Jó termés töri le az árakat

Napokon belül kiderül, tizenhat év után ismét a csatornába öntik-e a tejet a hazai tehenészek, blokádot húznak-e nagyáruházak köré szalmából, csordákból, netán tejeskannákból, vagy sikerül jobb belátásra bírni a kereskedőket: mondjanak le hasznuk egy részéről, ne hozzanak be olcsó importtermékeket, fizessenek nagyobb árat a hazai tejfeldolgozók cikkeiért, s azok így emelhessék a tej felvásárlási árát. Így nem megy tönkre sem a tejipar, sem a tehenész.
A tehenészek baja valójában már márciusban elkezdődött: akkortól kezdve fokozatosan esik a tej felvásárlási ára. Most átlagosan 80 forintot kapnak literenként, ami nem fedezi a legtöbb állattartó költségeit. Tavaly ilyenkor még 90 forint fölött volt az ára; igaz, akkor kevés volt a tej Európában, főleg az olaszok vitték kamionszámra a magyar tejet. Mára megfogyatkozott a számuk, mert otthon is egy kicsivel többet termelhetnek. Az év első agrárbalhéja tehát a tejágazatból indult – de csak augusztusban derül ki, lesz-e látványos eleme is e perpatvarnak.
A sort a meggytermesztők folytatták, hasonló okok miatt: a tavalyi ár harmadát sem kapták idén a gyümölcsért. Bár ők nem tudtak vagy nem akartak akkora botrányt csinálni, mint a dinnyetermesztők. Igaz, nem állt élükre egy enyhén szólva is karizmatikus politikus, aki, ha kellett, árpát is égetett már évekkel ezelőtt. Karsai József, Battonya polgármestere, szocialista képviselő azonban eltévesztette a célt: az okozatot támadta – tegyük hozzá: sokak által kétkedve fogadott sikerrel –, s nem a kiváltó okot. Hogy érthetőbb legyen: magyar kereskedőknek álcázott nepperek, lelketlen kufárok éretlen dinnyét exportáltak a hazai gyümölcs legnagyobb felvevőinek számító angol és skandináv piacokra a szezont megelőző időkben, a szokásosnál jóval nagyobb árat elérve. Néhány szállítmány után viszont kiderült, hogy tököt vettek a svédek és a britek – mondták is, hogy kösz, de magyar dinnye egyelőre nem kell. (Ha kifejlesztettek volna olyan módszert, mellyel a dinnye minősége lékelés nélkül is ellenőrizhető – lásd a 9. oldali cikkünket –, akkor sem maguk, sem a magyar termesztők nem jártak volna pórul.) A termesztők nyakán ragadt így néhány ezer tonna, ami leverte a hazai árakat. Ezt lovagolták meg az itthon működő nagyáruházak, s nyomták lefelé az árakat, némelyik ráadásul beszerzési áron alul árulta a dinnyét – most tízmilliós bírságnak néznek elébe. Se export, se hazai nyereség, hát lehet ezt? – kérdezték a termesztők, s a dél-békési termőkörzet fellázadt, Karsaival az élen.
Úgy tűnik, a legtöbb ember szerint kirívó magatartás követőkre talál az almatermesztők körében is. A főként szabolcsi térségben koncentrálódó termelők már most bejelentették: ha nem sikerül előzetes megállapodást kötni, hasonló akciókkal fogják kikényszeríteni a magasabb árakat. No nem a szép, darabos, pirosan mosolygó étkezési alma termesztői keseregnek már előre. Az apróbb, csak ipari célra, azaz almasűrítmény és almalé gyártására eladható termény gazdái érzik jó előre a bajt. Bár még hónapok vannak a szüretig, de a fák rogyásig tele terméssel mutatják, hogy megint túltermelésre számíthatunk. Ilyenkor pedig rendre jön a szokásos recept: csak fillérekért lehet, általában ráfizetéssel megszabadulni a gyümölcstől.
Aztán jöhetnek majd a vincellérek is: ahol nem verte el a jég, nem ritkította meg gombafertőzés a fürtöket, ott biztos szép termés lesz, ami szintén együtt jár az alacsonyabb átvételi árakkal. Most azt mutatják a tőkék, hogy a borászati cégek igencsak nyomott árat fognak kínálni főként a fehér szőlőért.
Ahogy viszonylagos baj van a repce és a napraforgó piacán is. Igazán még senki nem kiabál a termelők közül, bár a mostani tonnánkénti 90 ezer forint körüli, szeptemberre kínált tőzsdei ár csaknem ötödével alacsonyabb, mint volt úgy egy hónapja, mikor még egy tonnát 115-118 ezer forintért lehetett jegyezni. Az olajos magvak piacán úgymond ez az árcsökkenés normális folyamatnak is nevezhető, s az elmúlt szezon volt a szélsőséges, mikor több mint 100 százalékkal drágultak ezek a termékek.
A kérdés persze az, hogy mindebből mit lát majd a fogyasztó: a kenyér, úgy tűnik, nem lesz olcsóbb, ahogy vélhetően az étolaj ára sem fog nagyot zuhanni. A feldolgozók számára ugyanis az alapanyagköltségek olcsóbbodása mellett drágult minden energiahordozó, a bér, a közterhek, a szállítási költség stb. Egy biztos: a magyar inflációt 2008 második felében nem fogja növelni egyetlen nagyobb agrártermék és élelmiszer sem.

Főbb mezőgazdasági termékek termelői árának alakulása

2004–2006

2006

2007

2008. I. félév*

2008. II. félév*

Étkezési búza (Ft/t)

23 564

27 008

43 710

60 000

40 000

Kukorica (Ft/t)

23 052

26 241

43 343

50 000

35 000

Napraforgó (Ft/t)

47 300

48 515

85 013

118 000

91 000

Repce (Ft/t)

–

57 692

61 757

115 000

91 000

Tej (Ft/l)

62,88

62,63

70,87

90,00

80,00

Vágósertés (Ft/kg)

332,55

352,87

313,67

340,00

380,00

Múló Zavar

Molnár és pék hasonlóan vélekedik az esős aratásidő miatt kialakult helyzetről: jelenleg senki nem lát tisztán, de hosszú távon az árak biztosan nem csökkennek.

– Az esőzés jól megkavarta a dolgokat: aki nem tudott időben aratni, az csak takarmánybúzaként tudja eladni a termést, olyan rossz a sikértartalma – mondja Smuk Tibor, a pásztói malmot üzemeltető Fallós Kft. ágazatvezetője. – Ugyanakkor az ország nagyobb részén már betakarítottak a zivataros idők előtt. Picit megingott az alapanyag ára, de aki csak teheti, tárolja a jó minőségű gabonáját, ráadásul a malmoknak is van tartalékuk tavalyról. Az árak már most magasabbak, mint a múlt héten. Ez annak is köszönhető, hogy továbbra is nagy a jó minőségű magyar gabona iránti külföldi kereslet. Mi úgy gondoljuk, hogy az alapanyag ára körülbelül olyan magas lesz, mint tavaly, ami nem indokol majd árnövekedést, ugyanakkor a munkabér- és szállítási költségek, energiaárak okozhatnak drágulást a kenyér árában.

– Az aratás végeztével lehet csak biztosat mondani – véli Varga László, a Magyar Pékszövetség elnöke. – Beszéltem molnárokkal: azt mondják, drasztikusan romlott a búza minősége. Úgy tudjuk, hogy a termés közel negyven százaléka nem volt learatva, bár az alföldi nagy termés már addigra fedél alá került. Az már biztos, hogy a búza ára nem áll meg olyan alacsonyan, mint volt a múlt héten. Külföldi jelzések szerint a javító minőségű magyar kenyérgabonára akkora az igény, hogy csökkenésben nem lehet reménykedni. Sőt decemberre a kenyér ára akár nőhet is, amit elsősorban nem a liszt, hanem az energia árának változása indokol.

Könnyes az aratás

Nincsen jó kedve annak, aki a napokban a kombájnra ül. Tudja ugyanis, hogy amit arat, azzal a búzával már csak baja lesz. A szemeket kilúgozta a víz. Minősége biztos nem üti meg a sütőipar által elvártat, takarmány lehet csak belőle. Márpedig takarmánynak valóból az idén annyi lesz, hogy a padlást is megtölti. Nem lenne baj, ha lenne elég állat, főként disznó meg baromfi. De nincs. Így a takarmányárpa, -búza, -rozs ára nyomott lesz az idén, legalább egymillió tonna ebből a felesleg.

Az a szerencsés, aki időben arathatott – az viszont elegendő és nagyon jó minőségű búzát tárolhatott be. Nem is lesz túl nagy baj vele, annak ellenére, hogy Európában mindenhol jó a termés. A magyar búza ugyanis javító minőségű, ami annyit tesz, hogy a helyben termesztetthez keverve külhoni pékek javíthatják vele a liszt minőségét. Gondot nem jelent a tározók hiánya sem, ugyanis nagy általánosságban véve van elég magtár, köszönhetően a 2005–2006-os építési láznak, mikor még az unió is támogatta ezt a beruházást. Gondot csak a takarmánygabona okozhat.

Főként, ha eljön a kukoricatörés ideje. Mert tengeriből lesz bőven. Rég nem látott állapotban van a kukorica: ami ártott ugyanis a búzának, az áldás volt e növénynek. Mármint a sok eső, amiből augusztus első hetében is lesz, s ha érkezik még egy a hónap közepén is, akkor rekordhoz közeli termést vághatnak szeptembertől a kombájnok. S mivel tengeriből Európa nem tud eleget termelni, lesz piaca a kukoricának. Kérdés, a bioetanol-gyártók a várható 35-40 ezer forint tonnánkénti árra miként reagálnak. Ha fantáziát látnak benne, akkor beindulhatnak a hazai gyártelepítések is; eddig összesen csaknem kétmillió tonna tengeri feldolgozását lehetővé tevő üzem tervéről számoltak be illetékesek. Megindulhat az e célra szánt gabona exportja is külföldi gyártók számára. Mert kukoricából lesz vagy 3-4 millió tonna felesleg.

A karaván halad

Régen a lékelés biztosította, hogy a vásárló csak a neki tetsző ízű dinnyét vigye haza. Mára a lékelés kiveszett, helyét a tudománynak kell pótolnia. Maák Pál Andort, a BME adjunktusát kérdeztük.

– Milyen harmadik évezredi lehetőségek vannak a lékelés és a kopogtatás kiváltására?

– Ha a dinnyét egy erős lámpa felé fordítjuk úgy, hogy eltakarjuk vele a fényforrást, és minden más fényt kizárunk, vöröses derengést látunk benne. A gyümölcsön áthatoló fény árulkodik annak belsejéről! Ha olyan frekvenciájú fénnyel világítjuk át, amelyeket a cukrok elnyelnek, de a dinnye legnagyobb részét alkotó vízben nem nyelődnek el, a fénysugarak erősségének számítógépes kiértékelésével meghatározhatjuk a dinnye cukortartalmát.

– Ilyen egyszerű volna?

– Számos gyümölcs és zöldség esetében 90 százaléknál nagyobb megbízhatósággal működnek már optikai, azaz fénysugár alapú minősítő berendezések, azonban a dinynye esetében ez legfeljebb 50-60 százalékos. A vastag héjú dinnye átvilágításához olyan erős hagyományos fényforrásra lenne szükség, amely a dinnyét ropogósra süti. Az áthidaló megoldást a fényforrások természetében találtuk meg. A legnagyobb sikerrel a lézer kecsegtet, a hőterhelés nem károsít.

– Kimutatható a beinjekciózott cukor is?

– Közvetve igen. Hasznos ajándéka a természetnek, hogy a fény infravörös tartományában különböző frekvenciákon különböző mértékű a cukortípusok, azaz a glükóz, a fruktóz, a szacharóz fényelnyelése. Ennek alapján külön mérhető ezek koncentrációja is, ami igen fontos, ugyanis édességérzet szempontjából a cukorfajták nem egyenértékűek. Ugyanakkor a leszedés után a gyümölcscukrok fokozatosan szacharózzá alakulnak át, így annak koncentrációjából a leszedés idejére, tehát a dinnye frissességére és/vagy utólagos cukrozására is következtethetünk.

– Beszerezhető ez a berendezés?

– Egyelőre csak kísérleti berendezések működnek, jó eredménynyel: fajtától függően 80-95 százalékos megbízhatósággal állapítják meg a dinnyék cukortartalmát. A módszer jól automatizálható, terveink szerint alkalmas lesz óránként több tonna dinnye minősítésére is. De mivel a berendezések igen drágák, így csak nagy menynyiségű gyümölcs minősítése esetén lesz kifizetődő. Ugyanakkor tervezzük kézi műszer kidolgozását is, amely elsősorban a leszedés optimális idejének meghatározására szolgál majd.