Földanya megrázta magát

Szecsuan tartomány alatt, 12­20 kilométer mélységben az indiai és az eurázsiai kéreglemez évente nagyjából öt centit közeledik egymáshoz. Kicsiny távolság, de a Föld kérgét alkotó lemezek óriási tömegűek, s mikor ezek egymásnak feszülnek, halandó számára elképzelhetetlen erők ébrednek fel. Május 12-én délután fél három előtt két perccel a két óriási képződmény hirtelen elcsúszott egymáson, s a lökéshullámok megindultak a felszín felé. Kína Szecsuan tartományában, közelebbről Vencsuan városában és megyéjében megremegett minden.

A Richter-skálán nyolcas erejűnek mért rengés a felszínen óriási károkat okoz: a föld folyóssá válik, s mivel a földrengés fészke sekély, alig két tucat kilométerre van a felszín alatt, ereje mindent elpusztít. Az ember alkotta létesítmények porrá, kőzethalommá omlanak, a vibrációt, a felszínen tapasztalható vízszintes és függőleges „gyorsulást”, amelyet egy földrengés okoz, nem képesek követni a habarcs és másféle kötőanyagok által összeragasztott építmények. Városok, falvak, házak omlanak.

Kínában május 12-én délután – amúgy pünkösdhétfőn – tele voltak a munkahelyek és az iskolák. Minden összeomlott, üzemek dőltek a munkások fejére, mérgező ammónia árasztotta el a levegőt, vonatok siklottak ki, tartálykocsik gyulladtak fel, lakótelepek tűntek el.

Hétfőn délután fél három előtt megállt az élet Kínában. Egy héttel a katasztrófa után a halottak száma hivatalosan is meghaladta a 34 ezret, negyedmillió sebesült került kórházba. Három perc csend és félárbocra eresztett nemzeti lobogók alatt Kína tragédiát élt át. Ha az eltűnteket is számlálják, akkor a halottak száma jóval meghaladja a 70 ezret. Senki sem tudja, hogy hány ember küszködik a levegőért, az életért a romok, betontömbök alatt. Egy héttel később még mindig akadt terület, ahová a mentőosztagok nem jutottak el. Csodák vannak, élve kiásnak időseket is a romok alól. Még hetek múlva is megtalálják őket. Emberek poroszkálnak az utakon, mert nincs fedél a fejük felett, és nem is tudják, hogy lesz-e valaha. Vízi erőművek, atomerőművek biztonsága kétséges, senki sem tudja, mekkora embertömeget sodorhat el egy váratlanul lesújtó árvíz. A földrengés folyókat torlaszolt el, az általuk alakított akadályok mögött robbanóerő feszül – nem tudni, mikor csap át a víz a természetes gátakon.

Kínában nincs elég lapát, emelőszerkezet, a helikopterek felszállását akadályozta az ömlő eső – és nincs elég hullazsák. Hu Csin-tao kínai elnök, Ven Csia-pao miniszterelnök járja a vidéket és buzdítja az embereket: fussanak, akár gyalog is érjék el az elzárt körzeteket – mondja Hu elnök, a mentők pedig futnak.

A kínai tömegtájékoztatás viszont forradalmat él át. Soha ilyen nyíltan nem adhattak hírt nemzeti katasztrófáról – de Kína most reflektorfényben van. Az olimpia mindenekelőtt. Az újságok, internetes portálok fekete-fehérben jelennek meg – az egyetlen színes kép Hu Csin-tao elnökről készült: gyermeket vigasztal.

Kína anyagi kára talán 20 milliárd dollár lesz – semmi ez egy globális nagyhatalomnak. De a sebek maradandók, egyebek között azért, mert a kínai birodalom az „egykékre” épített: minden gyermekhalál a jövő nemzedékének a kára.

Eltörnek a lemezek

Földrengések rendszerint ott keletkeznek, ahol a földkéreg lemezei egymásba ütköznek és egymás nyakára hágnak. A földkéreg réteges szerkezetű, amin pedig mi állunk, az egy folyékony halmazállapotú rétegen úszkál. A Föld felszíne nem egységes, hanem jókora darabokból áll, és ezek egymáshoz képest mozgolódnak – évente pár centimétert. Az egyik réteg alácsúszik a másiknak, és a vége hatszáz kilométer mélyen feloldódik a forró, folyékony rétegben. Ez a folyamat sok gyűrődéssel, feszültséggel jár, amit néha a lemez széle nem visel el, hanem megtörik, a törésponttól pedig hullámok indulnak a felszín felé. Ahol a kőzettestek törése megindul, az a hipocentrum, ez rendszerint több kilométeres távolságban van a földfelszíntől. A rengés középpontja az epicentrum – az a pont a felszínen, amely pontosan a hipocentrum felett van.

Fentiekből adódik, hogy a földrengés leginkább ott honos, ahol a földkéreg lemezei randevúznak. Három nagy ilyen zónát ismerünk. Az egyik a Cirkumpacifikus övezet, amely a nyughatatlan csendes-óceáni lemezt veszi körül: ide tartozik Amerika nyugati partvidéke, de az Ázsiától keletre található szigetországok is. Az Alpok–Himalája övezet a mondott hegységek vonalát követi, ez boldogítja a Balkánt, Törökországot, Indiát, Indonéziát. Végül az óceánközepi hátságok az Atlanti-óceán kellős közepén találhatóak, így azt nem mondhatjuk, hogy az ottani földrengések nem sok vizet zavarnak, viszont az embereknek kevesebb bajt okoznak.

A földrengéseket kétféle módon szokás osztályozni. Az egyik esetben a rengés erősségét elsősorban a hatása felől közelítik meg. Például kettes fokozat az, amit még csak az ágyban fekvők éreznek, hármasnál feldől a váza, ötösnél kisebb károk keletkeznek az épületekben, tízesnél már szinte kő kövön nem marad, tizenkettesnél pedig a maradék is porrá lesz.

A másik a hírekből ismert Richter-skála. Itt minden egyes érték tízszer erősebb rengést jelent az előzőnél. Nyolcasnál nagyobb rengés egyszer van egy évben. A történelem legnagyobb rengései 9,1-9,2 magasságában jártak.

Ne menjen pocsékba!

A nemzetközi segélyszervezetek önkéntesekből álló csoportokat küldenek a katasztrófák helyszínére, akik ilyen esetekre való kiképzést kapnak. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat egyik szakemberével, Győri Lászlóval beszéltünk.

– Túlkínálat van katasztrófákból. Készülnek valamelyik helyszínre?

– Két orvoscsoportunk várakozik. Szakmánk alapszabálya: azt a segítséget adjuk, amit kérnek vagy el tudnak fogadni. A legtöbb hasonló esetben az a baj, hogy a helyi hatóságok maguk sem tudnak bejutni a területre. A másik eset, hogy a helyi vezetés irtózik a külföldiektől, mint Burmában.

– Ilyen csapások idején biztos nagy a káosz. Nehéz együttműködni a hatóságokkal, illetve a lakossággal?

– A helyi hatóságok – ez ilyenkor rendszerint a hadsereget jelenti – koordinálják, hogy a felajánlott külföldi segítségből mit és hogyan vesznek igénybe, az ő engedélyükkel és oda megyünk, ahova mondják. Másrészt megosztjuk velük a tapasztalatainkat, amelyeket hasonló katasztrófák során szereztünk. A lakossággal rendszerint nehéz dolgunk van, mert örülnek ugyan a segítségnek, de nagyon rossz pszichikai állapotban vannak. Mindenkinek hatalmasak a veszteségei, minden családban van halott vagy súlyos sebesült. Külön felkészítést igényel, hogyan kell velük bánni.

– Mik a leküzdendő problémák?

– Élelmiszer- és vízhiány, szállást kell biztosítani a hajlék nélkül maradtaknak, el kell látni a sebesülteket, alapvető orvosi ellátást kell biztosítani, megakadályozni a járványok terjedését. Szükség van gyógyszertől a ruhákon keresztül a takaróig olyan dolgokra is, amelyekre nem is gondolnánk: például Mianmarban moszkitóhálóra, mert ott a szúnyogok terjesztik a maláriát.

– Ki akar ilyen területre menni?

– Elhivatott, vagy akár azt is mondhatjuk: bolond emberek. Jellemzően orvosok, ápolók, mentősök vesznek részt a képzéseken. Képesnek kell lenniük arra, hogy hátukon a házukkal elinduljanak, és egy hétig a náluk lévő felszereléssel orvosi ellátást nyújtsanak. Csapatban kell dolgozniuk, készen állni az indulásra úgy, hogy csak a költségeiket álljuk, de fizetést nem kapnak – mindezt a szabadságuk terhére. Egész évben képzésekre járnak, és az is lehet, hogy ha a katasztrófa sújtotta állam nem fogad minket, el sem utazhatnak.

– Nem kísérti meg az embert, hogy odamenjen ennek ellenére?

– Nem szeretünk olyasmit csinálni, aminek az égvilágon semmi értelme sincs. Ilyen helyzetben akár tárgyat, akár embert mozdítunk meg, az csillagászati összegbe kerül. Szeretjük tudni, hogy nem megy pocsékba.

Burma maga a tragédia

Ezt az országot a katonák keresztelték át Burmáról Mianmarrá. Ma csaknem 50 millióan lakják, területe pedig hétszer akkora, mint Magyarországé. Burmát nem földrengés pusztította el, hanem egy ciklon, amely olyan hatással volt az ország déli részére, mint a szökőár. A rettegett cunami. Burmában viszont nem tenger alatti földrengés, hanem a Nargis ciklon emelte meg a tenger szintjét és árasztott hatalmas víztömeget az alacsonyan fekvő Irrawaddy folyó kiterjedt deltavidékére. A hatás félelmetes volt: az eltűntekkel együtt a halottak száma nem marad 120 ezer alatt.

Ami viszont ezután következett, az meghaladja a normális ember gondolkodásának szintjét. A burmai katonai junta nem engedte, hogy a nemzetközi közösség segítsen. Először David Miliband brit külügyminiszter replikázott, majd Gordon Brown brit kormányfő nemzetközi csúcstalálkozót sürgetett. A francia külügyminiszter kijelentette, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa gyáva, ha nem kényszeríti ki a humanitárius segélyek Burmába juttatását.

Mianmar partjainál most amerikai, brit és francia hajók cirkálnak. Félórán belül képesek lennének a segítséget eljuttatni a nélkülözőkhöz. A kérdés az, hogy a nemzetközi jog milyen jogosítványokat részesít előnyben: elképzelhető-e, hogy egy országot meg lehet szállni humanitárius okok miatt?

Csodás túlélők

Döbbenten halljuk, hogy egy-két hét után túlélőket találnak és mentenek ki a roncsok közül. Dr. Mészáros Gyula traumatológus elmondta: ilyenkor a szervezet visszakapcsol tartalék üzemmódba. Az életben maradás szűk keresztmetszete a folyadék, mert táplálék nélkül akár 30 napig is elélhetünk, de a vízhiány 5 nap után halált okozhat.

A túlélők szervezete ilyenkor vizet von el a szervezetből. Például a bőr alatti zsírszövetből, izomból és belső szervekből. Azonban az is tény, hogy az ázsiaiak egyszerűen szívósabbak, életkörülményeik puritánabbak, ezért sokkal jobban viselik az extrém körülményeket. Egy nagyvárosi, teljes kényelemhez szokott ember három napnál tovább nemigen bírná.

Pokol-előrejelző

A kínai tudományos és műszaki minisztérium 2008. április 20-án – a földrengés előtt három héttel – kiadta 508-as hírlevelét. Ez arról szól, hogy 2,28 milliárd jent fordítanak a jövőben az ország legnagyobb szeizmológiai központ létesítésére. Ezzel Kína kiemelkedő szerephez jut a földrengés megelőzésében. A hírlevél pontosan jelzi, hogy milyen összetevőkből áll ez a kiemelkedő előrejelző-hálózat. A leírás részletezi a műszerek jellemzőit, egyebek között azt, hogy a rendszer képes előre jelezni a 2,5-4,5 erősségű földmozgásokat is, méghozzá 10-30 percen belül.

Bárhová kattint a kutató, az internet tele van a földrengés-előrejelzés biztosnak mondott módszerével. Lézeres mérőeszközök, digitális helymeghatározók, Eötvös-ingához hasonló eszközök, légkörelemző műszerek, egyebek.

Ennek ellenére eddig nem akadt semmilyen olyan eszköz, amellyel ki lehetett volna mutatni, hogy a földkéreg tektonikai lemezeinek mozgása miatt milyen feszültségek keletkeztek, amelyek előbb vagy utóbb felszabadulnak – például pusztító földrengés formájában. Szakértők szerint a megmagyarázhatatlan előjeleket egyelőre csak az állatvilág fogja: békák, madarak, intelligens emlősök képesek valahogyan megérezni, hogy a föld belsejében elszabadulni készül a belső pokol.

A legtöbb áldozatot követelő földrengések

Minden idők legtöbb áldozatot követelő földrengése a középkori Kínában pusztított, ahol a löszfalba vájt barlangokban élő lakosság rettenetes veszteségeket szenvedett.

Vitatottan bár, de a legnagyobb erősségű rengés az, amelyik a 2004-es indonéziai szökőárat kiváltotta – egy chilei rengéssel áll versenyben, de az eltérő mérési módszerek és a hibahatárok miatt nem könnyű győztest hirdetni. Az 1923-as japán rengés romba döntötte Jokohamát: a lakosság elsősorban a tűzvészeknek esett áldozatul. 

Táblázatunkba beillesztettük a közelmúltban hozzánk közelebb, Törökországban pusztító földrengés adatait is.

Az erősség értékei közül a régebbiek becsléseken alapulnak, az áldozatok száma hivatalos adatokon. Ezeket sokszor vitatják, például az 1976-os kínai földrengés áldozatainak számát sokan 600000 fölé helyezik.

Évszám

Helyszín

Erősség

Áldozatok

1556

Shaanxi, Kína

8

830 000

2004

Indonézia

9,1

280 000

1976

Tangshan, Kína

7,8

240 000

1923

Honshu sziget, Japán

7,9-8,4

140 000

2005

Kasmír, Pakisztán

7,6

79 000

1999

Izmir, Törökország

7,6

18 000

Fotók: Reuters, MTI