Paragrafusok hálójában

Perelhető lesz a kártyaadósság, nagyjából ennyit sikerült kiszemezgetni a készülő polgári törvénykönyvből (röviden: Ptk.) a sajtónak az elmúlt időszakban. Természetesen legtöbbünk életében ennek nincs túl nagy jelentősége, meglévő kártyaadósságainkra a leghamarabb 2010-ben életbe lépő törvénykönyv vajmi kevéssé lesz hatással. A változásokat leginkább az üzleti és gazdasági élet szereplői fogják megérezni, ahogy ők mutatták a legnagyobb aktivitást is a szerkesztés során. Persze a magánszemélyek  fontosabb döntéseit is meghatározza majd az a törvény, amelynek utolsó tervezetéről folyik a vita az Országgyűlés előtt.
A polgári törvénykönyv az állampolgárok egymás közötti családi, üzleti és tulajdonviszonyait szabályozza. Polgári jogi szerződést kötünk, ha a boltban kiflit vásárolunk, magánjogi kötelem keletkezik, ha valaki kárt okoz nekünk; a polgárjog szabályozza az öröklés kérdéseit. Ez a jogág távolabb áll a napi politikától, mint a büntetőjog. Tudományos alapjait még a Római Birodalom idején rakták le – az azonos értékeket valló, demokratikus országokban azonos problémákra azonos válaszokat adnak a kódexek.
A most a parlament elé került törvényjavaslat első ötlete már a rendszerváltás környékén felvetődött, de a kezdeményezés elhalt. A munka 1998-ban indult újra, ekkor hozta létre a kormány a Polgári Jogi Kodifikációs Főbizottságot, amelynek az elnöke 1999-től Vékás Lajos, az ELTE tanszékvezető egyetemi professzora volt. 2007 szeptemberében a munkát az Igazságügyi Minisztérium vette át, ahol Gadó Gábor szakállamtitkár vezetésével a tervezetet átalakították. Majd’ egy éve megjelent egy újabb verzió, amelyet sok kritika ért, többek között a Legfelsőbb Bíróság és a volt szerkesztőbizottság részéről is.
A polgárjogi kódex vitája ugyanakkor nemigen jut el a közönség tudatáig, feltehetően azért, mert szerencsére kevesen fordulunk meg a bíróságokon. Ha szemügyre veszszük, hogy milyen kulcskérdések körül zajlik az egyezkedés, rájövünk, hogy első ránézésre nem is válik nyilvánvalóvá, hol érint ez minket. A szakmai bizottság vezetője, Vékás Lajos többször is hangsúlyozta: alapvetésnek tekinti, hogy az ingatlan-nyilvántartást ne a minisztérium, hanem a bíróság felügyelje. A felvetést azzal támasztotta alá, hogy a bírót senki nem utasíthatja, ellenben a közigazgatás hierarchikus szervezet: ezért a bírósághoz tartozó földhivatal kevésbé lehetne korrupt, mert a bírákon egyénileg számon lehet kérni a rossz döntéseket. Az Igazságügyi Minisztérium viszont az erre vonatkozó passzusokat kivette a jogszabálytervezetből. Ez talán a legjelentősebb változás lett volna az új Ptk.-ban, amelyből az átlagember szinte semmit nem érzékelt volna – a földhivatal, az ügyintézők maradtak volna helyükön, csak szervezetileg mindez a bírósághoz tartozna.
A közérthetőbb, mindennapokat érintő szabályváltozások közül a legnagyobb visszhangot a regisztrált élettársi kapcsolat, illetve annak azonos neműekre való kiterjesztése váltotta ki. Korábban sok igazságtalan helyzetet okozott, hogy az élettársak nem örököltek egymás után, mert a magyar ember addig odázza a végrendelet elkészítését, amíg arról végleg lecsúszik. Hasonló okból kerülhetett be az is, hogy a túlélő házastárs, illetve regisztrált élettárs választhat: a teljes vagyon holtig tartó haszonélvezetét kéri inkább, vagy a gyermekekkel egy sorban való öröklést. A szakmai vitába persze másfajta érvek is becsúsztak, például az ellenzék leginkább az azonos neműek regisztrált élettársi kapcsolatával összefüggésben élt kritikával – azon kívül, hogy általában hevenyészettnek minősítették a javaslatot.
A vita még sokáig eltarthat – ami természetes, ha meggondoljuk, milyen irdatlan mennyiségű és mennyire elvont joganyagról van szó. Ugyanakkor a polgári törvénykönyvé úgynevezett feles törvény, ami azt is jelenti, hogy az MSZP-nek és az e kérdésben valószínűleg velük szavazó SZDSZ-nek lehetősége lesz azt hatályba léptetni még a ciklus vége előtt.

Néhány kiemelt változás
1. Regisztrált élettársi kapcsolat: Erről tulajdonképpen már született törvény 2007 végén, de csak 2009-ben vált volna hatályossá. Az új Ptk. tervezetében is szerepel. Nagykorúak anyakönyvvezető előtt tehetnek élettársi nyilatkozatot: a fő különbség a házassághoz képest, hogy ezt azonos neműek is választhatják. Az élettársak vagyonjogi szempontból szorosabb kapcsolatba kerülnek, mint eddig, örökölhetnek egymás után, egyedül az örökbefogadás tekintetében szenvednek hátrányt a házaspárokhoz képest.
2. Törvényes öröklés: Sok nyűgöt-bajt okozott a magyar hagyománynak számító özvegyi haszonélvezet. Most az örökhagyó halála után az özvegy, illetve a volt élettárs választhat, hogy az elhunyt vagyonának holtig tartó haszonélvezetét kéri, vagy pedig maga is egy gyermekrész tulajdonjogát kívánja megszerezni.
3. Cselekvőképesség: Megszűnne a cselekvőképességet kizáró gondnokság. Eleddig két csoportra osztották azokat, akik valami miatt nem tudtak gondoskodni ügyeik viteléről: akiknek belátási képessége állandóan teljes mértékben hiányzik, illetve az úgynevezett korlátozottan cselekvőképesekre, akiknek ügycsoportonként kellett meghatározni, hogy milyen döntéseket hozhatnak meg maguk, illetve melyeket gondnokuk. A tervezet szerint csak az utóbbi kategória maradna meg, olyan kategória nem lesz, amelynek eleve semmilyen ügycsoportba végleg nincs beleszólása. Előre lehet majd rendelkezni arról, hogy ha elveszítjük belátási képességünket, ki legyen a gondnokunk. A gondnokság alá helyező határozatot legalább ötévente felül kell vizsgálni.
4. Sérelemdíj: A nem vagyoni kártérítést váltja fel ez a jogintézmény. Eddig, ha személyiséghez fűződő jogunkat – például a jó hírnevünket – megsértették, és ebből kárunk származott, minket terhelt annak a bizonyítása, hogy a ránk rosszat mondásból hogyan következik a mi pénzbeli veszteségünk. Vagyis nem volt elég bizonyítani a jogsértést, hanem azt is igazolni kellett, hogy az forintosítható veszteséget okozott, és a kettő között van ok-okozati összefüggés. Az új Ptk.-ban a jogsértés ténye önmagában megalapozza a károsult vagyoni igényét.

Jogászok és politikusok
A jogász, különösen a jogtudós számára a törvényalkotás hatalmas feladvány, amelynek megvannak a saját szabályai. A jogszabályok különös hálót képeznek, amelyben ha valaki meghúz egy szálat, akkor az összes többi fonál is mozdul. Hogy ezek a szabályok hogyan kapcsolódnak, milyen szervező elvek mentén függnek össze, azt a jogdogmatika magyarázza. A jogászok általában a meglévő viszonyokra akarnak szabályokat alkotni, a politikus viszont a jogszabályokban rendszerint a társadalom alakításának lehetőségét is látja. Erre azonban a törvénykönyvek csak bizonyos határok között adnak lehetőséget: hiába emeljük fel mondjuk az emberölés büntetési tételét, az ilyen bűncselekmények száma attól nem lesz kisebb.
 Ha az új Ptk. készültének történetét nézzük, látható, hogy a szakemberek által készített verzió számos jogtechnikai szépséget vonultatott fel, azonban elégedetlenséget váltott ki azzal, hogy egy sereg új jelenséget nem érintett. Ugyanakkor bátran nyúlt volna például a jelenleg a kormányzat – ezzel a  politika – ellenőrzése alá tartozó ingatlan-nyilvántartáshoz, azt a bíróság – vagyis jogtudorok – ellenőrzésére bízva. Amikor a minisztérium átvette a munkát a szakmai bizottságtól, szóba került egy csomó „forró kérdés”, amelyet a jogtudósok korábban elkerültek, azonban az eredményt ők dogmatikailag megalapozatlannak tartották. Sikerült törvénykönyvet csak a két szemlélet ötvözése adhat. Ugyanakkor egy jó kódex olyan szellemi termék, amely nemzetközi hírnevet szerez alkotóinak, jogtudósnak és politikusnak egyaránt.