjtös ételnek kell lennie. Ilyen a nemzeti ételnek számító leves, a barscs - amelybe aznap nem kerül hús, csak zöldség, gomba, cékla -, a köles-, hajdina- és árpakása, a diós-mézes tejleves, a marinált vargánya. A családfő megszentelt vékony ostyát, oplateket tör kis darabokra, és szétosztja az asztalnál ülők között. Ezt mindenki tovább aprózza, boldog ünnepeket és szerencsét kívánva egymásnak. Az ünnep két napján elmaradhatatlan a bigos - talán a székelykáposztához hasonlítható, de édes és savanyú káposzta egyaránt jut bele a sertés- és marhahúskockák mellé, no meg kolbász, erdei gomba, aszalt szilva, szalonna, vörösbor.
Oroszországban egyre divatosabb a keresztény karácsony megünneplése. Aki megengedheti magának, nemcsak január 6-áról 7-ére virradó éjszaka - amikor a pravoszláv egyház egyszerre emlékezik a Megváltó születésére és búcsúztatja az óévet -, hanem december 25-én is lakomát csap. A fogások között főként hideg ételek - halkocsonya, süllőpástétom, vörös és fekete kaviár, füstölt és sózott hal, majonézes salátafélék - bőséges kínálata szerepel.