Különleges gyerekek

Tudnunk kell, hogy a sajátos vagy specifikus tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek átlagos vagy átlagon felüli értelmi képességűek. Náluk olyan megmagyarázhatatlan állapot áll elő, amely a tanulás egy vagy több területén jelentős mértékű lemaradást okoz.
A diszlexiások olvasási nehézségekkel, szó-, jobb esetben betűtévesztéssel küszködnek. A diszgráfiások az írás területén maradnak el, súlyos esetben képtelenek saját kézírásukat olvasni, a diszkalkuliások pedig a számok világában szenvednek hátrányt. Az már bebizonyosodott, hogy a különböző területeket érintő tanulási nehézségek szorosan összefüggnek egymással, gyakran egyszerre jelentkeznek, és – pontosan nem tudni, miért, de – sokkal gyakrabban fordulnak elő a fiúknál.
E tünetegyüttest azért nehéz pontosan meghatározni, mert ugyan egy hozzáértő szakember azonnal felismeri, hogy mivel áll szemben, de hogy mi is a probléma pontos oka, azt már nehezebb összefoglalni. Addig a gyermeket semmiképpen sem szabad tanulási nehézséggel küszködőnek tekinteni, amíg minden egyéb más okot – érzelmi zavarok, látási, hallási problémák, mozgási zavarok, hátrányos környezeti hatások (gyakori hiányzás, rossz minőségű oktatás, ingerszegény szülői környezet) – nem sikerült kizárni.
A tanulási nehézségek többnyire akkor kerülnek felszínre, ha a gyermek iskolás lesz. A hirtelen megváltozott helyzet, az erősödő követelményrendszer a tanulási nehézségeket azonnal előhozza.
A diszfunkcionális zavarokkal küzdő gyerekeknek már hatékony segítőrendszer áll a rendelkezésükre. A segítő szakemberek mellett a közoktatás kimeneti oldalán – így az érettségin is – például egy diszgráfiával  küzdő jelöltnek nem kell írásbeli vizsgát tennie, helyette az adott tantárgynál két szóbeli tételt húz az egy helyett. De hogy milyen hatékonysággal fedezik fel a diszfunkcionális zavarral küzdő vagy hiperaktív gyereket, már kérdéses. A tanárképzésben még mindig nem kap elég hangsúlyt e tünetegyüttesek oktatása.
Azonban arról sem szabad hallgatnunk, hogy felütötte fejét egy furcsa jelenség. Egyes szülők „megpróbálják elintézni”, hogy gyermeküknek legyen valamilyen diszfunkcionális zavart igazoló papírja. A diszfunkcionális zavarral gyakran komoly magatartásbeli gondok járnak együtt, és akad olyan szülő, aki gyermeke neveletlenségét ezzel a papírral próbálja megoldani.
Ez a helyzet megfordítva is sajnos jellemző, különösen a hiperaktív gyermekek és családjuk körében. Azok az iskolák, amelyek helyből elutasítják a hiperaktivitást mint lehetőséget, és kizárólag neveletlennek tartják a gyereket, sajátos, kényelmetlen szociális kitérőkre kényszerítik a hiperaktív gyermeket és családját.
Hogy miről is van szó? Gyermek hősünket nevezzük Istvánnak. Istvánt már az óvó nénik rendetlen, neveletlen gyereknek tartották. Az óvó nénik az édesanyát – akit férje korán elhagyott – hibáztatták a furcsán viselkedő gyerek miatt: nem jól neveli gyermekét. Az anya, hallva az állandó és ismétlődő szemrehányásokat, lassan hinni kezdett a szakemberek véleményének.
Az igazi szenvedés azonban az iskolában kezdődött. István már a sokadik sulit próbálja ki. Az iskolák többsége persze próbál minél előbb megszabadulni a hiperaktív gyermekektől, vagy lehetőleg föl sem veszi őket. Ezért könnyen és sok tantárgyból buktatják Istvánt, órai munka alatt a folyosóra zavarják, a napközibe pedig be sem veszik. Ezzel az utóbbi lépéssel pecsételik meg az anya sorsát is, mert Istvánnak állandó felügyelet kell. A munkaadók pedig nem szívesen alkalmaznak olyat, akit az iskola állandóan berendel.
A hiperaktív gyereket nevelő szülőt a nehéz életút mellett a folytonos önvád is sújtja. A meleg, meghitt élményeket adó gyermek-szülő kapcsolat ritkán alakul ki, mert a szülőt folyamatosan külső kritika éri, és egy idő után már azt érzi, nem szereti gyerekét és alkalmatlan a szülői szerepre. Aki idáig eljut, annak magának is szüksége van terápiára ahhoz, hogy gyerekének valóban támasza legyen, és ne érezze úgy, életét eltemette a hiperaktív csemete.

Történet
Az első, felismert tanulási nehézség az olvasásban mutatkozó nehézség volt. 1878-ban Adolf Kussmaul ismertette egy olyan átlagos képességű férfi esetét, aki nem tudott megtanulni olvasni. Dr. Kussmaul a problémát olvasási vakságnak nevezte.
Szintén felnőttről szólt az első sajátos tanulási nehézséggel foglalkozó közlemény. 1895-ben James Hinshelwood szóvakságról beszélt. Egy évvel később Pringle Morgan egy tizennégy éves, Percy nevű fiú esetét ismertette, aki olvasási nehézségekkel küzdött. Percy iskolai tanára úgy jellemezte a fiút, „ő lehetne az éltanuló az iskolában, ha a tanulás csak hallás útján történne.” 1912-ben Ranschburg Pál már a diszlexia kezeléséről írt. Európában először az 1920-as években, Magyarországon hoztak létre integráló óvodát.
1925-ben dr. Samuel T. Orton felállította első elméletét a specifikus olvasási nehézség kialakulásáról.
Mérföldkövet jelentett 1977-ben a 94-142 számú törvény beiktatása az Egyesült Államokban. Ez kimondja, hogy a specifikus tanulási nehézségekkel küzdő amerikai gyermekeknek joguk van a megfelelő ellátáshoz és oktatáshoz.

Laptop, félelem
Először nagyon féltem, amikor megtudtam, hogy tanulási nehézségeim vannak – meséli Ádám, aki diszgráfiás, diszlexiás és figyelemzavaros is egyben. Ádám most kilencedikes egy alapítványi iskolában.  Attól féltem – folytatja –, hogy akkor most mi is lesz velem. Először az tűnt fel, hogy a testvéreim, akik más tanárnál tanultak, teljesen máshogy haladtak, mint én. Az osztálytársaim szerencsére jól fogadták a dolgot, de természetesen előfordult, hogy viccelődtek, piszkálódtak azzal, hogy nehezen olvasom a szavakat vagy az írásom olvashatatlan volt a táblán.
A mindennapjaim persze alaposan megváltoztak, amióta pontosan tudjuk, hogy mi a problémám. Sokkal többet kell tanulnom otthon, és nekem óráról órára kell, vagy legalábbis kellene készülnöm. Régebben fejlesztő, felzárkóztató tanárokhoz is sokat kellett járnom, de mára szerencsére már nincs szükségem rájuk, és úgy tűnik, megvan a befektetett munka eredménye. A tavalyi évben négyes körüli volt az átlagom, és egyelőre most is simán veszem az akadályokat.
Nagyon sokat segített, hogy amikor szüleimmel kezünkben volt az orvosi vizsgálat eredménye, lehetővé vált, hogy az órákon laptopot használjak, így én is el tudtam otthon olvasni a saját jegyzeteimet. Ma már nem nagyon aggódom amiatt, hogy a jövőmet különösebben befolyásolni tudná a diszesség, ugyanis ha az ember nagyon akarja, mindenre van megoldás.

Iskola a láthatáron
Beszédértés, logikus gondolkodás, elemző-összegző képesség, kitartó figyelem, fáradékonyság, szocializációs szint – többek közt ezek meglétét keresik az iskolaérettségi vizsgálatok. Lázár-Cseke Éva pszichológussal, a budapesti XI. kerületi nevelési tanácsadó munkatársával beszélgettünk.
– Egyre nő a hiperaktív gyerekek száma. Létezik-e összefüggés a magatartási problémák, illetve a gyerek nagyvárosi avagy vidéki lakóhelye között?
– Megfigyeléseink szerint városban nagyobb veszélyben vannak a gyerekek. A gyerek viselkedését leginkább a családi körülmények, a szülők lelkiállapota, esetleg a szülő teljesítménykényszere alakítja, a városi felnőtteknek pedig egyre nagyobb stresszel kell megbirkózniuk. Egy tipikus városi család életében ott lebeg például a hitel – nem ritkán kettő-három is –, a 10-12 órás napi munka. Ilyen körülmények között a szülő legfeljebb egy-két órát tölt a gyermekkel, de sok esetben az otthoni teendők miatt még ennyit sem. Különbséget kell tenni a gyermek ,,mellett” és az ,,érdemben vele eltöltött” idő között. – Ezen volna hivatott segíteni a gyes időszaka.
– Ez érvényes már a gyes idején is. Van, aki a három év alatt érdemben  hozzájárul a gyermek optimális fejlődéséhez, úgy érzelmi, mint értelmi szinten. De van, aki nehezen viseli, hogy ennyire elszigetelődik a munkától, a munkatársaitól, zavarja, hogy lemarad a szakmai előmenetelben – idővel fásult, esetleg depressziós lesz, és ezzel többet árt a gyermeknek, mint amennyit használ.
– Milyen hátrányuk van a városi óvodáknak?
– A nagyvárosokban kevesebb négyzetméter jut egy gyerekre, és a pedagógusok is kevesebb figyelmet tudnak nekik szentelni a nagyobb létszámú csoportokban. Míg vidéken akár az udvaron rohangálással is levezetheti a többletenergiáját, a városi panellakásban erre nincs lehetősége a gyereknek. Viszont sokat tévézik és alig beszélget, kevesebb zenét hallgat, szaknyelven szólva: csökken a szinapszisok (az idegsejtek közötti ingerátadások) száma.
– Az iskolaérettségi vizsgálat milyen sajátos problémákat mutathat ki?
– A diszlexiára, diszgráfiára nem lehet százszázalékosan következtetni, ehhez speciális logopédiai vizsgálatokra van szükség. Ugyan a gyerekek rajzolási teljesítményei nagyon különbözőek, de ennek fő oka, hogy másképp „szocializálódtak” a papírral-ceruzával. Érdekes különbség van a kislányok-kisfiúk között is: a lányok, akik többnyire királylányokat rajzolgatnak, amíg a fiúk fociznak és szaladgálnak, jobban teljesítenek a felméréseken.
– Mi lesz a gyerekkel, ha az iskolaérettségi vizsgán kiderül róla, hogy hiperaktív?
– Először is figyelembe kell vennünk, hogy önmagában a hiper-aktivitástól nem függ az iskolaérettség. Persze valószínű, hogy a túlzott aktivitás, az antiszociális viselkedés miatt nem fog megfelelni az iskolai követelményeknek. Ilyenkor a gyereket visszatartjuk, terápiára jár, általában egy évig. Jó esetben ez elég, kevésbé szerencsés esetben integrált osztályba kerül majd.

Mehetsz, Mazsolám!
Ha egy nebuló izeg-mozog az órán, fél perc után felugrik, vagy nem tartja fejben, melyik munkafüzet hányadik oldalán milyen feladatot kell megoldania, akkor a tanító kezdhet gyanakodni. Jávori Ildikó pszichopedagógus szerint ugyanis valószínű, hogy a gyerek hiperaktív, s nem csupán borsot szeretne törni a felnőttek orra alá.
Idén szeptember 20-án először rendezi meg a fővárosban a hiperaktív gyerekek napját az ADHD Magyarország és az Eleven Team Alapítvány. A becslések szerint hazánkban minden tizedik-huszadik általános iskolás mutat figyelemzavaros vagy hiperaktív tüneteket, ezért nagyjából hatvanezer család szorongva várta a tanévet. Egy átlagos, túlhajszolt, kiégett pedagógust készületlenül ér, ha egy 5-10 éves gyerek 15-20 perc helyett mondjuk csak 20 másodpercig képes összpontosítani, ezért a túl eleven csemeték 15 százaléka iskolaváltásra kényszerül. Pedig ők is értékes lények, ötletesek, segítőkészek, fantáziadúsak, szívesen versengők.   
Ám a túlzott nyüzsgés gyakran hallás- és memórianehézségekkel jár együtt – magyarázza Jávori Ildikó. Az Eleven Team egyik délutáni foglalkozásán például azt mondta az egyik gyereknek: „Ehetsz mazsolát!” Mire ő elindult az ajtó felé, ugyanis azt értette: „Mehetsz, Mazsolám!”
A hiperaktivitás lehet született probléma, amit az agyi ingerátvivő anyag hiánya okoz. Más esetben a sajtkukacság csak tünet, amit lelki válság, például a szülők válása is okozhat. Manapság , mikor szétesnek a családok, ingerek özöne zúdul a gyerekre, s vibráló monitorok előtt éli az életét, nem csodálkozhatunk azon, hogy egyre több a figyelemzavaros diák. A pedagógusoknak és a szülőknek rá kell szánniuk magukat, hogy a furcsa viselkedés mögött megkeressék az okokat. Az elevenek egész napos programján nemcsak okos tanácsokat kaphatnak a szülők, s a családdal érkező pedagógusok, hanem egy speciális játékban kipróbálhatják a hiperaktív életérzést is. Persze, csak ha bírják energiával...