Szikrázik az árampiac

Csak az utolsó pillanatban dől el, mennyit kell jövőre fizetnünk az áramért. Bár új villamosenergia-törvényünk (VET) már van, a piac résztvevői is csak találgatnak, mit hoz a jövő az úgynevezett egyetemes fogyasztók számára. Miközben az egyik legfontosabb stratégiai ágazat újraszabályozása folyik, az átlagembernek lövése sincs arról, hogy a piac szabaddá tétele számára milyen lehetőségeket hoz és milyen következményekkel jár. Mivel a téma bonyolult, ezért igazán csak azok érdeklődnek iránta, akiknek a húsába vág: a nagy fogyasztók, illetve a piac szereplői. Az ő dolgaik többé-kevésbé tisztázódni látszanak. A mi jövőnk homályos: az általános áremelkedésből valószínűleg csak enyhébb dózist kapunk, de az is legalább tíz százalék lesz. Viszont megválaszthatjuk, kitől veszünk áramot. Ám a piacnyitás után még legalább két évig – de inkább jóval tovább – a váltáson csak veszíthetünk.
Az egész történet onnan indul, hogy a verseny jótékony hatásainak érvényesítése érdekében az EU az energiapiac – hő- és villamos energia – szabaddá tevését ajánlja a tagoknak, amit mi, az áram esetében, ez év júliusára ígértünk. Annyiban teljesítettük is, hogy elfogadtuk az új törvényt, amely 2008. január elsejétől lépteti érvénybe a változásokat. A liberalizáció lényege, hogy egymással versengő kereskedők ajánlataiból választjuk ki, hogy kitől és mennyiért szeretnénk áramot vételezni. Ez úgy lehetséges, hogy bár a házunkba befutó vezeték az egyik cégé – nevezzük Alfa cégnek –, az abban érkező energia tartozhat másik céghez, Bétához. Ez nem azt jelenti, hogy akkor mi máshonnan kapjuk az áramot, hanem csak annyit, hogy az energiát előállító erőműnek Béta cég fog fizetni, mi pedig nekik. Béta cég ebből ad Alfának is, akinek a vezetékét arra használja, hogy az áramot eljuttassa hozzánk. Természetesen a dolog nem ilyen egyszerű, de egyelőre ne menjünk messzebbre.
Ez a rendszer a nagyobb fogyasztóknál már 2004 óta működik, azzal a megszorítással, hogy az illető választhatott: vagy maradt közműfogyasztónak és hatósági áron vette az áramot, vagy úgynevezett szabad piaci árat fizetett, remélve, hogy az alacsonyabb lesz. Hasonló választási lehetősége mostantól csak a lakosságnak meg az egyéb fogyasztók közül a legkisebbeknek lesz. Számukra hozták létre a Magyar Energia Hivatal javaslatára az egyetemes fogyasztói kategóriát. Ebbe azonban egy csomó olyan közepes felhasználó – javarészt önkormányzat, hivatal, oktatási intézmény – nem fér bele, akik eddig államilag maximált áron vették az energiát. Január elsejétől azonban ezek is a szabad piacra kényszerülnek.
De térjünk vissza az egyetemes fogyasztói kategóriára. Az ebbe tartozókkal a területükön hálózatot fenntartó szolgáltatók kötelesek szerződést kötni, ám ennek részleteit a kormány rendeletben szabályozza majd, feltehetően november folyamán. Ez azt jelenti, hogy aki eddig Alfa cégnek fizetett, januárban is neki fog fizetni, mert az Alfa Zrt.-nek kötelessége vele szerződni. Ellenben ha Béta Zrt.-től akar áramot venni, velük is egyezkedhet, ám akkor már nem egyetemes fogyasztóként. Az ár nem államilag meghatározott, de kialakítása államilag ellenőrzött lesz, s a szolgáltatóknak minden árváltozást negyvenöt nappal a bevezetés előtt jelenteniük kell.

Honnan az áram?
Villamos energiát erőművekben termelnek. Az árampiac központi szereplője a Magyar Villamos Művek Zrt., amely ’95 után gyakorlatilag az összes nagy erőmű kapacitását úgynevezett hosszú távú szerződésekkel lekötötte, nyolcszázalékos haszonkulcs mellett. Ami azt is jelenti, hogy amíg ezek a szerződések le nem járnak vagy valamit nem sikerül velük kezdeni, addig a hazai áramtermelő kapacitás nagyobbik részéhez csak az MVM Zrt.-n keresztül lehet hozzájutni. Az energiát az MVM-től megveszik a szolgáltatók, és ők adják tovább a lakosságnak, illetve az egyéb fogyasztóknak.
A magyar áramtermelés jelentős részét a paksi erőmű adja, ami az MVM Zrt.-hez tartozik. A többi nagy erőmű magánkézben van. Az áram ezenkívül jön importból is, jellemzően Ukrajnából.

Hosszú távon nem lesz rázós
A jelenlegi árampiaci helyzet központi problémája az a szerződésrendszer, amelyet a Magyar Villamos Művek az erőművek 1995-ös kényszerű eladása után velük kötött. Ennek a lényege, hogy némi garantált haszon mellett a magánkézben lévő erőmű tizenöt-húsz évre szállít bizonyos mennyiségű villamos energiát úgy, hogy még az energiahordozók árának ingadozásából fakadó kockázatot is az MVM viseli. Ezek a szerződések gyakorlatilag a teljes szektor szemét szúrják – kivéve az erős parlamenti lobbival rendelkező erőműveket, illetve az MVM-et –, mivel e szerződések biztosítják a piacnyitás után is, hogy fontos szereplő lehessen, annak dacára, hogy állami tulajdonú cégként elvileg csak egyik versenyző lenne a sok közül. Sérelmezi ezen szerződéseket az Európai Unió, mert az erőművek burkolt állami támogatását látja bennük, ami a piac szabaddá tétele ellen hat. Sérelmezik a szolgáltatók, akik szeretnék, ha a termelők árban egymás alá ígérve versenyeznének az ő kegyeikért, azonban jelenleg minden csepp áramot államilag garantált haszonnal megvesz tőlük az MVM. A szerződések felbontása komoly pereskedéssel, nagyobb összegek kifizetésével járhat. Vita folyik arról, hogy e szerződések jót vagy rosszat tettek az energiapiacnak, hogyan hatottak az árakra, fontos volt­e megkötésük azért, hogy az ország áramellátása zavartalan legyen – az viszont biztos, hogy fennállásuk akadályozza a piac felszabadítását, és szálka az Unió szemében.
Mi lesz ebben a jó? Hosszú távon olcsóbb lesz az áram, de rövid távon biztosan drágább. Ellenben több lesz az ügyfélszolgálat, és a szolgáltatóknak figyelembe kell venniük bizonyos szociális szempontokat is.
Az új villamosenergia-törvény különböző biztosítékokat tartalmaz, amelyek azt hivatottak megakadályozni, hogy a szolgáltatók, a haszon maximalizálása érdekében, a fogyasztókon spóroljanak vagy figyelmen kívül hagyjanak bizonyos szociális szempontokat. Az előbbi kérdésben különösen az ügyfélszolgálatok létrehozására vonatkozó passzus érdemel figyelmet, amely oda vezethet, hogy az egyetemes szolgáltatók kénytelenek lesznek megnyitni legalább a kistérségi központokban bezárt ügyfélszolgálataikat – más kérdés, hogy a kiadásokat majd áraikba is beépítik. Az új VET szigorú szabályokat tartalmaz a versenyre és fogyasztóvédelemre vonatkozóan. A védendő fogyasztó kategóriájának megteremtésével különböző kedvezményeket ír elő. Hogy kik tartoznak majd ebbe a csoportba, az még kérdéses, de elsősorban a fogyatékkal élők és a szociálisan rászorulók jönnek számításba – ezt is az oly kíváncsian várt rendelet tartalmazza majd. A szociálisan rászorulók számára részletfizetési kedvezményről, illetve olyan villanyóra felszerelésének lehetőségéről van szó, amelynek alapján a fogyasztást előre ki kell fizetni. A fogyatékkal élők főként a számlázás, fizetés, mérőóra-leolvasás terén számíthatnak helyzetüket könnyítő többletszolgáltatásokra. A szabályok betartatásáról a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, a Gazdasági Versenyhivatal és a Magyar Energia Hivatal gondoskodik.

Árképzési egyszeregy
Az áram ára a következőképpen épül fel. A megtermelése kerül valamennyibe. Erre rákerül a termelő haszna. Tőle megveszi az MVM. Ő is eladja némi haszonnal – az utóbbi időben inkább kevesebbel. Menet közben rendszerhasználati díjat is kell fizetni, ami lényegében annak a vezetékrendszernek a fenntartására kell, amelyen az energia közlekedik. A szolgáltató megveszi az áramot az MVM-től, és eljuttatja hozzánk. Neki is vannak költségei, és persze van profitja. A végül kialakult fogyasztói ár körülbelül fele a rendszerhasználati díj.
Szabad piaci viszonyok között az áram árát két összetevő határozza meg: mennyibe kerül előállítani, és mennyi van belőle. Az előbbi az energiahordozók – gáz, szén, biomassza – árától függ, az utóbbi pedig a termelői kapacitástól, illetve attól, hogy mennyire könnyű vagy nehéz energiát behozni az országba, már ha van olyan hely a közelben, ahol ilyesmit olcsón árulnak, és ehhez vezeték is rendelkezésre áll. Nos, ebben áll Magyarország rettenetesen gyatrán. Ugyanis idehaza kevés az erőművek kapacitása, ezért a szabad piacon drága az áram – pláne hogy Szerbiában ennél is drágább, ezért megéri oda eladni –, így a fogyasztók hetven százaléka eddig az állam által alacsonyan tartott árú közműpiacon maradt. De ha a drága áramra nincsen vevő, akkor a befektetők nem építenek új erőművet, ezért továbbra is áramínség lesz; ez tovább hajtja felfelé az árat. Pedig a versenyt pont azért bátorítja az unió, hogy az árakat leszorítsa. A szolgáltatók azonban jelenleg csak a fogyasztókért versenyezhetnek, olcsóbb áramért nem – mivel a nagy fogyasztók számára értékesíthető mennyiségeket csak az erőművekkel hosszú távú szerződésben álló Magyar Villamos Művektől vehetik meg. Vagyis jelenleg a nyitott piacon szinte bárkitől veszünk villamos energiát, végső soron az MVM-től vesszük.

Ez még nem piacnyitás
Balogh László szakértő, Magyar Megújuló Energia Szövetség.
– Mi változik januártól?
– Fizikai értelemben véve semmi, marad az erőmű, a vezeték, csak a jogi háttér változik. Ennek ellenére lesz áremelkedés, ami érdekes, hiszen Európában a piac felszabadítása mindenhol árcsökkenéssel járt.
– Akkor itt miért nem?
– Mert itt egyelőre nem lesz igazi piacnyitás. Csak a kereskedők versenyeznek a nagy fogyasztókért, de az erőművek között nem lesz verseny, így nem lesz olcsóbb energia sem. A kereskedő azzal tud versenyezni, hogy a konkurenciánál olcsóbban vásárol; itt mindenki ugyanattól vesz energiát, ugyannyiért. Innentől kezdve a szolgáltató annyit tehet a profitért, hogy drágán ad el, próbálja a szolgáltatást hatékonyabbá tenni, esetleg a minőségén spórolni.
– Mit várhat a lakosság, ha ez a rendszer érdemben működni fog?
Kicsit hasonló lesz a helyzet, mint a telefonos díjcsomagoknál: különböző fizetési konstrukciókat kínálnak majd a cégek. Ezeken egy darabig senki nem tud majd eligazodni. Jobb helyeken az állam komoly összegeket költött arra, hogy a változásokat ismertesse. Mi is tartunk ilyen képzéseket, de nincs érdeklődés. A lakosság nem tudja, mekkora változás előtt állunk.

Visszafogott aukció
Múlt hét csütörtökön tartotta az MVM az első olyan árverést, amelyen a az általa szerződéssel lekötött energiát értékesítette az áramkereskedőknek. A Magyar Villamos Művek Zrt. furcsa helyzetben van, ugyanis kereskedőként minél magasabb árban érdekelt, ugyanakkor állami cégként célja az is, hogy alacsonyan tartsa az energiaárat. Az árverés eredménye meghatározó arra nézve, hogy mennyi lesz az áram nagykereskedelmi ára. Az MVM taktikázása folytán az ár alacsonyabb lett, mint azt a kereslet indokolta volna, ám a nagykereskedelmi ár így is harminc százalékkal nőtt. Az elemzők ebből tíz százalék körüli lakossági áremelést jósolnak, és húsz százalékot közelítő drágulást a többi felhasználó esetében.

Értelem és érzelem
Ha arra kíváncsiak, hogy pontosan hány forintért indíthatják be a darálót jövőre: nem tudom megmondani. Néhány dolog biztos: az áramot az hozza, aki eddig. Lehet venni mástól, de nem éri meg ugrálni, mert azzal az ember feladja védett, úgynevezett egyetemes fogyasztói pozícióját. A védett pozíció feladása persze lehetne jó, ha lehetne rajta nyerni. Hát jövőre nem lehet. Valószínűleg még évekig nem. Utána meg kitanuljuk ezt a szakmát is. Bújjuk a könyveket: feszültség, teljesítmény, csúcsidő, zsinóráram – kilowattórák, voltok, amperek. Lehet majd úgy is élni, hogy ezeket nem értjük, akkor majd egy kicsit átvernek, kicsit többet keresnek rajtunk, bár ezt legtöbbször észre sem vesszük. Mígnem évek múltán, egyszer, nagy sokára, valóban elkezdenek csökkenni az árak. A telefonnal ez így volt, mert már mindenki megtanulta: vannak percek, vannak tarifák. Ott van verseny, és van árcsökkenés. A pénzügyi szolgáltatás terén még mindig hülyék vagyunk, a bankok, biztosítók keresnek is rajtunk rendesen: a szolgáltatások árai magasak, mert nem értjük az egészet.
Az árampiacon most az történik, hogy aki nem lakosság, az nem bujkálhat tovább, hanem kénytelen lesz szabad piacról vásárolni, ami drága lesz. Ez talán arra indítja a befektetőket, hogy erőműveket építsenek, és akkor majd olcsóbb lesz. Ha az EU eleget fenyegetőzik, akkor talán megszüntetjük a hosszú távú szerződéseket, és ettől még olcsóbb lesz. A magyar állam kénytelen lesz valamennyi kártérítést fizetni a szerződések felbontásáért, ez drága lesz. (Feltételezések szerint erre megy el a lakosság felkészítésére szánt kommunikációs pénz.) Ha ezt Önök megértik és le tudják fordítani a fridzsider szintjére, akkor jó.
De aki nem érti az áramot, az érezni fogja.

Fotók: Habik Csaba, Ujvári Sándor