Másnapra maradt gondolatok

Vannak olyan történetek, amelyeket nem tudunk elmesélni, mert a közepüknél kezdődnek, aztán valahol az elejüknél folytatódnak, végük pedig nincs. Attól persze a sztori még kerek lehet, hogy nem ismerjük minden részletét, a cselekmények kiváltó okait. Sokszor tapasztalhatjuk, hogy olyan események zajlanak körülöttünk, amelyek talán véletlenszerűen, megmagyarázhatatlanul követik egymást, pedig tudjuk, véletlenek nincsenek.

EgyébPethes József2004. 12. 10. péntek2004. 12. 10.
Másnapra maradt gondolatok


Ez a furcsa, de ismerős érzés lett úrrá rajtam, amikor Janisch Attila Másnap című filmjét láttam. A rendező eddigi alkotásait ismerve (Árnyék a havon, Hosszú alkony) számítani lehetett arra, hogy megint nem közönségfilmet forgat, hanem művészfilmet. Valami olyasmit, amilyeneket a nagy elődök, Antonioni, Bergman és Fellini készítettek. Ezért nem véletlen, hogy a Másnap nyerte el az idei filmszemle fődíját. Emellett Medvigy Gábor lett a legjobb operatőr, Gáspár Tibor a legjobb férfi főszereplő, Lázár Kati pedig a legjobb epizódszereplő. A rendező három évig készült erre a filmre, bejárta Magyarország minden zegét-zugát, hogy megtalálja a legmegfelelőbb majdnem száz helyszínt. Mert a fenséges, gyönyörű táj, kopár hegyoldalaival, vadvirágos rétjeivel, ütött-kopott régi épületeivel ugyanúgy főszereplő, mint Gáspár Tibor, aki vidéki színészként negyvenhét évesen kapta meg első filmfőszerepét.
Alakítása lenyűgöző, az általa megformált férfi minden lelki rezdülése az arcára van írva. Ami vele történik, tele van rejtéllyel, miközben az események nem időrendi sorrendben, ráadásul a valóság és az álom határán evickélve követik egymást. A férfi egy házat, a családi örökséget keresi, s közben fura alakokkal találkozik, aztán belekeveredik egy gyilkosságba. Eleinte azt gondoljuk, hogy a bűntény szemtanúja, de a film vége felé már gyanúsítottként áll előttünk.
Ezt a szerzői alkotást csak azok tudják értékelni, akik nem szeretik, ha mindent a szájukba rágnak, hanem hagyják őket gondolkodni. Azok, akik nem esnek kétségbe, ha vannak olyan pillanatok, amikor elbizonytalanodnak, mert a cselekmény szálai úgy összekuszálódnak, hogy azt hiszik, nem tudják kibogozni. Aztán mégsem hagyják el a vetítőtermet, mert szeretik a kirakójátékokat, és közelebb kerülnek a megoldáshoz. De még mindig maradnak számukra megválaszolatlan kérdések, úgy, ahogy az életben is. A különös pszicho-thriller hatása alól pedig egyhamar nem menekülnek, arra gondolnak, talán még egyszer meg kéne nézni, hogy megértsék, mit is láttak. Egy biztos, még sokáig morfondíroznak rajta. Nemcsak másnap.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek